A kezdetek
A Háló kezdetei a rendszerváltás idejére nyúlnak vissza. Akkoriban kezdtek el a keresztény emberek – fellélegezvén egy újfajta szabadságtól – érdekképviseleti csoportokat létre hozni, és gondolkozni arról, miképpen jeleníthetnék meg a keresztény értékeket a társadalomban és a politikában. Az egyik kezdeményezés a Katolikus Koordinációs Tanács, egy értelmiségiekből álló kör volt, mely különböző munkacsoportokra tagolódott. Az egyik munkacsoport a kisközösségekkel foglalkozott. A kisközösségek akkoriban nem álltak kapcsolatban egymással, hiszen a szocializmus évtizedeiben félillegalitásban működtek, és önvédelemből zártak voltak. A kisközösségekkel foglalkozó munkacsoport felismerte, hogy szükség lenne rá, hogy ebből a zártságból és elszigeteltségből kilépjenek a közösségek, és kapcsolatba kerüljenek egymással. Ezért létrehoztak egy katolikus közösségi hálózatot, melyből önálló mozgalommá nőtt az azóta is működő Háló.
A megalakuláskor közzétett felhívásban, a Háló megfogalmazta, hogy kikre számít a katolikus közösségek hálózatának építésében: a lelkiségi mozgalmak közösségeire, a mozgalmakhoz nem tartozó plébániai és egyéb kisközösségekre, a templomi énekkarokra, zenekarokra, színjátszókra, egyházközségi munkaközösségekre, a klubokra, lapot szerkesztő, tudománnyal, szakmai kérdésekkel vagy művészettel foglalkozó, gazdasági vállalkozásba fogó közösségekre, az egyesületekre, hittancsoportokra, cserkészekre és egyéb formációkra. A felhívásban megfogalmazódtak a Háló célkitűzései is: felmutatni a keresztény értékeket az egyház és a társadalom számára, utakat és hidakat építeni a közösségek között, szabadságot és bátorítást adni a kezdeményezéseknek, kísérleteknek, összefogni az atomizálódott egyházat, feladatokra mozgósítani, országos és regionális tapasztalatcseréket, képzéseket és továbbképzéseket, fórumokat, találkozókat szervezni, tájékoztatni az egyházat és a társadalmat a közösségek értékeiről.
A Háló története a megalakulás után, korszakai
1990-95 közötti évek az útkeresésről szóltak. Ekkor a Háló még a magyarországi közösségekre összpontosított. Beindult a Háló Klub (1994 márciusáig működött, mely később 2002 októberében újraindult), lezajlottak az első országos, regionális és Kárpát-medencei találkozók, megtörténtek az első határokon átnyúló kapcsolatfelvételek, az ún. portyák.
1994-ben, amikor több alapító tag távozott, a megmaradók újradefiniálták, újraértelmezték a mozgalom működését, célkitűzéseit. A Háló mindinkább a határokon túli közösségek felé fordult. Ez volt a határon túli nagy növekedés korszaka, amely kialakította a mozgalom mindmáig jellemző arculatát (a megszólításra válaszolók nagyobb része ma is határon túli), megadta sajátos megkülönböztető zamatát. Ennek fontos állomása volt a Homoródfürdőn (Erdély) 1999-ben rendezett első Háló-tábor.
Újabb korszak kezdődött a 2002-es zánkai táborral, mely után már évente megrendezésre kerül a Háló nyári tábora, amióta rendszeresen jelenik meg elektronikus hírlevél. 2002 után indult meg a tudatos szervezetépítés, a munkacsoportok kialakítása, a költségvetés és a pályázati rendszer megteremtése, a főállású Háló-alkalmazottak felvétele, a régiófelelősi tisztség kialakítása, a táborok, találkozók, lelkigyakorlatok rendszerének kidolgozása. Ebben az időszakban jött létre a Háló Gazdasági Tagozata (HGT), a Pedagógus munkacsoport (PMCs), a régiók és (határokon átnyúló) interrégiók kialakítása, a heti egyszeri vezetői találkozók rendszere.
Újabb korszak kezdetének tekinthető a Háló Közösségi Központ 2004-es létrehozása, mely Budapesten működött a Ferenciek terén mintegy nyolc évig. Újdonsága az volt, hogy a kultúrán keresztül épített kapcsolatokat és teremtett találkozási lehetőségeket az emberek között. 2007-ben jött létre a Közösségi Műhely, mely kisközösségek megismerését és támogatását tűzte ki célul, ezzel visszatérve a Háló eredeti célcsoportjához. A Központ és a Közösségi Műhely a magyarországi útkeresést jeleníti meg, mely a találkozók rendszere mellett másfajta kapcsolatteremtési eszközöket is igyekezett találni. Ebben az időszakban jött létre a Bölcsek Köre, melyben egyházi személyek néznek rá kívülről a Hálóra és adnak tanácsot a működéssel kapcsolatban.
2012-ben bezárta kapuit a budapesti Központ. Ez ismét egy új időszak kezdete, mely máig tart. A kezdetekhez hasonlóan, de már sok tapasztalattal és tudással gazdagabban ez az időszak is az útkeresésről szól. Ránézni arra, mi az, ami a kezdeti célokból megvalósult és valósággá vált, mi az, ami mindig csak vágy maradt. Mi az, ami a rendszerváltás után két évtizeddel fontos lehet a Háló értékeiből az egyház és a társadalom számára?