"Tiszteld a múltad és add tovább" (Kőrösi Csoma Sándor)
Hagyományaink
Háló tábor a Vekeri-tónál 2010. július 18-25.
"Tiszteld a múltad és add tovább"
Kőrösi Csoma Sándor
Mintha elfelejtettük volna azt a velünk született képességet, hogy egységben lássuk a világot.
Kedves Háló-Társunk, egy csónakban evezünk, hívunk, hogy segíts húzni velünk az evezőt! Közös nagy öröm lenne, ha régiótokban felkutatnátok és elhoznátok a vidéketekre jellemző népszokásokat. Mivel hagyományrendszerünk nagyon bőséges, úgy gondoltuk, segítünk azzal, hogy minden régióhoz kötünk egy ünnepet, az év szakaszára jellemző szokást.
Gazdagságunkhoz mérten mozgalmasnak ígérkezik az idei tábor. Alkalmunk lesz ilyen-olyan mesterséget kipróbálni, de a régi és új idők sportja sem fog hiányozni.
Népszokásaink, népmeséink küldetése mindig is az volt, hogy nőket, férfiakat eligazítsanak az élet nehézségeiben. Vajon nem azért járunk-e be a mai világban, annyi tévutat, mert elfelejtettük ezeket?
Járuljunk hát hozzá ezzel a táborral is, hogy egységben lássuk a világot!
Szeretettel: a ceremóniamesterek (a partiumi bogozók)
Fényképek:
A partiumi hálósok régiós napjukon esküvőt és lakodalmat játszottak partiumi módra, a tábor teljes ideje alatt pedig népi iparművészek munkáit mutatták be. A nagyszalontaiak segítségével bárki maga is kipróbálhatta a tojásfestést, a szalmafigurák készítését és a szővést. A tábor 7 napja alatt a szövőszéken egy 7 méteres rongyszönyeget szöttek, amit a budapesti Háló Közösségi Központnak ajándékoztak. Bár a tábor Debrecen mellett volt a tábor szervezője és házigazdája a partiumi hálós régió volt. A nyitó nap délelőttjén elsőnek érkeztek a táborba, hogy fogadják az este érkező többieket. A táborban ekkor még jelen voltak egy egészen más rendezvény résztvevői. Közülük egy gazember ellopta Somogyi Marikának az esküvőn viselni kívánt szatmári népviseletét. Ezért láthatjuk az esküvői képeken Marikát "civil ruhában". Marika a táborainkba mindig hozza gyönyörű szatmári és erdélyi ruháit. Ezért a tettünk a képsorozat végére 3, a képarchivumunkból kikeresett a két évvel ezelőtti táborban Marikáról készült képet.
A felvidéki hálósok régiós napjukon bemutatták a felvidéki farsangbúcsúztatót, a dőrejárást.
A délvidéki hálósok július első vagy második vasárnapján évről évre összejönnek hálós szentmisére és találkozóra Aracson az Árpád-kori romtemplomnál. Régiós napjukon az aracsi pusztatemplomhoz füzödő Szent István legendát vitték színpadra.
Az erdélyi hálósok vérbő szekély komédiázással idézték meg a farsang kezdetét. A kitömött bábut a bolondozás végén elégették az esti tábortűznél.
Háló és háló. Minden tábori sportversenyen a Hálón kivül szükség volt még egy, esetleg még két halóra. Az elöbbiekhez a pingpong és a röplabda, az utóbbiak közé a kosár- és kézilabda, illetve a foci tartozott. A drukkerek tették a férfi focit a leghangosabb sporteseménnyé. Ugyanúgy mint tavaly most is Erdély A csapata és Kárpátalja vívta a döntőt. Erdély A csapatának a két évvel ezelött még az akkori csoportmérközések óta tartó veretlenségi sorozata most sem szakadt meg, ezért zsinórban harmadszor vihetik haza egy évig örízni a vándor kupát. Mig a férfi focinál régiós válogattak küzdtek meg egymással, addig a többi sportág a "klubcsapatok" küzdelme volt. A kézilabda bajnokságot egy család, az Esztergomban élő Tamás család csapata nyerte.
A tábor lakóinak életkoruktól függően 4 altábor kinált programokat. A picinyek és kisgyerekek a Forrás, a gyerekek és a kiskamaszok a Patak, a felnőtt ifjúság a Folyó, a felnöttek pedig a Tenger altábor programjaiban vettek részt.
A fotók a Forrás altáborból >>
A fotók a Patak altáborból >>
A fotók a Folyó altáborból >>
A fotók a Tenger altáborból >>
A nagy sátor eseményeiről, az előadásokról, a szentmisékről, a nyító és záróünnepségről készült képek
Az egyéb programokról (hangversenyek, táncház, kirándulás, lovasíjászok és barantások bemutatója) készült képek
Előadások:
Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök nyítómiséjének homiliája
Böcskei László nagyváradi püspök nyítóelőadása
Sebestyén Ottó lelkész előadása a IV. parancsolatról
Jiteanu Liviu teológus (Babes-Bolyai Egyetem) előadása az V. és a VII. parancsolat helyett a
"Az elmagányosodó én, magunkra hagyott az Egyház? - a jelen és a múlt vizsgálata, a felejtés kultúrájának cáfolata" címmel tartott előadása (sajnos ennek a felvételnek rosszabb a minősége)
Jelenits István teológus, piarista szerzetes előadása a VII. és a X. parancsolatról
Orosz István görög katolikus parókus előadása a VI. és a IX. parancsolatról
Vik János teológus (Babes-Bolyai Egyetem) előadása az I., a II. és a III. parancsolatról
Írások:
Kárpát-medencei Háló Tábor - Kujbus Márta írása a Szatmári Egyházmegye honlapján >>
Háló a Vekeri-tónál (Orosz Rita írása az Új Ember számára)
A közel húsz éve működő egyesületet sokan ismerik és szeretik. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által jogilag jóváhagyott és támogatott szervezet célja a Kárpát-medencei katolikus közösségek közötti hídépítés. A Háló találkozási lehetőséget nyújt személyek, még inkább közösségek, különböző lelkiségek számára.
2010-ben kapcsolataink mélyítésére a leghosszabb alkalmat az a tábor nyújtotta, amelyet a Debrecen közelében élvezhettünk a múlt héten. Mitől volt más ez a pár nap, mint bármely másik üdülés? Arcot kapott a Kárpát-medence. Felvidéki, kárpátaljai, partiumi, erdélyi, vajdasági és magyarországi katolikus családok nyaraltak együtt. Háromszáznyolcvan résztvevő szánt egy-egy délelőttöt előadásokra, kiscsoportos megbeszélésre, imára. Ezek mindegyike a mózesi parancsok köré épült. A felnőtt altábor (Tenger) lelkiismeretvizsgálattal hallgatta, az ifjúság (Folyó) kritikával, ugyanakkor kifejezve: óriási szükségük van a szabályozottságra, a mihez tartásra. Közben gyermekeink (Patak-altábor) játékos formában tanulták Isten kéréseit.
Időnk többi részében tájegységeinkre jellemző hagyományokat ismertünk meg, nagyon sok népdalt énekeltünk, táncoltunk, sportoltunk, íjászkodtunk, fürödtünk, gyalogtúráztunk... Felsorolhatatlan a sokrétű tevékenység. Azonban a péntek esténket kiemelem. Már a délutáni órák is azt szolgálták, hogy magunkba nézzünk, csendesedjünk. Vacsora után mintha kiürült volna a terület? Csak az ismétlődő taizei dallamok érlelték bűnbánattartásunkat. Minden gyónó kis mécsessel tért vissza a feloldozás után - látványnak sem volt utolsó a sokasodó, kereszt formát öltő láng.
Biztos vagyok benne, hogy sokan támogatták imáikkal táborunkat. Másképp a szervezési hiányosságokon és egyéb problémákon nem sikerült volna gyorsan, szinte zökkenőmentesen átlépni. Egy helyi dolgozótól elismerő szavakat is kaptunk: "Nem hittem, hogy 400 embert ilyen fegyelmezetten lehet mozgatni!" Pedig az idősek itt is lassan bandukoltak a türelmetlen fiatalok előtt a zuhanyozóba, a picik miatt időben kellett takarodót fújni. Az iskolások hangosak voltak, a tinik határokat feszegetők. Még az egyébként kötelességtudó anyukák is szívesen váltották néha a tábori programot medencés lubickolásra (mentségükre: rekkenő volt a hőség).
Talán ez a legjobb az egészben: két lábbal a földön járó, egészséges gondolkodású családok között lenni. Akikkel éppúgy szeretünk beszélgetni, mint röplabdázni. Szívesen imádkozunk minden nap (szentmisében is), és este örömmel iszunk meg együtt egy-két sört. Mély tisztelettel hallgatjuk egymást és tanulunk egymás életéből. Sosem marad el a humor. Gazdagodunk egymás tapasztalataiból. Ugyanazzal a lelkesedéssel énekeljük a nyugati, mint a keleti rítus katolikus imáit. Mindannyian értéknek tartjuk életünkben, hogy a Háló-rendezvényeken görög és római katolikus atyákkal együtt lehetünk a liturgiákon.
Olyan élmény birtokosai vagyunk, ami kötelez is bennünket: Apostolokká kell válnunk!
Jeles napok a Háló táborban (Margitfalvy György írása)
Július 24., Szent Kinga napja
"...találkozunk és búcsúzunk..."
Holnap reggel mindenki utazik haza, ez az utolsó teljes nap a táborban. Az idei tábor központi gondolata a hagyományaink voltak. A Háló határon túli régiónak közösségei a régiós napjaikon a jeles napjaik, ünnepeik saját hagyományait adták elő, játszották el. A partiumiak egy esküvőt, a délvidékiek az aracsi pusztatemplom Szent István legendáját, a kárpátaljaiak egy szüreti felvonulást és mulatságot, a felvidékiek a dőrejárást, ahogy ő nevezik a farsangbúcsúztató ünnepet, az erdélyiek pedig megmutatták hogyan ünnepelik náluk a farsang kezdetét. A hálós szentmiséken megemlékeztünk Mária Magdolnáról (júl.22.) és Európa társvédőszentjéről Svédországi Szent Brigittáról (júl.23.).
Az utolsó nap estéje az, amikor a legtöbben vagyunk együtt. Záró szentmise és záró ünnepély. Együtt a tábor apraja és nagyja, a Forrás, a Patak, a Folyó és a Tenger altábor szinte minden lakója. Ottó atya bejelenti, hogy a jövő évi tábort a Háló erdélyi régiója Marosfőn szeretné megrendezni és a tábor témája, alapgondolata "Kereszténység és magyarságtudat" lenne. Nagyon jó választás, sőt telitalálat. Mert aznap este senki sem állt fel, kedves hálósok, ma egy Árpád-házi szent ünnepe van. Lehet, hogy nem is gondoltak rá, vagy gondoltak rá, csak éppen elfelejtették? Csak Magdik és Brigik voltak a táborban, de Kingák már nem? Árpád-házi Szent Kinga IV.Béla lánya, Szent Margitnak és Boldog Jolánnak a testvére. V.Bolesław lengyel király felesége. Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez, a tatárjárás után pedig adományokkal segíti az ország újjáépítését, kórházakat, templomokat, kolostorokat építtetett. Negyvenévi házasság után hal meg férje. Az ő halála után lépett be a klarisszák közé, és Istennek szentelte életét, bár a lengyelek kérték, hogy vegye át az ország kormányzását, legyen Lengyelország királynője, de élete végéig az ószandeci (Stary Sącz-i) kolostor apátnője maradt. Abban az időben Lengyelország és Litvánia egy államot alkotott, ezért Lengyelországnak és Litvániának is védőszentje. Ó az aki népszerűségével, közkedveltségével megalapozza a csaknem ezeréves lengyel-magyar barátságot. Jó ha tudjuk, a második világháború alatt magyarok adják a legtöbb segítséget a lengyel menekülteknek, és ehhez a Háló Bölcsek Köre egyik tagjának az édesapja is hozzájárult, aki az életével fizetett. Dr. Aszalós János a háború kitörésekor Bereg és Ugocsa megye tisztiorvosa volt. Pénzzel segítette a menekülteket. Korai halálát a menekülő lengyel csapatok szűrése közben kapott fertőzés okozta, a több tízezer menekült átvizsgálása annyira igénybe vette, hogy sem pihenni, sem étkezni nem volt ideje.
Július 25., Szent Kristóf napja
Hajnalban arra ébredek, hogy odakinn szakad. Amikor autómmal kigurulok a táborból a sorompónál, ott ahol oly kedves szavakkal fogadott mindenkit érkezéskor Somogyi Marika, egyik útitársnőm egy Mária fohászt mond el: "Oltalmad alá futunk....".
"..utazunk, érkezünk..." Istennek legyen hála.
Bagi Stefánia írása
2010. július 18-án reggel kilenc órakor buszra szálltam 34 táborozni vágyóval és elindultunk Debrecen irányába a Vekeri tó felé, az idei Háló táborba. Délután fél ötre értünk oda. Először bejelentkeztünk, majd elkaptuk a víkendházunk kulcsát és beköltöztünk. Mi lányok ilyen kis víkendházakban laktunk, míg a fiúk sátrakban kaptak szállást. A program egy csendes misével kezdődött. Hálát adtunk az Úrnak, hogy épségben és szerencsésen megérkeztünk. A mise után szabad találkozás volt, ez annyit jelentett, hogy bárkivel leülhettünk, illetve sétálhattunk és beszélgethettünk a takarodó idejéig. Hétfőn, másnap kezdődött az igazi tábor. Reggel hét órakor keltünk, akkor jöttek ébreszteni minket. Minden nap más és más régió képviselői ébresztették a tábor lakóit. Hétfőn Magyarország kezdte. Negyed nyolckor kezdődött a reggeli ima, után, majd a Partium régió vezetője Konrád Katalin megnyitotta a tábort, nagy vonalakban vázolta, hogy hogyan is fog kinézni a hét. Miután megtörtént az ünnepélyes megnyitó, négy altáborba sorozták a 420 hálóst. A legkisebbeket 7 éves korig a Forrás altáborba, a nagyobbakat 14 éves korig a Patak altáborba sorolták, az ifik 30 éves korig a Folyó altábort képezték, a felnőttek, pedig 30 év felett a Tenger altábort alkották. Az altáborokon belül is több kis csoportra osztottak bennünket, hogy mélyebb, személyesebb beszélgetésekre adjanak lehetőséget. A tábor nyitó szentmiséjét msgr. Bosák Nándor püspök atya mutatta be. Délután az ifik, vagyis a Folyó altábor tagjai, állomásos játékot játszottunk, ahol könnyen feloldódtunk és megtaláltuk a közös hangot a csoporttársainkkal. A játék után a Hagyományaink című műsort adták elő az anyaországi barátaink, akik a régi betyár szokásokat mutatták be. Este egy komoly zenei hangversenyen vehettünk részt. Kedden reggel a partiumi hálósok ébresztették a tábort, majd a délelőtti előadás következett. Az idei tábornak a tízparancsolat volt a témája és mindennap erről hallgattunk előadásokat. Kedden a negyedik parancsról elmélkedtünk. Délután sport és kézműves foglalkozás közül választhattunk. Délután öt órakor pedig a partiumi barátaink hagyományaik közül egy lakodalmat mutattak be. Nagyon érdekes volt. Voltak zenészek, még torta is, éjszakába nyúló lagzi, tánccal és sok-sok kacagással. Szerdán görög katolikus napunk volt. Görög katolikus előadónk az ötödik és nyolcadik parancsolatról beszélt. Az előadás után ő tartotta a szent misét. Számomra ez különös élmény volt, mert még nem vettem részt görög katolikus misén. Délután egy színdarabot tekinthettünk meg, ami után kiscsoportos beszélgetés következett. Szerdán a házigazda szerepét Kárpátalja vállalta. Ők a népszokásaik közül a szüreti bált elevenítették fel, nekünk táborozóknak. Vacsora után néptánc majd táncház következett. Csütörtökön felvidéki nap volt. A délelőtti előadás után kirándulni mentünk. Este szalonnát sütöttünk, majd sokáig roptuk a táncot. Pénteken mi délvidékiek voltunk a tábor házigazdái, reggel ébresztettük a táborlakókat, délelőtt előadás volt utána szabadon választhattunk a felkínált programok közül. Délután, délvidéki történelmi hagyományaink közül az aracsi pusztatemplomhoz fűződő Szent István legendát elevenítettük fel, amely a Kárpát-medencei hálós barátainknak nagyon tetszett. Ezután ráhangolódtunk a bűnbánati liturgiára, amely vacsora után kezdődött. Olyan lelki élményben volt részem, amit szavakkal nem lehet elmondani, csak át kell élni. Eljött az utolsó tábori nap, a szombat. Erdélyi hálós barátaink napja. A délelőtti előadás után fakultatív programok és kiscsoportos beszélgetés következett. Délután régiós focidöntő következett. Szombat este a tábor záró szentmiséjén vettünk részt, hálát adva az Úrnak, hogy e Háló táborba hívott bennünket. Vacsora után pedig hagyományos farsangi mulatságok következtek erdélyi módra. A műsor után népdal karaoke volt, amit disco követett. Hajnali kettőig roptuk a táncot, majd nagy nehezen ágyba bújtunk. Vasárnap reggel, egy csendes mise után, könnyes búcsút vettünk új és régi barátainktól és elindultunk haza. Nagyon örültem annak, hogy részt vehettem egy ilyen vallásos táborban. Sokat segített, megerősített a hitemben. Csodálatos élmény volt számomra, hogy vannak még ilyen felfogású fiatalok. Jól éreztem magam, és alig várom a következő nyarat, hogy újra találkozzam velük.
Csángó fiatalok írása
Különböző korosztályok voltak, a programokat is úgy osztották be, én az ifjúsági csoportban voltam, ahol voltak olyan személyek, akik Délvidékről, Erdélyből, Budapestről, Debrecenből érkeztek, mindenki nagyon barátságos volt, amikor a csoportból valaki épp beszélt, figyelmesen meghallgattuk és elmondtuk a véleményünket.
Az időjárás nagyon jó volt, a szálláshelyen volt egy kisebb medence, ami nagyon jó volt, mert minden nap, amikor nagyon meleg volt megmártóztunk. Amikor eljött az utolsó nap megkérdezték, hogy ki mit vinne haza a táborból, én azt mondtam, hogy a sok élményt és az új barátokat vinném haza. Nagyon jól éreztem magam jövőre is szívesen elmennék.
Butnaru Adelina
Nekem nagyon tetszett a Háló tábor, mert sok új dolgot tanultam egy hét alatt. Sok olyan ember is volt akiket egy régebbi táborban ismertem meg, de új barátokat is szereztem. A programok nagyon jók voltak, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz ez a tábor. Először nem is volt olyan jó, mert nem ismertem senkit de én gyorsan összebarátkoztam a többiekkel. Később kiderült hogy focibajnokság is lesz, amin nagyon meglepődtem és kellemesen érintet engem. Különösen tetszett hogy esténként tudtam beszélgetni akivel akartam. A sütögetés is nagyon tetszett, mindenki a tűz körül volt és sütögette magának a szalonnát. Nagyon ötletes dolog volt, hogy mindenkinek volt valami feladata. Szerintem ez a tábor úgy volt jó ahogy volt, a focibajnokságon mindenki megmutatta hogy mit tud, mindenki mindenkivel kedves volt.
Butnaru Lucian
Február 13-án Nagyszalontán tartottuk a partiumi farsangi Hagyományőrző programot, mely nagy sikert aratott a résztvevők körében. Nagybányáról, Aradról, Nagyváradról, Tenkéről, Károlyból, Gyuláról és Szalontáról nagyon sok bogozó és nem csak bogozó vett részt a rendezvényen. Személy szerint nagyon örültem a program sikerének és a pozitív visszajelzéseknek.
Lehet nem jutott el mindenkihez az a hír, hogy január második felében az orvosok Csíkban eldöntötték, hogy újraszámolják a bordáimat. Meg is tették, egy tusnádi sízés után, akarva - nem akarva elvitettem magamat elébük. A leltár rosszul jött ki. Bent tartottak 10 napot, amíg sikerült elmagyaráznom, hogy a többlet csak véletlenül alakult, semmi elrejtett szándék nem állt mögötte. Azóta eltelt még két hét és bizalommal várom azt az ellenőrzést, amikor rájönnek, hogy tévedtek és kiengednek a szobafogságból is.
Na, de hát tétlenül ülni, az vétek. Így családommal összeszedtük magunkat és elmentünk az erdélyi Háló farsangi báljába.
Január 8-10. között a kárpátaljai PMCs kis csoportja lelkigyakorlatos hétvégén vehetett részt Bustyaházán.
A koradélutáni indulás után estére érkeztünk meg a célállomásunkhoz, ahol jó volt tapasztalni, hogy milyen szívélyesen fogadtak vendéglátóink.
Még mindig az ünnepség hatása alatt vagyok és úgy érzem, hogy meg kell osszam veletek! Szombaton Nagyszalontán olyan fergeteges, színvonalas,jó hangulatú volt a farsangi ünnepség hogy nagyon sokáig fog kísérni a szürke hétköznapokon!
A nagybányai farsangi bál tervezése számunkra főpróba lett és ráhangolódás a szalontai farsangi bálra. A nagybányai farsangunk nagyon családiasra sikeredett, kb. ötven személy jött el, remekül éreztük magunkat. Már akkor elkezdtük összeírni a jelentkezőket a következő partiumi bálra.
Első alkalommal szerveztünk Hálós farsangi bált február 6-án. Szép számban voltunk jelen a nagybányai Teleki Magyar Házban. Szép környezetben, ősi-kúrián, az ún. városi házában a vad grófnak, Teleki Sándornak a termeiben rendezhettük meg. Szeretnénk hagyományt teremteni itt Nagybányán, és ezután minden évben megrendezni a hálósok farsangi bálját.
Nagy öröm számomra, hogy ?rövid" szünet után, január 23-án a nagybányai Szentháromság templomban sikerült újra összejönnünk a Háló Klub keretén belül és megkezdenünk az új hálós évet 2010-ben.
A tavalyi bál élményeinek gazdagságával lelkesedve kezdtük szervezni már 2009 márciusától az idei farsangi bálunkat, amelyet az eddigi év legjobb báljának mondhatunk, persze utólag.
Feladatokat, tervet aprólékosan kidolgozva, leosztva, átbeszélve érkeztünk el a várva várt napig 2010. február 13, szombatig. Amint tudjuk, tudjátok a szervezésnél a spontán dolgok is beszoktak jönni, de hogy ennyire és ekkorák, azt nem gondoltuk volna.
