Mintha fényévekkel ezelőtt lett volna a nagykárolyi találkozó. Már nem győztem számolni a napokat; mikor jön el végre a nagyváradi találkozó napja, aztán csak eljött az ideje.
 

Szeptember utolsó szombatját írtunk, mikor is alig telt el pár óra, indulás volt Nagyváradra Bayer Robi testvérünknél töltött éjjel után. Elég csípős hideg volt, de ahogy közeledtünk Partiumba, úgy melegedett a hőmérséklet. Valami különös mágneses vonzását éreztem a találkozónak. Éreztem, hogy a régió misztikus ereje vonz magához, s az egymás iránt érzett szeretet, és még sorolhatnám ezeket a nem földi dolgokat.
Megérkeztünk sikeresen, szinte elsők voltunk az érkezettek között, utánunk pedig a régió különböző pontjairól érkeztek a testvéreink. Mikor mindenki elfoglalta helyét, Konrád Kati köszöntött mindannyiunkat. Szeretettel teli köszöntése után megkérte Bayer Robit, hogy mutassa be a Hálót, de ő arra kért minket, hogy mi mutassuk be a Hálót. A kerületekből álló láncszemekből mindenki elmondta, ki honnan jött, megtisztelő volt, hogy Kis-Magyarországot én mondhattam. Ezeket után kialakítottunk egy nagy kört egymás kezét megfogva, s kellett találni olyan embert, akivel megtaláltuk a közös szemkontaktust. Miután ez a szép esemény megtörtént helyet foglaltunk, s megkezdődött Vakon Zsolt atya előadása a „Találkozások” témában. Prezentációs előadásában kitért a háromféle kapcsolati módra: Istennel való, embertársainkkal való, s végül az önmagunkkal való kapcsolatunkra. Ez lett végül a kiscsoport témája is, annyival kiegészítve, hogy kinek volt kritikus vagy éppen valódi találkozása előbbi háromféle módon. Szépen kihasználtuk az időt, s mindenki sorra került, mindenki elmondhatta véleményét a témáról. Ahogy szokott, sajnos elrohant az idő, s már mentünk is ebédelni.
Ebédnél egy szép székely asztali áldást tanultunk, s azt imádkoztuk el. Ebédet követte egy kis lazítás, átsétáltunk a szomszédos bazilikába, amit bemutattak nekünk, s megtekintettük az egyházi múzeumot is, ami nem egy hétköznapi katolikus múzeum, ezt elárulhatom bátran. Mikor már megismertük a bazilika történelmét, s megjártuk a múzeumot is, akkor következett Kristófi János orgona művész koncertje. Ezalatt jót lehetett meditálni, s ellazulni, valamint átadni magunkat az Istent dicsérő zenének. Ezt követte egy kisebb „levegővétel”, Pálffy János református lelkész előadása, a Váradi Bibliáról. Sok minden elképesztő dolgot tudhattunk meg erről az ereklyéről, hosszú lenne leírni ide.
Lelkész úr előadását követte a kerületek megbeszélése, melynek folyamán újra Szatmár egyházmegyéhez csatlakoztam.
Megbeszélést követték a záró szavak, az elköszönések. Jutott egy kisebb idő arra, hogy felköszöntsék Konrád Katit, aki másnap ünnepelte születésnapját. Kérjük Istentől, hogy tartsa meg nekünk még meg nagyon hosszú ideig, ilyen szeretetben, jóságban, egészségben!
Szentmisét követően a még maradottak is hazautaztak, s már csak a végső pakolások voltak már hátra.
Mivel nem szombaton utaztunk haza, így Szent László városában aludtunk. Köszönjük szépen a vendéglátást ezúton is, s Isten fizesse vissza sokszorosan mindenkinek, aki befogadott minket.
Végére szánnám azt, hogy adjunk hálát, az eddigi találkozókért, s imádkozzunk a még hátralévőkért, hogy legyenek azok is Istentől megáldva!
 

Somodi Nándor