Háló szUPjektív: Egy meg egy, és elég?
Ha a szenci ifi találkozót – Kárpát-medencei jellege miatt – nem számítom, akkor a párkányi volt az első Háló rendezvény a Felvidéken 2008-ban. Május 31-én… Szóval az első félévben egyre futotta. Semmi baj, majd a második részben beleerősítünk. Lássuk csak, a következő Háló találkozó a Felvidéken: október 4., Losonc, aztán… aztán semmi. Ennyi. Egy év, két találkozó. Miért csak kettő? Erre Párkányban próbáltam megtalálni a választ. Elárulom: sikertelenül.
Május 24-én Zenta adott otthont a Háló találkozónak. Szép számmal gyűltünk össze az épülő Kis Szent Teréz Emléktemplomban. A találkozó mottója: "Isten, az Úr tanította nyelvemet, hogy az igével támasza lehessek a megfáradtaknak" Iz 50,4-7.
Harmadízben került sor Párkányban Háló találkozóra, közel 100 résztvevővel. A nyitó szentmisét Blanckenstein Miklós atya mutatta be, koncelebráltak Burián László, Hlédik László, Magyar Károly és Vanda Károly. A találkozó mottójául Péter és Mária szavait választottuk: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.” (Jn 6, 68), „Tegyetek meg mindent, amit mond! (Jn 2,5). Előadóink voltak Blanckenstein Miklós atya Esztergomból és Hlédik László atya Drégelypalánkról. Miklós atya segítségével átelmélkedtük: „Mi mozgatja a szívemet, mi tesz szabaddá?”. Hallhattunk a sok buktatóról, pótvallásról, melyekben nem Jézus a Megváltó, nem Ő adja a megoldáshoz a kulcsot (New Age). Elképzeléseinket az örök életről egyetlen lényeges pontra fókuszáltuk: „Ő, az Úr van ott!”, az Ő látása, a személyes találkozás Vele az egyetlen maradéktalan boldogság. László atya előadásával – többek közt – segített máriás lelkülettel szemlélni életünket, küldetésünket.
Nyolc kiscsoportban ajándékoztuk meg egymást figyelemmel, őszinte meglátásainkkal, tapasztalatainkkal. Köszönjük minden résztvevőnek, akik jelenlétükkel gazdagították a találkozót s azoknak is, akik a háttérben imáikkal segítették e nap sikeres megvalósítását.
2008. Május 24-én Háló találkozó volt Zentán az épülő Kis Szent Teréz Emléktemplomban.
Szentségimádással kezdődött a program, amit ft. Szeles Oszkár vezetett. Engem nagyon megfogott az, hogy az atya saját szavaival imádkozott, beszélgetett Jézussal. Minket is arra buzdított, hogy merjünk beszélni Jézussal minden gondunkról, aggodalmainkról, szeretteinkről. Bátran kérjük a segítségét minden ügyes-bajos dolgainkban. Gyermekeinket, unokáinkat, dédunokáinkat is bízzuk szerető gondoskodására, mert Ő a Jó Pásztor, aki mindenkit meghallgat, vigyáz ránk. Nagyon meghatott ez a saját szavakkal mondott imádság és még közelebb kerültem Jézushoz.
2008. május 10-én került megrendezésre Nagykikindán az ifjúsági Háló találkozó.
Korán kezdődött a nap, de örömmel ébredt minden lelkes szervező, köztük Tápai Róbert is, aki mozgatórugója volt a buzgó kis szervező csapatnak. Az előkészületek lebonyolítását és a nap irányítását is legfőképp neki köszönhetjük, mint ahogy azt is, hogy ügyes szervezésével a környező falvakból, városokból, de még határon túlról is érkeztek ismerkedni vágyó fiatalok. Hiszen mi másról is szólhatna egy ifjúsági találkozó, ha nem az ismerkedésről.
Tudom, már lassan hármadik hét is eltelik, mióta részese voltam a szenci találkozónak, de a gondolataim most értek igazán sorokká.
A Gyögyő poénját másodszor is sikerült elsütni. Először a rózsaszállási táborban, majd itt Szencen (persze azt nem mondtam, hogy közben nem volt ilyen, de ez most igazán bejött). De hogy mindenki értse a lényeget, miről is van szó. Mindössze egy rövid kis mondatocskáról: „itt nincsenek idegenek, csak barátok, akiket nem ismerünk”. Igaz, nem hiszek az ellentétes neműek közötti barátságban (a kritikát és hozzászólásokat szívesen fogadom), de a Hálóban, mégis van egy olyan kapcsolat, ami nemre nem tekint. Talán erre egy új kifejezést kéne kitalálnunk. Na mindegy, ez most nem fog menni, de az egyszer biztos, hogy van családunk, vannak barátaink, ismerőseink, és vannak a hálósok, akik mindezt átkarolják.
{mosimage}Amikor először hallottam a kezdeményezésről, hogy ifjúsági találkozó van tervben a közeljövőben, egy találkozó kizárólag fiataloknak, nagyon megörültem. Mindig is vágytam rá, hogy hozzám hasonló korú emberekkel beszélgessek bennünket érintő témákról. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy a találkozó Kárpát-medencei szinten gyűjti össze a fiatalokat mindenképpen érdekesnek tűnt az ötlet. Így utólag ez a szenci találkozó minden szempontból telitalálat volt a számomra, úgy a korosztály, mint a témaválasztás tekintetében.
Egy átlagtól eltérő hétvége és annak minden leírható és leírhatatlan kegyelme költözött mindannyiunk szívébe abban a felemelő pillanatban, mikor megérkeztünk. A regisztrációt követte a nyitó szentmise, melyet a találkozások öröme folytatott, mely sokkal jobban megtöltött bennünket, mint az aznapi vacsora. Töltekezéseinket követte egy kis „Háló bemutató”, mely során énekeltünk egy népdalt, mellyel Szeibert András „ajándékozott meg” bennünket. Miután énekeltünk rövid időre összerázódtunk kiscsoportokba, hogy megismerjük egymást valamelyest. Ezzel a hivatalos része le is zajlott a pénteki, nyitó napnak.
A Bosák Nándor püspök atya által bemutatott szentmisével kezdődött pénteken a Háló Észak-keleti régiójának találkozója Debrecenben. A találkozónak az Iskolanővérek által fenntartott Svetits intézmény (óvoda, általános iskola és diákotthon) adott otthont igen magas színvonalon.
Az Észak-keleti régióból a több mint 70 résztvevő négy ország magyar ajkú katolikus közösségeit képviselte. Felvidék, Kárpátalja, Partium és Magyarország, sőt ötödik ország „követeként” rövid időre bekapcsolódott a programba Szerbiából néhány délvidéki fiatal is, akik éppen a magyar nyelv ünnepe alkalmából jöttek, s győztek egy szavalóversenyen a cívis városban.
Április 12-ét írtunk a naptárban, s az előző napi nyárias időjárás után valóságos őszi, erős szeles idő köszöntött ránk ezen a szombati napon.
Tavalyihoz hasonlóan, idén is helyi keresztény iskolában tartottuk meg a találkozónkat. Nem voltunk annyian, mint tavaly, viszont elég sok „nagy” Hálós is megtisztelte a rendezvényt. Ez mondanom sem kell milyen öröm volt számunkra.
