A délvidéki hálósok bezámolója
2025 Szentév, a Remény éve. „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.” (Zsolt 62,6) Ezzel a gyönyörű, mély zsoltár idézettel hívtak a Kárpát-medencei nagy találkozóra erdélyi testvéreink és mi örömmel igent mondtunk a meghívásra.Tudtuk, hogy hosszú út áll előttünk, Délvidékről 23-an busszal indultunk október 17-én a hajnali órákban és több óra buszozás, némi eltévedés és hosszas dugóban állás után vacsorára meg is érkeztünk a Jakab Antal Tanulmányi Házba, a találkozó helyszínére, amely a szállásunk is volt egyben. Vendéglátóink meleg fogadtatása, finom vacsora és a Kárpát-medence különböző szegleteiből érkezett barátaink ölelése várt ránk. Az esti Jégtörő játék hozzájárult ahhoz, hogy mosolyunk még szélesebbre húzódjon és lélekben is megérkezzünk.
A frissítő reggeli ima és László Attila kolozsvári főesperes előadása után kiscsoportos beszélgetést folytattunk a reményről. Ebéd után a szentmisén Puss Sándor atya prédikációja segített minket, a reményhez való helyes hozzáállásban, alapvető fogalmakat tisztázott a reménnyel kapcsolatban. Be kell vallanom, utazás előtt elgondolkodtam azon, vajon megéri-e ekkora távolságot megtenni egy hétvégéért. A csoportbeszélgetés alatt és délután a templomban a csíksomlyói Szűzanya előtt, valamint a szívünk mélyéig hatoló műhelymunka után már nem voltak ilyen kérdéseim. Azt éreztem, hogy itt vagyok jól, jó helyen vagyunk, itt és most reményünkben egyek vagyunk, és a reményt, amely a megváltott világ örömhíre innen kell továbbadnunk.
Este Tófalvi Mihály mesemondó, valamint Kovács Enikő és Mosoly Enikő népdalénekesek fergeteges produkcióját élvezhettük, utána nótázással, beszélgetéssel zártuk az estét.
Vasárnap kora reggel a kegytemplomban szentmisén vettünk részt és reggeli után a találkozó zárására került sor. Újra megerősített minket abban, hogy Isten tervei számunkra felülmúlják a legszebb képzeletünket is, csak át kell adnunk magunkat neki.
Hazainduláskor az őszi erdőkkel borított hegyek színes szépségét csodálva, társaimmal beszélgetve összegeztük gondolatainkat, élményeinket a találkozóról, mely számunkra kalandos kerékcserével, de végül szerencsés hazatéréssel végződött.
Bollók Eperjesi Éva
Délvidékiek a kegytemplomnál
A nagybányai Háló-közösség szeptember utolsó szombatján, szeptember 27-én ismét tárt karokkal várta mindazokat, akik egy napra meg akartak állni, elcsendesedni, közösségben lenni – és újra rácsodálkozni arra, milyen íze van a hitnek. Szép számban vonzotta a térségből és a tágabb környezetből érkezőket – fiatalokat, időseket, régi ismerősöket és új érdeklődőket egyaránt. Az eseménynek a nagybányai Szentháromság-plébánia adott otthont.
Az idei őszi találkozó mottója Jézus szava a hegyi beszédből: „Ti vagytok a föld sója. Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,13–14). Ez az idézet Jézus hegyi beszédéből rámutat arra a küldetésre, amely minden keresztényt érint: jelen lenni a világban, hatással lenni másokra – reménnyel, hittel, világossággal. „A só nem látványos. Nem harsány. Mégis nélkülözhetetlen. Ízt ad, tartósít, megtart – éppúgy, ahogyan mi is hivatottak vagyunk »ízt« vinni a világba: szeretettel, figyelemmel, hittel, szolgálattal.” Ez a gondolat vezette végig a napot, amely nemcsak lelki töltődést, hanem közösségi kapcsolódást és művészi élményeket is kínált. A résztvevők közösen gondolkodhattak azon: hogyan lehetünk jelen sóként a családunkban, munkahelyünkön, iskoláinkban, egyházközségeinkben – azaz hogyan lehetünk a világ íze, a szeretet hordozói ott, ahol élünk.
A találkozó ünnepi szentmisével indult, amelyet a helyi plébánia közössége szolgált. A mise után a Háló helyi szervezői köszöntötték a jelenlévőket, bátorítva mindenkit arra, hogy érezze magát otthon, merjen kérdezni, hozzászólni, kapcsolódni. „Itt a Hálóban a legnagyobb érték a kapcsolat – ember és ember, ember és Isten között.”
A nap főelőadója Daly Attila lelkipásztor volt, aki nem csupán vendégként érkezett – hiszen gyerekkora óta a plébánia és a Háló-közösség tagja. Jelenleg szamosdarai lelkész, valamint a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum spirituálisa, aki fiatalokat kísér hitbeli és emberi útjukon.
Előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a keresztény embernek sóként és világosságként kell jelen lennie a mindennapokban – nem feltétlenül nagy szavakkal, hanem csendes hűséggel, bátorítással, szolgálattal, az evangélium szerinti élet tanúságtételével. Az előadó kiemelte, hogy nem kell „nagy dolgokat” tennünk ahhoz, hogy világítsunk másoknak – gyakran egy jó szó, egy meghallgató figyelem vagy egy szolgáló gesztus is elég ahhoz, hogy Isten szeretetét közvetítsük.
A Háló-találkozók egyik kulcspontja a kiscsoportos beszélgetés, amely lehetőséget teremt a személyes megosztásra. A kérdés, amelyet a résztvevők körüljártak: Hol tudok én „sóként” jelen lenni a világban? Hol tapasztaltam meg, hogy szükség van rám – mint ízre, mint fényre? Hogyan tudok én életet vinni egy közösségbe? A beszélgetésekben élethelyzetek, kihívások, kudarcok és remények is előkerültek – de mindezt a bizalom és elfogadás légköre kísérte.
Különleges vendégként köszönthettük Strébeli Róbert festőművészt, a nagybányai Művészeti Múzeum igazgatóját, aki művészként és művészettörténészként is a nagybányai festőiskola örökségének elkötelezett ápolója. Gondolataiban a hit, a művészet és a közösség kapcsolatáról osztotta meg tapasztalatait. Megfogalmazta, hogy a művészet egy nagy közvetítő erő lehet napjainkban is, úgy, ahogy ez a történelem folyamán is bebizonyosodott. „A közösségek nemcsak az egyént formálják, hanem a kultúrát is megőrzik – és továbbadják a lényeget: a szépet, az igazat, az emberit.”
A nap egyik meghatározó eseménye volt Tesileanu Cătălina orgonaművész játéka. Cătălina a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia másodéves hallgatója, zeneszerző szakon. Zenei pályája a nagybányai művészeti líceumból indult, és most saját kompozícióin keresztül is megszólal. Az orgonakoncert nemcsak a hangszer gazdagságát mutatta meg, hanem Cătălina belső világát is – muzsikáján keresztül csend, béke, hit és szépség áradt szét a templomtérben.
Végül, de korántsem utolsósorban a nap vendége volt Konrád Katalin, a Háló-mozgalom egyik kulcsszereplője, a partiumi régió főbogozója, a Kárpát-medencei Háló vezetőségi tagja, valamint a nagyváradi Szent László-líceum igazgatója. Tanúságtétele során megosztotta, mit jelent számára a Hálóban való jelenlét, és hogy a közösségi kapcsolatok hogyan formálják hitünket: „A Háló nem program – a Háló kapcsolat. Ahol emberek egymásra találnak, ott Isten is jelen van.” Ahol csordultig töltjük életünk poharait, hogy a mindennapok viharaiban is legyen hasznos és értékes útravalónk.
A napot közös énekkel, imával és áldással zártuk. A résztvevők arcán öröm, megindultság és hála tükröződött – sokan úgy fogalmaztak: „Töltődés volt ez a nap. Só és világosság egymásnak.”
A szervezők köszönik minden jelenlévőnek, előadónak, művésznek és segítőnek, hogy hozzájárultak a találkozó sikeréhez. A következő Háló-eseményig is maradjunk kapcsolatban – egymással és Istennel!
Laurán Angéla
Laurán Angéla beszámolója a RomKat.ro-n >>
Ozsváth (Szeibel) Krisztina beszámolója és verse a Romkat.ro-n >>
A Kárpátaljai Háló Egyesület kétnapos találkozót szervezett Beregszászban, a Pásztor Ferenc Közösségi Házban. Az ünnepélyes megnyitón Szeibert András köszöntötte a résztvevőket.
A rendezvény mottója „Élet és halál a nyelv hatalmában” volt, amelyről Egressy Miklós atya tartott előadást. Az elhangzott gondolatokat kiscsoportos beszélgetések követték, ahol mindenki megoszthatta, mi ragadta meg leginkább az előadásban. Knobloch Zsóka vezetésével a témát gyakorlati tréning formájában, játékos módon is feldolgozták a résztvevők.
A nap kulturális programja a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban folytatódott: a jelenlévők a Frida című monodrámát tekinthették meg, Orosz Ibolya előadásában, Oleh Melnyicsuk rendezésében. Az előadást közönségtalálkozó követte, amelynek során a nézők kérdezhettek a művésznőtől és a rendezőtől.
A második nap, vasárnap reggeli imával kezdődött, amelyben a világ békéjéért fohászkodtak a jelenlévők. Ezt követően összefoglaló beszélgetésre került sor: mindenki megoszthatta, mit visz haza a találkozóról, és milyen tervei vannak a jövőre nézve.
A rendezvény ünnepi ebéddel zárult a Sörkert étteremben, ahol minden résztvevő emlékül ajándékba kapott egy közös csoportképet, amely a találkozón készült, hogy magával vigye a találkozó hangulatát és közösségünk összetartozását.
Molnár Melinda
Fb fényképek: első nap >> második nap >> Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház >>
Fényképes beszámoló írások: Karpatinfo.net >> Karpatalja.ma >>
A Munkácsy Mihály Magyar Házban különleges tárlat várta az érdeklődőket augusztus 20-án: a Szent Korona vándor fotókiállítás. A rendezvény nemcsak a magyar történelem egyik legfontosabb jelképét hozta közelebb a kárpátaljai közönséghez, hanem személyes tanúságtétellel is gazdagította a jelenlévőket. A program a Háló Egyesület és a munkácsi Szent Erzsébet Karitász összefogásával jött létre. A kiállítás szeptember 12-ig látogatható. (Munkács, Bölcs Jaroszláv u. 10.)
Beszámoló írások: karpataljalap.net >> karpat.in.ua >>
Az Egri Főegyházmegye és a Magyar Kurír tudósítása a táborról >>
A Szent István Televízió felvétele
Fényképek a Háló Fb oldalán >>
A Kárpátaljai Háló fényképei >> Képek a gasztro estről >>
A Délvidéki Háló fényképei >> Szöveges beszámolók >>
Gyermek tábori képek: 1. nap ; 2. nap ; 2. nap ; 3. nap ; 4. nap ; 5. nap
Délvidékiek a táborban (Fotó: Halmai Tibor)
Kárpátaljaiak a táborban
Lélekben hazatérni - A Pannon TV filmes beszámolója >>
Kónya Kovács Ottília helyszíni riportja az Újvidéki Rádió Mozaik. c műsorában (54:45) >>
A találkozóra közel ötvenen érkeztek Csapról, Munkácsról, Beregszászból, Benéből, Salánkról, Tiszaújlakról, Tiszaújhelyről és Karácsfalváról – kicsik és nagyok egyaránt. A nap főszereplője a kikapcsolódás és a fürdőzés volt, de nem maradtak el a közös beszélgetések sem. A gyerekek Ki-Mit-Tud játékon mutathatták meg tehetségüket: egy versért vagy énekért cserébe vízipisztolyt kaptak ajándékba, amit aztán jókedvvel használtak – főként a felnőttek legnagyobb örömére (vagy meglepetésére). A hangulatot a finom bográcsos étel tette teljessé, melyért köszönet illeti Gorondi Albertet.
A csodás természeti környezet, a napsütés, a víz, az ízletes falatok és az együtt töltött idő különleges emlékké formálta ezt a napot. Bár voltak, akik ezúttal nem lehettek jelen, lélekben velünk voltak.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, hogy támogatásukkal lehetővé tették a családi nap megvalósulását.
Már most örömmel várjuk a következő találkozást!
Molnár Melinda
Képek a Kárpátaljai Háló Egyesület Fb oldalán >>
Fotó: Halmai Tibor
Immáron 25. alkalommal rendeztek Zentán Háló-találkozót. A nap mottója a Rómaiakhoz írt levél 15,13 volt: „Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben.”
A mintegy 60 résztvevő 8 órától gyülekezett a Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplomban. Az egész napos program szentségimádással kezdődött. Ezt követte a Háló mozgalom ismertetése, amire már a Kertek helyi közösség nagytermében került sor. Majd ft. Horváth Ákos, a doroszlói Mária, Keresztények Segítsége egyházmegyei kegyhely kinevezett igazgatója tartott előadást „Kiürülnek templomaink – Hogyan tehetnénk vonzóvá Egyházunkat?”- címmel. Az előadás első részében az okokról beszélt, mint a népesség csökkenése, elöregedés, elvándorlás és Isten iránti közömbösség, érdektelenség. Második részben pedig négy pontban azt emelte ki, hogy mi személyesen hogyan tehetnénk vonzóvá Egyházunkat saját életpéldánkon keresztül. Kiemelte, hogy nem marketingre van szükség, hanem az evangélium hiteles megélésére. Szükség van a személyes meghívásra, személyes kapcsolatokra, hisz az egyház kapcsolat, nem rendszer. Nincs szükség még több és jobb programokra, hanem a közösséget kell építeni, ahogy Jézus is tette. Olyan nyelvújításra van szükség, amely újra beemeli, bekapcsolja a hívőket a liturgiába, a szertartásokba. De a legfontosabb, hogy hiteles tanúi legyünk Jézusnak, és sugározzon belőlünk az Ő öröme és a remény. Ákos atya adott pár kapcsolat- és közösségépítő ötletet is, melyekkel felrázhatjuk egyházközségünket, melyeket szerte a világban már sikeresen alkalmaznak, mint például: nyitott templomok éjszakája, egész napos szentségimádások, beszélgetős alkalmak (plébániai piknik),…Végül azzal zárta beszédét, hogy ne sirassuk a múltat, hanem éljük a jelent. Az előadást követő kiscsoportos beszélgetésen azt kellett megosztani egymással, hogy ki mit tud tenni a saját plébánia közösségében, hogy vonzóvá tegye az Egyházat a távol és kívül állók számára.
A szellemi munkát, az ebéd elfogyasztása követte, ami alkalmat adott az ismerkedésre és a kötetlen beszélgetésre is. Kulturális program keretében megtekintettük a Kéz a kézben Civil Szervezet színjátszóinak előadását, mely egyszerre volt tanulságos, szórakoztató és megható. Majd a Tópart és a Tavirózsa Művelődési Egyesület kórusának éneklése és citerajátéka vidámította szívünket.
A találkozó szentmisével zárult, melyen a Házas Hétvége mozgalom résztvevőivel együtt ünnepeltük hitünk legmélyebb titkát, az Oltáriszentséget.
A találkozó programjainak támogatója a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. volt.
Újra egy tartalmas napot tölthettünk el együtt az Úr jelenlétében.
Szabó Andrea
További képek a Délvidéki Háló Fb oldalán >>
"Ha csak egy ölelésre, vagy két szó erejéig találkoztunk, de boldogság töltött el, hogy összetartozunk." - Bernád Tünde
