Schön György fotói
Két nappal az első adventi gyertya meggyújtása előtt, ismét, immár harmadik alkalommal rendeztünk, rendezhettünk magyar-lengyel (lengyel-magyar) zenés estet. A korábbi estektől eltérően ez alkalommal nemcsak az ezeréves barátság hívei és a magyar, ill. a lengyel népzene rajongói jöttek el, hanem az idén nyáron elhunyt kiváló történész, irodalomtörténész, író és egyetemi tanár, Kiss Gy. Csaba tisztelői is. Az estet Kiss Gy.Csaba emlékezetének szenteltük. A "színpad" mögötti hátteret az ő írásaiból vett részleteket tartalmazó tablók alkották.
Felütésként a "Mi lesz a számvetéssel" kötet nyitó írását, 56-os naplójának részletét Draskóczy Lídia olvasta fel, majd a nap zenei házigazdájának a Szépszerével együttesnek a hegedűse, Gyulai Farkas arra kérte a jelenlevőket, énekeljük el közösen régi, nem hivatalos himnuszunkat, a "Boldogasszonyánk"-at.
A személyes emlékezéseket őexcellenciája Jerzy Snopek, irodalomtörténész, műfordító, Lengyelország 2016 és 2022 közötti budapesti nagykövete kezdte, természetesen magyarul. Beszélt első, még a hetvenes évekbeli varsói találkozásukról, arról, hogy kollégák voltak egykor a Varsói Egyetemen, mesélt tavaly tavaszi utolsó találkozásukról, Kiss Gy. Csaba közéleti tevékenységéről, és volt kollégája kedvenc lengyel írójáról, Stanisław Vincenzről. A nagykövet úr már nem Varsóból jött, hanem a Balaton-felvidékről, nyugdíjasként itt telepedett le magyar felségével, Márta asszonnyal. Mivel a legelső ilyen 2018-as estünkön jelen volt Gyurcsik Iván egykori varsói nagykövetünk, így a S4 magyar-lengyel nagyköveti szinten paritásba került. Snopek úr után a Hitel folyóirat nevében dr.Petrik Béla folytatta az emlékezést. Beszélt a Bethlen Gábor Alapítványról, amely már a kommunizmus bukása előtt is egy civil társadalmi műhely volt. Idén Kiss Gy. Csaba posztumusz Bethlen Gábor-díjat kapott, ami példátlan a díj történetében. Amikor a díjat megszavazták, akkor az idei díjazott még élt, ám úgy döntöttek, hogy a időközben bekövetkezett halála ellenére neki adják. Szó volt a díjazott szellemi fejlődéséről, politikai világlátása a lengyelektől tanult volt. Két mondatot emelnék ki ebből a beszédből. "Nála többet levesebben tettek azért a szellemi, kulturális közösségért, amelyet Közép-Európának hívunk." "Nem hiszem, hogy volna a magyar szellemi életnek olyan alakja, aki vendégtanárkodott volna Zágrábban, Nyitrán, Prágában és Varsóban."
Az emlékesten Kiss Gy. Csaba családjából jelen volt húga, Kiss Csilla, valamint lánya és veje. A hallgatóság soraiban helyet foglalt dr.Dávid Mária, a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület elnök asszonya. Kiss Gy. Csaba könyveinek kiadójának, a Nap Kiadónak vezetője, Sebestyén Ilona egy kis asztalnál árulta az idén elhunyt könyveit.
Jómagam Csaba tisztelőihez tartozom. Ismertem személyesen, találkoztam vele könyvvásárokon, dedikált nekem, a Lengyel Intézetben többször is hosszasan beszélgethettem vele, tanácsokat adott, mit olvassak a lengyel irodalomból. Ha meg kellene mondanom mely könyveit kedvelem legjobban, akkor a Budapest-Zágráb oda-vissza, a Hol vagy, hazám? Kelet-Közép-Európa himnuszai, és A magyar kapcsolat címeket említeném. A felsoroltak közül a leghosszabb cím kapcsán muszáj megjegyeznem, hogy javaslom a legközelebbi ilyen alkalomnál, ha már elénekeljük a "Boldogasszonyánk"-at, akkor játsszuk le a "Boże, coś Polskę"-t (Isten, Lengyelhont valami) is, és így a régi, nem hivatalos himnuszok tekintetében is paritásba kerülünk. A kirakatba pedig, legalább erre az egy estére a hastáncos plakát mellé ezt is kitehetnénk, van ilyenünk is, elég rég óta. A Magyar kapcsolatról meg kell írnom, hogy annak eredeti címe "Węgierski łącznik" volt és a varsói Fronda adta ki, magyar fordítását a Bem Egyesületnek köszönhetjük. Erről a Wikipédia szócikke hallgat.
Az est vendég fellépő lengyel népzenészei a Kapela Ozimkowicza együttes volt, ők a Szépszerével együttessel való kapcsolat révén jutottak el hozzánk. Az együttes két tagját már a tavalyi fellépésükön megismerhettük, erről a Tarsoly 2024.évi augusztusi számának 5.oldalán olvashatunk. A dobosuk, Michał Biel akkor Daj Ognia, a cimbalmos Paweł Iwan pedig Hajda-Banda tagként lépett fel. Idén csellósként megismerhettük Paweł felségét, Annát, hegedűn Konrad Ozim játszott. Paweł cimbalma nem nagyméretű pedálos cimbalom volt, hanem az un. kiscimbalom modern technológiával készült változata.
A S4 állandó házigazdája, Schön Gyuri felkért, a lengyelek koncertjén tolmácsoljam a zenekarvezető és énekes Paweł Iwan szavait. A zenekar Podkarpatia és Zakarpatia népzenéjét játszotta. Az előbbi lengyel földrajzi név szó szerint Kárpátalját jelenti, ez valójában Lengyelország délkeleti régiójának egészen a csücske, és kiterjed a határ túl oldala menti vidékre is, az utóbbi pedig szó szerint Kárpátokon túli terület, ez a mi fogalmaink szerinti Kárpátalja.
Az együttes egy virrasztó énekkel kezdett, az első számukat nekünk tanulták meg, a műsorukkal szándékosan erre az alkalomra készültek. Játszottak népballadát, zsidó népzenét, ortodox szakrális zenét. Az egyik hosszú szerelmi történet éneklése után Paweł elmondta, ezt jó pár éve egy Jarosław környéki idős asszonytól tanulta, és minden újabb találkozásuk alkalommával a dal eléneklése után a néni sírva fakadt. Az ortodox szakrális zene után Paweł zavarba hozott. Azt mondta, ez január 18.-ról, azaz a Jordan-napról szól, a folyókról, más szóval a Dunajokról (Duna lengyelül Dunaj). Úgy tudom, január 18. Árpádházi Szent Margit ünnepe, és Duna (Dunaj) csak egy van, az is ide két buszmegállónyira folyik, és nem Lengyelországban. Ráhagytam, mindegy, nem vitatkozom, muzsikáljanak. A dolog nem hagyott nyugodni, utána néztem az interneten. A régies lengyel nyelv szótára írja: a régi népdalokban ez nem az ilyen nevű ismert nagy európai folyót jelenti, hanem jelent minden mély és lassú folyású folyót, és a Dunaj (Duna) szót többes számban használják. A magyarországi lengyel cserkészek által kiadott idei naptáramban január 18-nál Małgorzata és Piotr (Margit és Péter) áll. A közeli kínai áruházban vásárolt magyar nyelvű naptárban Piroska és Margit, a Magyar Kurír által kiadottban is ez a két név szerepel. Körülnéztem más boltokban és nagyáruházakban, az ott kapható (és nem légmentesen becsomagolva árult) naptáraknál vagy csak Piroska olvasható, vagy Piroska, Beáta és Aténa, mert a "nem létező" globális fegyelmező hatalom erre kényszeríti őket. A Jordan-napot is kinyomoztam. A görögkeletiek (pravoszlávok) így hívják Urunk megkeresztelésének ünnepét, és e napon végzik a víz szentelését.
A Kapela Ozinkowicza koncertje után a Szépszerével közös, sokáig tartó örömzenéléssel és táncházzal zárult a nap. A feleségével mellettem ülő úr teljesen el volt ragadtatva Gyulai Farkas hegedűjátékától és Paweł Iwan-éktól. Kapela Ozinkowicza CD-t akart vásárolni. Kiderült, még nincs ilyen, de Paweł megígérte, hogy rövidesen felvesznek egyet. Remélem, jövőre is jönnek, és hoznak saját CD-t.
Margitfalvy György
A képre klikkelve visszahallgathatók az emlékező beszédek, valamint Kapela Ozinkowicza koncertjéből egy negyedórás részlet, amely 28:10-kor kezdődik. A videó elején hallható, ahogy gitárral (Magyar Krisztina) kísért halk Taizé-i énekes imával vártuk a megemlékezőket.
Az estet Belváros-Lipótváros Önkormányzata támogatta.
Beszámoló írás és fényképek a Magyar Kurír honlapján >>
Az eseményt a Magyarországi Mindszenty Alapítvány és a Háló - S4 szervezte. Fotó: Lambert Attila
"Ha közösségben vagyunk, sokkal nagyobb az erő"
2025. november 14-16. között szerveztük meg a XXII. Délvidéki Régiós Háló-találkozót Muzslyán az Emmausz Kollégiumban és a Mária Szent Neve plébániatemplomban. A találkozóra mintegy 100 résztvevő érkezett Délvidék 20 helységéből és Magyarországról.
Mindannyiótoknak, akik részt vettetek ezen a három napos találkozón, köszönjük a részvételt, közreműködést! Jó volt ismét együtt, közösségben lenni! A rendezvény megvalósítását a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási, Nemzeti Kisebbségi-Nemzeti Közösségi Titkárság mellett a Nemzeti Együttműködési Alap és a BGA Zrt. is támogatta.
Képes beszámoló a Pannon RTV honlapján >>
A délvidéki hálósok bezámolója
2025 Szentév, a Remény éve. „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.” (Zsolt 62,6) Ezzel a gyönyörű, mély zsoltár idézettel hívtak a Kárpát-medencei nagy találkozóra erdélyi testvéreink és mi örömmel igent mondtunk a meghívásra.Tudtuk, hogy hosszú út áll előttünk, Délvidékről 23-an busszal indultunk október 17-én a hajnali órákban és több óra buszozás, némi eltévedés és hosszas dugóban állás után vacsorára meg is érkeztünk a Jakab Antal Tanulmányi Házba, a találkozó helyszínére, amely a szállásunk is volt egyben. Vendéglátóink meleg fogadtatása, finom vacsora és a Kárpát-medence különböző szegleteiből érkezett barátaink ölelése várt ránk. Az esti Jégtörő játék hozzájárult ahhoz, hogy mosolyunk még szélesebbre húzódjon és lélekben is megérkezzünk.
A frissítő reggeli ima és László Attila kolozsvári főesperes előadása után kiscsoportos beszélgetést folytattunk a reményről. Ebéd után a szentmisén Puss Sándor atya prédikációja segített minket, a reményhez való helyes hozzáállásban, alapvető fogalmakat tisztázott a reménnyel kapcsolatban. Be kell vallanom, utazás előtt elgondolkodtam azon, vajon megéri-e ekkora távolságot megtenni egy hétvégéért. A csoportbeszélgetés alatt és délután a templomban a csíksomlyói Szűzanya előtt, valamint a szívünk mélyéig hatoló műhelymunka után már nem voltak ilyen kérdéseim. Azt éreztem, hogy itt vagyok jól, jó helyen vagyunk, itt és most reményünkben egyek vagyunk, és a reményt, amely a megváltott világ örömhíre innen kell továbbadnunk.
Este Tófalvi Mihály mesemondó, valamint Kovács Enikő és Mosoly Enikő népdalénekesek fergeteges produkcióját élvezhettük, utána nótázással, beszélgetéssel zártuk az estét.
Vasárnap kora reggel a kegytemplomban szentmisén vettünk részt és reggeli után a találkozó zárására került sor. Újra megerősített minket abban, hogy Isten tervei számunkra felülmúlják a legszebb képzeletünket is, csak át kell adnunk magunkat neki.
Hazainduláskor az őszi erdőkkel borított hegyek színes szépségét csodálva, társaimmal beszélgetve összegeztük gondolatainkat, élményeinket a találkozóról, mely számunkra kalandos kerékcserével, de végül szerencsés hazatéréssel végződött.
Bollók Eperjesi Éva
Délvidékiek a kegytemplomnál
A nagybányai Háló-közösség szeptember utolsó szombatján, szeptember 27-én ismét tárt karokkal várta mindazokat, akik egy napra meg akartak állni, elcsendesedni, közösségben lenni – és újra rácsodálkozni arra, milyen íze van a hitnek. Szép számban vonzotta a térségből és a tágabb környezetből érkezőket – fiatalokat, időseket, régi ismerősöket és új érdeklődőket egyaránt. Az eseménynek a nagybányai Szentháromság-plébánia adott otthont.
Az idei őszi találkozó mottója Jézus szava a hegyi beszédből: „Ti vagytok a föld sója. Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,13–14). Ez az idézet Jézus hegyi beszédéből rámutat arra a küldetésre, amely minden keresztényt érint: jelen lenni a világban, hatással lenni másokra – reménnyel, hittel, világossággal. „A só nem látványos. Nem harsány. Mégis nélkülözhetetlen. Ízt ad, tartósít, megtart – éppúgy, ahogyan mi is hivatottak vagyunk »ízt« vinni a világba: szeretettel, figyelemmel, hittel, szolgálattal.” Ez a gondolat vezette végig a napot, amely nemcsak lelki töltődést, hanem közösségi kapcsolódást és művészi élményeket is kínált. A résztvevők közösen gondolkodhattak azon: hogyan lehetünk jelen sóként a családunkban, munkahelyünkön, iskoláinkban, egyházközségeinkben – azaz hogyan lehetünk a világ íze, a szeretet hordozói ott, ahol élünk.
A találkozó ünnepi szentmisével indult, amelyet a helyi plébánia közössége szolgált. A mise után a Háló helyi szervezői köszöntötték a jelenlévőket, bátorítva mindenkit arra, hogy érezze magát otthon, merjen kérdezni, hozzászólni, kapcsolódni. „Itt a Hálóban a legnagyobb érték a kapcsolat – ember és ember, ember és Isten között.”
A nap főelőadója Daly Attila lelkipásztor volt, aki nem csupán vendégként érkezett – hiszen gyerekkora óta a plébánia és a Háló-közösség tagja. Jelenleg szamosdarai lelkész, valamint a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum spirituálisa, aki fiatalokat kísér hitbeli és emberi útjukon.
Előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a keresztény embernek sóként és világosságként kell jelen lennie a mindennapokban – nem feltétlenül nagy szavakkal, hanem csendes hűséggel, bátorítással, szolgálattal, az evangélium szerinti élet tanúságtételével. Az előadó kiemelte, hogy nem kell „nagy dolgokat” tennünk ahhoz, hogy világítsunk másoknak – gyakran egy jó szó, egy meghallgató figyelem vagy egy szolgáló gesztus is elég ahhoz, hogy Isten szeretetét közvetítsük.
A Háló-találkozók egyik kulcspontja a kiscsoportos beszélgetés, amely lehetőséget teremt a személyes megosztásra. A kérdés, amelyet a résztvevők körüljártak: Hol tudok én „sóként” jelen lenni a világban? Hol tapasztaltam meg, hogy szükség van rám – mint ízre, mint fényre? Hogyan tudok én életet vinni egy közösségbe? A beszélgetésekben élethelyzetek, kihívások, kudarcok és remények is előkerültek – de mindezt a bizalom és elfogadás légköre kísérte.
Különleges vendégként köszönthettük Strébeli Róbert festőművészt, a nagybányai Művészeti Múzeum igazgatóját, aki művészként és művészettörténészként is a nagybányai festőiskola örökségének elkötelezett ápolója. Gondolataiban a hit, a művészet és a közösség kapcsolatáról osztotta meg tapasztalatait. Megfogalmazta, hogy a művészet egy nagy közvetítő erő lehet napjainkban is, úgy, ahogy ez a történelem folyamán is bebizonyosodott. „A közösségek nemcsak az egyént formálják, hanem a kultúrát is megőrzik – és továbbadják a lényeget: a szépet, az igazat, az emberit.”
A nap egyik meghatározó eseménye volt Tesileanu Cătălina orgonaművész játéka. Cătălina a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia másodéves hallgatója, zeneszerző szakon. Zenei pályája a nagybányai művészeti líceumból indult, és most saját kompozícióin keresztül is megszólal. Az orgonakoncert nemcsak a hangszer gazdagságát mutatta meg, hanem Cătălina belső világát is – muzsikáján keresztül csend, béke, hit és szépség áradt szét a templomtérben.
Végül, de korántsem utolsósorban a nap vendége volt Konrád Katalin, a Háló-mozgalom egyik kulcsszereplője, a partiumi régió főbogozója, a Kárpát-medencei Háló vezetőségi tagja, valamint a nagyváradi Szent László-líceum igazgatója. Tanúságtétele során megosztotta, mit jelent számára a Hálóban való jelenlét, és hogy a közösségi kapcsolatok hogyan formálják hitünket: „A Háló nem program – a Háló kapcsolat. Ahol emberek egymásra találnak, ott Isten is jelen van.” Ahol csordultig töltjük életünk poharait, hogy a mindennapok viharaiban is legyen hasznos és értékes útravalónk.
A napot közös énekkel, imával és áldással zártuk. A résztvevők arcán öröm, megindultság és hála tükröződött – sokan úgy fogalmaztak: „Töltődés volt ez a nap. Só és világosság egymásnak.”
A szervezők köszönik minden jelenlévőnek, előadónak, művésznek és segítőnek, hogy hozzájárultak a találkozó sikeréhez. A következő Háló-eseményig is maradjunk kapcsolatban – egymással és Istennel!
Laurán Angéla
Laurán Angéla beszámolója a RomKat.ro-n >>
Ozsváth (Szeibel) Krisztina beszámolója és verse a Romkat.ro-n >>
A Kárpátaljai Háló Egyesület kétnapos találkozót szervezett Beregszászban, a Pásztor Ferenc Közösségi Házban. Az ünnepélyes megnyitón Szeibert András köszöntötte a résztvevőket.
A rendezvény mottója „Élet és halál a nyelv hatalmában” volt, amelyről Egressy Miklós atya tartott előadást. Az elhangzott gondolatokat kiscsoportos beszélgetések követték, ahol mindenki megoszthatta, mi ragadta meg leginkább az előadásban. Knobloch Zsóka vezetésével a témát gyakorlati tréning formájában, játékos módon is feldolgozták a résztvevők.
A nap kulturális programja a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban folytatódott: a jelenlévők a Frida című monodrámát tekinthették meg, Orosz Ibolya előadásában, Oleh Melnyicsuk rendezésében. Az előadást közönségtalálkozó követte, amelynek során a nézők kérdezhettek a művésznőtől és a rendezőtől.
A második nap, vasárnap reggeli imával kezdődött, amelyben a világ békéjéért fohászkodtak a jelenlévők. Ezt követően összefoglaló beszélgetésre került sor: mindenki megoszthatta, mit visz haza a találkozóról, és milyen tervei vannak a jövőre nézve.
A rendezvény ünnepi ebéddel zárult a Sörkert étteremben, ahol minden résztvevő emlékül ajándékba kapott egy közös csoportképet, amely a találkozón készült, hogy magával vigye a találkozó hangulatát és közösségünk összetartozását.
Molnár Melinda
Fb fényképek: első nap >> második nap >> Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház >>
Fényképes beszámoló írások: Karpatinfo.net >> Karpatalja.ma >>
A Munkácsy Mihály Magyar Házban különleges tárlat várta az érdeklődőket augusztus 20-án: a Szent Korona vándor fotókiállítás. A rendezvény nemcsak a magyar történelem egyik legfontosabb jelképét hozta közelebb a kárpátaljai közönséghez, hanem személyes tanúságtétellel is gazdagította a jelenlévőket. A program a Háló Egyesület és a munkácsi Szent Erzsébet Karitász összefogásával jött létre. A kiállítás szeptember 12-ig látogatható. (Munkács, Bölcs Jaroszláv u. 10.)
Beszámoló írások: karpataljalap.net >> karpat.in.ua >>
Az Egri Főegyházmegye és a Magyar Kurír tudósítása a táborról >>
A Szent István Televízió felvétele
Fényképek a Háló Fb oldalán >>
A Kárpátaljai Háló fényképei >> Képek a gasztro estről >>
A Délvidéki Háló fényképei >> Szöveges beszámolók >>
Gyermek tábori képek: 1. nap ; 2. nap ; 2. nap ; 3. nap ; 4. nap ; 5. nap
Délvidékiek a táborban (Fotó: Halmai Tibor)
Kárpátaljaiak a táborban
Lélekben hazatérni - A Pannon TV filmes beszámolója >>
Kónya Kovács Ottília helyszíni riportja az Újvidéki Rádió Mozaik. c műsorában (54:45) >>
A találkozóra közel ötvenen érkeztek Csapról, Munkácsról, Beregszászból, Benéből, Salánkról, Tiszaújlakról, Tiszaújhelyről és Karácsfalváról – kicsik és nagyok egyaránt. A nap főszereplője a kikapcsolódás és a fürdőzés volt, de nem maradtak el a közös beszélgetések sem. A gyerekek Ki-Mit-Tud játékon mutathatták meg tehetségüket: egy versért vagy énekért cserébe vízipisztolyt kaptak ajándékba, amit aztán jókedvvel használtak – főként a felnőttek legnagyobb örömére (vagy meglepetésére). A hangulatot a finom bográcsos étel tette teljessé, melyért köszönet illeti Gorondi Albertet.
A csodás természeti környezet, a napsütés, a víz, az ízletes falatok és az együtt töltött idő különleges emlékké formálta ezt a napot. Bár voltak, akik ezúttal nem lehettek jelen, lélekben velünk voltak.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, hogy támogatásukkal lehetővé tették a családi nap megvalósulását.
Már most örömmel várjuk a következő találkozást!
Molnár Melinda
Képek a Kárpátaljai Háló Egyesület Fb oldalán >>
