Lakatos Tibor beszámolója a resicabányai Háló találkozóról.
Időpont: 2009. 11. 7-én 10-től 19-ig, résztvevők: kb. 50 fő
Két és fél nap alatt kb. 1500 km-t tettünk meg Szeibert András kék Opeljével. Péntek hajnali indulás, az első cél az egykori Ung vármegye határán, jelenleg Szlovákiában lévő Nagykapos. (Áldos ügyben tárgyalás.)
Délben délre fordulva Debrecent céloztuk meg, ahol felvettük Magda Attilát. Az új cél Nagyvárad volt, ahol megnéztük az új Háló irodát. Innen már egyenesen Resicabányáig mentünk esőben, sötétben, hosszas útjavításokkal fűszerezve.
A találkozó: Kb. 15 helybeli, a többiek Déváról, Nagyszalontáról, Nagyváradról és Gyula környékéről jöttek. A háttérszolgálatot két ifjú legény látta el kiválóan.
A vendégeket Cziple Günter köszöntötte.
Előadás: a helybeli fiatal református lelkész elmélkedett nagyon elgondolkodtatóan arról, hogy „Kicsoda Isten?”. ( Ő, aki megbízható, aki ismer engem és aki megszabadított minket )
Kiscsoportos beszélgetés (Szólított e már meg úgy minket Isten, hogy teljes létünkkel beleremegtünk? Mik azok a megkötözöttségeink, amikből nem tudunk kilépni? …)
Ebéd után Szeibert András lelkesítette a jelenlévőket a magyar történelem, tudomány, nyelv és kultúra értékes és küldetéstudatot hordozó tényeivel és eredményeivel.
A fórum egy órájában Konrád Katalin vallott arról, mit jelent neki a Háló és mit jelenthetne mindnyájunknak, ha jobban élnénk a Háló nyújtotta lehetőségekkel. Ezután többen is elmondtuk, hogy valóban mit is jelent számunkra ez a kapcsolatrendszer.
A szentmise után a helybeli magyarok énekekkel és versekkel köszöntöttek minket.
Megint utazás, útjavítás és eső, de éneklés és jókedv a mikrobuszban. Éjfél körül Konrád Katalin angyalai által készített meleg vacsora várt Nagyváradon.
Vasárnap reggel megint utazás, megint eső majdnem Budapestig, de közben már éreztük, hogy megint gazdagabbak lettünk néhány olyan élménnyel, ami a szívbe is befészkel.
Sajnos ismét hiányzik az, hogy nem tarthatjuk kezünkben a részvevők elérhetőségi listáját.
Lakatos Tibor