Szabadkán 2009. május 16-án, 15 órai kezdettel első ízben került „komolyabban” megszervezésre Háló találkozó. A kb. 50 résztvevő közül, még ha csak egy vagy két személy jelenlétével is, de Esztergomtól kezdve egészen a dél-bánáti Székelykevéig több település is képviselve volt ezen a rendezvényen.
Ebben a rohanó világban nincs időnk egymásra, nincs időnk elmélyíteni a hitet, nem érezzük az ünnepek, szokások, szertartások igazi értékét. Pedig tudnunk kell, hogy az ember több annál, hogy csak jóllakjék egy ünnep alkalmával, az emberben űr tátong, hiány, lelki nyugtalanság. Mindenkinek meg kell tanulni hinni abban, hogy rajtunk keresztül, a mi tetteinken keresztül is képes felragyogni az Isten. Az öröm forrásainak keresésében vagyunk s talán tudnunk kellene, hogy a valódi öröm a tiszta szívű ember lelkében van.
Jó volt megérkezni Bogozó Találkozóra Csíksomlyóra! Nehéz volt elválni!
Miért? Mert egy nagy űr maradt bennem. Hiányozni fognak azok az emberek akikkel mintha világ a világ ismertük volna egymást. Érdekes módon azt az űrt megtöltötte egy tisztasági érzés. Mintha egy sűrű hálón átpasszírozták volna minden gondolatom, szándékom, úgy megtisztult minden bennem.
A partiumi regionális Háló találkozó jelmondata: „Aki e világ fölé tud emelkedni és arcát Isten felé fordítani, az megtalálta az élet napos oldalát!
Böcskei László, az új nagyváradi püspök úr is megtisztelte a találkozó résztvevőit és szentmisét mondott a résztvevőknek. Szentbeszédjében többek között a szeretetről, a szolga és a barát különbözőségéről szólt. Ez utóbbiról kifejtette, hogy a szolga lelketlenül, vagyis lelkesedés és öröm nélkül végzi a munkáját. Lelketlen termék a jellemzője, léte a szolgaság. A barát, belső ösztönzésre cselekszik, felülemelkedik az én korlátján. Nem méricskél, nem tompul el, tud a felebarátaiért és a feladatért lelkesedni. Tehát legyünk mi krisztusi és nem szolgai alakú keresztények a templomban és a napi életben egyaránt.
Szeretteinkkel találkozni jó, de még jobb, ha gondolatainkat a Háló szálain bogozgatva tervezgetjük. Ilyen találkozót szervezett a szovátai Háló Barát közösség 2009. május 16-án. A napot XXIII. János pápa reggeli imájával kezdtük Isten segítségét és a Szentlélek erejét kérve, majd egy pár udvarhelyi bogozó beszélt arról, hogy hogyan élik meg a közösség feladatát.
Mi is volt ez a három nap valójában? Közösségfejlesztés, önkéntesek tréningje, Csíksomlyó, Jakab Antal Tanulmányi Ház, kb. 30 Bogozó, ifi és felnőtt csoportban, csapatépítés, ismerkedés, kötetlen együttlét, reggeli imák, interaktív csoportmunka, beszámolók, szentmisék, filmnézés, karaoke est, és sok-sok lelki élmény, jó pár elérzékenyülés által kiesett könnycsepp.
Április 17-19. között csodaszép erdélyi környezetben, a Csíksomlyói Szűzanya lábánál került megrendezésre a II. Kárpát-medencei ifjúsági Háló találkozó. A rendezvényen 17-30 év közötti fiatalok vettek részt az egész Kárpát-medencéből, hogy együtt válaszolják meg azt a kérdést, mi a hivatásuk, hol a helyük a világban, van-e szerepük fiatalként az egyházban.
2009. május 9-én Háló találkozót szerveztek a törökbecsei hívek és elöljáróik. Már maga a találkozás ténye megadta a jó hangulatot, melyet tovább fokozott Szabó Ferenc budapesti jezsuita atya előadása. Ő arra buzdított mindenkit, hogy Szent Pál nyomdokaiba lépve, bátran törekedjen megőrizni a keresztény értékeket, és hirdesse az evangéliumot.
A mottónak választott Szent Péter levél kapcsán az emberiség jövője előtt álló veszélyekről, fenyegetésekről beszélt. Ezek a tudósok által egyre közelebbi időpontra becsült világméretű környezeti katasztrófa, a gépek, eszközök uralma felettünk, a "családrongálás", és a relativizmus "az Isten lét pimasz semmibe vételének" diktatúrája. Az előadásainak legvégén reményként elmondta, hogy az értékeken alapuló cselekvéssel, közös összefogással a helyzet pozitívan befolyásolható. Ákos atya előadásainak rövid kivonatai voltak a kívül-belül duplaoszlopos neoklasszicista Minorita templomban tartott prédikációi. A találkozó végén Serendán Gréti kérésére "Mutassa be nekünk röviden a ciszterci rendet" Ákos atya egy plusz kiselőadást tartott a különböző szerzetesrendekről, és persze a ciszterciekről.
A kiscsoportos beszélgetések témái egyrészt az volt, hogy mit tehetünk saját magunk a környezetszennyezés ellen, másrészt a modern technika fenyegetései voltak. Az előbbiek kapcsán sok praktikus tanácsot adtunk egymásnak, ezek közül sok még spórolni segít, az utóbbi kapcsán főként az internet hasznos és árnyoldalairól beszélgettünk.
Szombat este megcsodálhattuk a fényárban úszó belvárost, a túlságosan is pazarló fényekkel kivilágított Városházát, Városi Színházat és Minorita templomot, ami talán a nyolcvanas évek romániai sötétségét próbálja túlkompenzálni. Az esti bulin, amikor a zenekar a régi Omega slágereket játszotta és a mozgássérült hálóstársunk Lango Kriszti megmutatta, hogy a Petróleumlámpára és a Régi csibészekre még kerekesszékben is lehet táncolni, a Régi csibészek szövegét hallgatva jutott eszembe, hogy a találkozó olyan volt, hogy "Azt tettük, amit szeretünk".
A mai világban mindenki rohan. Intézi ügyeit, siet, hogy befejezze mindazt, amit a napi programjába bezsúfolt. Végzi a dolgát, vagyis ellátja azokat a feladatokat, amiket a társadalom elvár tőle, hogy teljesítsen ahhoz, hogy befogadja magába. Hamarosan az ember azon veszi észre magát, hogy mindössze csak kis szürke egér a gépezetben, és nagyon elfáradt.
