Részt vehettem az Erdélyi Háló Találkozón. Nagy várakozás volt bennem. A találkozóról, amit halottam és elképzeltem ? a közösségi élmény, új kapcsolatok, ? ezekről volt elképzelésem, mert már voltam hasonló összejöveteleken. Körülbelül. tudtam mire számítsak, de Erdélyben még nem voltam, viszont sokat halottam róla és évek óta szerettem volna eljutni, illetve szerettünk volna a családdal eljutni, de nem sikerült.
Augusztusban maradt egy szabad hétvégénk, s hogy ne maradjon kihasználatlanul, azt is rögtön lefoglaltuk, illetve elfoglaltuk. Ugyanis hazatérve a táborból, egyre jobban furdalt a lelkiismeret, hogy milyen szerencsés emberek vagyunk mi ? elmehettünk közös táborba, másoknak meg nem adatott meg, illetve nem engedhették meg maguknak (köztük a nagycsaládosok is) ... Egyik felől ez nyugtalanított, másik felől még élt bennünk a két-három évvel ezelőtti oltszemi hétvége emléke, amikor a kisegítő iskola tágas udvarán és termeiben voltunk, hallgattuk Sebestyén Ottó bátorító szavait, bográcsoztunk, métáztunk és énekeltünk, majd tovább szőttük közös álmainkat. Aztán ezek az érzések találkoztak azzal a szeretettel, amellyel Csernátonba hívtak minket, ahol felajánlották nekünk a Közösségi Házat meg a vendégszeretet...
Idei táborunk mottója, szokásosan a Gyulafehérvári Főegyházmegye pasztorális tervéhez igazodva "Isten a szeretet" (1Jn4,8b) volt, a tábornak immár harmadik éve a Gábor Áron Szabadidőközpont adott otthont. Résztvevőkben és érdeklődő gyermekekben idén sem volt hiány, 81 gyermek táborozhatott 18 vezető felügyeletével.
A hét folyamán a pasztorális terv fő témáját kisebb pontokra lebontva próbáltuk megismertetni a gyermekeket Isten hatalmas szeretetével. Első nap az újak a Háló egyesülettel is megismerkedhettek Csobot Szabolcs és társai jóvoltából, akik megnyitották táborunkat, jelen voltak a zászlófelvonásnál is. Utánuk átfogó képet kaphattunk arról, hogy tulajdonképpen mit is jelent a szeretet, mit jelent szeretni, hogyan lehet elképzelni a szeretetet; ebben Bene Tamás diakónus volt segítségünkre. Az első esti énekes szentségimádás megtörte a jeget az egyelőre még egymás számára idegen táborozók között, közelebb hozta őket lelkileg. Táborunk második napján Dr. Kerekes László kézdivásárhelyi plébános elmélkedett a szeretet fogalmáról úgy, ahogy az a Szentírásban szerepel. A délután nem szűkölködött sportjátékokban sem, a napot pedig az esti tábortűz körüli mesemondás koronázta meg.
Harmadik nap figyelmünket szűkebb közösségünk, a család felé fordítottuk, Csiby József kézdiszentléleki plébános előadása után a családunkról és a családunkban levő megtartó szeretetről beszélgettünk. A délutáni vizeslufi bajnokság mindenki kedvencévé vált, az esti népdaléneklés után pedig mindenki vígan tért aludni. Következő reggel Dániel Ernő kézdialmási plébános tartott előadást a felebaráti szeretetről buzdítva arra, hogy figyelmesek legyünk egymásra, fogékonyan teremtsünk kapcsolatokat és ápoljuk azokat a felebaráti szeretet szellemében. A délutáni akadályverseny igazi próbára tette az ekkorra már kis közösségekké formálódó csoportok összetartását és akaraterejét, hisz erdei túrájukban csak egy térkép segítette őket az akadályok megtalálásában és leküzdésében. Táborunk folyamán mindannyiunk számára fontos volt katolikus mivoltunk tudata mellett magyarságtudatunk megőrzése és ápolása is, így este népzene csendült és néptáncokkal múlattuk az időt.
Vasárnap, Nagyboldogasszony napján zarándoklattal ünnepeltünk, ellátogattunk Szentjánosba, ahol a szabad ég alatt a kis dombok ölében Sárközy Sándor piarista atya elmélkedett Isten szeretetének befogadójáról, Máriáról. A visszaút után a nevetéstől hasunkat fogva hallgattuk Tófalvi Misi meséit.
Táborunk utolsóelőtti napján Hölgyes Pál kézdivásárhelyi segédlelkész, a Kézdi-Orbai esperesi kerület ifjúsági lelkésze tartott előadást Istenről, a szeretetről. A délutáni csoportos társasjáték mind fizikai, mind szellemi szempontból kifárasztotta a táborozókat, a sok szaladgálás közepette hamar eltelt a nap. De minden fáradtság elmúlt, amikor fellobogott az esti tábortűz, mely köré gyűlve a táborozók bemutatták egymásnak rövid, ám annál szórakoztatóbb kiselőadásaikat arról, hogy milyen élményekkel gyarapodtak a hét folyamán.
A mindennapos kiscsoportos beszélgetések, a sok közös játék, kincskeresés, túrázás, énekelés, az egész hetes együttlét által összekovácsolódott a kis csapat, barátságok, kapcsolatok szövődtek, sokat tábor után is tartják a kapcsolatot, a távolabb élők meglátogatják egymást az iskolai vakációk folyamán, ám sokan vannak olyanok is, akik csak ebben az egy hétben találkoznak egymással, de évről évre visszajárnak a táborba a viszontlátás öröméért, új kapcsolatok, barátságok születéséért. Reméljük jövőre is ilyen jó hangulatban találkozhatunk egymással az akkor már jubileumi 10. gyermektáborban.
Mindenkinek köszönjük a sok anyagi és lelki segítséget és támogatást, kifejezetten a kézdivásárhelyi Boldog Özséb plébániának, a Kézdi-Orbai Kerületi Ifjúsági Lelkészségnek és a Háló képviselőinek, akik megtiszteltek jelenlétükkel!
Képek az újvidéki találkozóról >>
Az újvidéki Háló találkozóról Márta néni és Attila atya küldött beszámolókat.
Képek az erdélyi találkozóról (Juhász B.) >>
Képek az erdélyi találkozóról (Fazakas I.) >>
Péntek estétől vasárnap délig tartott az erdélyi Háló találkozó, amelyre Budapestről két autóval érkeztünk kilencen. Szentmisével kezdtünk és fejeztük is be a programot a Szent Miklós templomban. A nyitó szentmise végén Mécs László Alázat című verse hangzott el, s benne a mottó: ?Ember vagyok, s csak embernyit meríthetek Istenből". Utána a program a szomszédos Tamási Áron Diákotthonban folytatódott.
Jól döntöttem, amikor a kevés szabad hétvégém közül a szeptember 4-it a nagykárolyi Háló találkozóra fordítottam. Már előző nap péntek délután megérkeztem Budapestről vonattal. Az állomáson a találkozó főszervezője, Pakulár Judit várt, akit az idei táborban ismertem meg. Így délután részese, segítője lehettem a mindig izgalmas előkészületeknek, próbáknak. Megismerhettem Hompoth Marika intézményvezető révén az új, minden elismerést megérdemlő Roma Integrációs Központot ahol éjszakai szállást is kaptam.
Idén júliusban voltam először a hálótáborban, ami Debrecen mellett a Vekeri tónál volt. Nagyon jól éreztem magam, mert új barátokat ismerhettem meg, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Nekem azért tetszett annyira a tábor, mert minden nap érdekesebbnél érdekesebb előadásokat hallottam, amik nagyon tanulságosak voltak mindenki számára.
Képek a csókai találkozóról >>
?Mindnyájan megbotránkoztok bennem..."(Mk 14,27) Botránkozás az Egyházban - Ez volt a témája az idei, immár hatodik alkalommal megszervezett csókai Háló találkozónak, amelyre szeptember 4-én került sor.
Képek a csókai találkozóról >>
Zsúfolt, fárasztó és végigdolgozott négy nap után úgy döntöttem, hogy a pénteki napon ki sem dugom az orrom otthonról. Pici takarítás, főzés, de leginkább olvasás szerepelt a terveimben, ám 11 óra körül megszólalt a telefon és a sors ? Schön Gyuri hangján ? azt kérdezte tőlem: nincs kedved eljönni a csókai találkozóra? Abban a másodpercben elvesztette minden vonzerejét a csöndes otthoni magány. Fölvillantak előttem az ismert délvidéki arcok és éreztem szívemben a találkozások örömét. Ezzel az érzéssel és várakozással indultam útra harmadmagammal Csókára.