A zernyesti Háló hétvége június 25-27. között zajlott. Csíkszeredából és környékéről, Udvarhelyről, Szentgyörgyről érkeztek a résztvevők, a szervezést a zernyesti es brassói hálósok vállaltak fel. Ahogyan Sebestyén Ottó lelkivezető mondta, nem hagyományos Háló találkozónak indult ez a találkozás, inkább kirándulásnak, amely alatt a résztvevők megismerhették Zernyestet és környékét. De ...
Alig pár napja ért véget a zernyesti találkozó és máris hiányoztok körünkből (házunkból). Meglepően nagyon kellemes meglepetés volt számunkra ez a rendezvény. Mi mostanig csak hallottunk a Hálóról (csupa jó dolgokat!), de még nem vettünk részt egy rendezvényen sem, ezért kíváncsiak is voltunk nagyon.
Június 18-án, pénteken a Krisztus Király templom hittanterme adott otthont a XIII. nagybányai Háló Klubnak, ahol minden plébánia képviseltette magát, úgy Nagybányáról, mint Felsőbányáról.
Nagyon lelkesen készültünk és egy kicsit aggódtunk is, mert szerettük volna ha többen eljönnének a jótékonysági est miatt. Igyekszünk szerény eszközeinkkel mi is hozzájárulni a helybeli magyar újság támogatásához. Köszönet Ft. Szmutku Róbert plébános úrnak a közreműködéséért és a házigazda szerepéért is.
Egységben az erő... ?
A kotormányi Szeret-lak adott otthont az elmúlt vasárnap megszervezett alcsíki Háló Találkozónak, ahol újra gyarapodhattunk bölcsességben, szeretetben, és mindezek mellett természetesen a lelki vigasztalás sem maradhatott el.
Aradra menni jó. Hívogató a széles főutcáján terpeszkedő régi Minorita épületegyüttes, ahol a találkozó zajlani szokott. Igen zajlani, mert ilyenkor a komor falak megtelnek nyüzsgő egymást váró emberekkel. Milyen jó, hogy itt vagy, jó, hogy itt vagyok. Ez a Háló, ilyen a keresztény egymáshoz tartozás.
Az idén is sikerült az aradi hálósok meghívásának eleget tenni. Pénteken délben ketten indultunk Olgival a temesvári busszal. Kissé meleg időt fogtunk ki és egy óra késést az útjavítások miatt. Este 9-re megérkeztünk. Anikó várt bennünket és égzenésen a találkozó színhelyére mentünk, ahol a házigazdák még csinosítgatták a találkozó helyszínét, a szép patinás Minorita-rend dísztermét. Jó volt újra találkozni a régi kedves ismerősökkel, barátokkal, újra megölelni egymást, kérdezősködni, majd gyorsan vacsorázni és a szállásunkra menni, lelkiekben felkészülni a szombati napra.
Szombat reggel hárman indultunk kisbusszal a hagyományőrző nagyváradi Háló Találkozóra. Ha Várad és a Posticum, akkor nem maradhatok le. Az idő is velünk tartott, reggelre kitisztult az ég. Sajnos a busz késése miatt taxiztunk, lekésve a köszöntőt és a bemutatkozást, betoppantunk egyenesen az előadásra.
A program megnyitójának helyszínét a Posticum épülete biztosította. A rendezvényre Nagyváradon és Debrecenen kívül Nagybányáról, Szatmárnémetiből, Aradról, Nagyszalontáról, Tenkéről, Temesvárról, Szentjobbról, Bélfenyérről és Tóttelekről érkeztek résztvevők.
A megnyitót Osváth Sándor debreceni egyetemi tanár ?Ami a tankönyvekből kimaradt" című lebilincselő eladása követte, majd egy kisebb szünet után kiscsoportokban megbeszélésre kerültek a hagyományaink ápolásának eszközei. Szó esett arról miként tudjuk fenntartani és továbbadni népi szokásainkat, a hétköznapjainkat megélni magyarságunk megtartásával. A délutáni programoknak a nagyváradi Vár adott otthont.
Az ebéd után Szeibert András az íjászat rejtelmeiben adott bepillantást Az íjászatot a legkisebbektől a legrégebben születettekig, minden korosztály kipróbálhatta. Lelkesen járták körül és tanulmányozták a jurtát, melyet a szervezők kora délelőtt állítottak fel a Vár sáncban. Az ősmagyarok lakhelyének bemutatása után sorra került, a Barantáról és az ősi harcművészetekről egy előadás Dr. Tajta Zoltán előadásában, valamint egy egyedülálló bemutató. A debreceni Barantás csoport fantasztikus, nem mindennapi fellépését nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal várta a sokaság. A bemutató alatt láthattunk egy harci íjász-bemutatót: álló, mozgó céllal, feldobott korongokkal, csapat kötelékben, ezt követően egy- és kétkezes botforgatási technikákat, egyéni, csapat kötelékben, különböző fegyvernemekkel való látványos páros harcokat, illetve ízelőt a hagyományos magyar övbirkózásból. Ezután egy és kétkezes harci ostortechnikákat csodálhattunk meg, egyéni, páros és csapatkötelékekben, majd csatajelenetet és egy moldvai körtánccal, énekkel zárták a vendégelőadók a napot.
A rendezvény páratlan élményt nyújtott a résztvevőknek, akik gazdagodva tudással, látvánnyal és hagyományaink ápolásának vágyával tértek haza.
Mi, hálósok, Fitód falu bejáratánál gyülekeztünk. Innen mentünk legelőn, patakon és hegyoldalon átkelve a nyereghez. Szabolcs barátunk vitte a hálós keresztalja keresztjét.
Az elmúlt két hét zord időjárása ellenére is százezrek gyűltek össze ünnepelni a Hármashalom oltárnál. Az ünnepi szentmisén részt vett Jakubinyi György gyulafehérvári püspök, José Rodríguez Carballo, a Világ ferenceseinek elöljáróra, valamint XVI. Benedek köszöntését és áldását elhozó Francisco Javier Lozano nuncius is. A prédikációt idén Böjte Csaba ferences szerzetes mondta. Beszédében összefogásra, szolidaritásra és feladatvállalásra buzdított. Történelmi példákat említett. Máriát, Szent Istvánt, Domonkos Kázmér ferences atyát, Kájoni Jánost, Márton Áront. Márton Áron püspöki és saját papi jelmondatára utalt. Márton Áron jelmondata ez volt: "non recuso laborem", azaz nem utasítom vissza a munkát, a feladatot, a megbízatást és nem futok el a nehézségek elől, vállalom a küzdelmet. Saját papi jelmondatának pedig ezt választotta "Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, s mi mindannyian egymásnak testvérei legyünk". Szolidaritása jeléül a ferences rend az ünnepi mise után összegyűlt perselypénzt a magyarországi árvízkárosultak javára ajánlotta fel.
A mise után a nyeregből Csobotfalva felé ereszkedtünk le, útközben már kaptuk is a mobil üzeneteket, láttunk titeket a DunaTv élő közvetítésén. A csíksomlyói Háló Klubban jöttünk össze a Kárpát-medence különböző részeiből jött hálós zarándokok beszélgetni és egymásnak örülni. Találkoztunk Szeredából, Gyergyóból és Szovátáról jött erdélyiekkel, de voltak felvidékiek és délvidékiek is. Schön Gyuri tucatnál is nagyobb csapattal a magyar határtól biciklizett ide a Mária-úton. Az éhes és szomjas zarándokokat az iroda munkatársai kínálták teával, pálinkával, szalonnával és házi süteménnyel. Ámultunk a klubnak a 48/49-es forradalomról és szabadságharcról szóló pazar kiállításán. Nagyon meghatódtam, úgy éreztem, a személyes jelen és a személyes múlt találkozik, hiszen üknagyapám márciusi ifjú volt a Pilvaxban, nemzetőrként harcolt Schwechatnál, majd Klapka tábornok tüzérhadnagya volt a komáromi várban.
A másnapi hazaút spirituális élményei közül két találkozást szeretnék megemlíteni. A körösfői főutcán egymásba karolt, frissen konfirmált fiatal reformátusok csoportját láttuk együtt sétálni. A fiúk városi ünnepi öltözetben, a lányok kalotaszegi népviseletben voltak. Ez is a Szentlélek egyfajta kiáradása volt. Megálltunk Csucsán, hogy megnézzük ez egykori Boncza kastélyt, amiben a román költőnek és politikusnak Octavian Gogának az emlékmúzeuma van. A kastély aznapi látogatási ideje már lejárt, viszont a kastély mögötti az eredetileg nem ide épült, de ide átszállított 15. századi apró román ortodox fatemplomot nekünk kérés nélkül is azonnal kinyitották, hogy megnézhessük. Sőt a szép, új modern kolostorba is behívtak. Megtekinthettük a kolostor kápolnáját és közösségi termét. Utána az udvaron beszélgettünk a fiatal és barátságos ortodox pappal, egy szerzetesnővel, hívek pár fős csoportjával és az épületgépészeti részeket tervező mérnökkel. Zarándokutunkról és a Pünkösdről beszélgettünk, miközben borral és finom süteménnyel kínáltak minket. Eszembe jutott Böjte Csaba prédikációjának zárógondolata. Mivel ő gyerekeket tanít és mindig ad házi feladatot, így a zarándokoknak is adott házi feladatot: merjétek egymást lelkesíteni, bátorítani! Román ortodox testvéreinkkel közösen dolgoztunk a házi feladaton, egymást bátorítottuk és egymást lelkesítettük.
Beszámolóm végén végül, de nem utolsó sorban külön szeretnénk köszönetet mondani csíkbánkfalvi vendéglátóinknak a túláradó szeretetükért.
