A Háló adományszervező csapata idén februárban sikeresen megvalósította kárpátaljai adománygyűjtő projektjét, amelynek célja az volt, hogy aggregátorokkal és akkumulátorokkal enyhítsük a háború okozta áramkimaradások nehézségeit.
Hálás szívvel köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult a kezdeményezéshez. Az összefogás ereje ismét megmutatkozott, és 59 család mindennapjait sikerült biztonságosabbá tenni. Ugyanakkor még mindig vannak olyan kárpátaljai családok, akiknek nagy szükségük van áramfejlesztő berendezésekre. Ezt a korábbi kampány során tapasztalt sokszoros túljelentkezés is bizonyítja.
Ezért szeptember 15 és október 15 között ismét erre a célra gyűjtünk. Bízunk benne, hogy ősszel is reményt és kézzelfogható segítséget tudunk nyújtani azoknak, akik erre rászorulnak.
Egyetlen aggregátor is biztosíthatja egy család számára a fűtés működését, valamint néhány alapvető háztartási és konyhai eszköz használatát. A berendezések átlagára 90 000 forint volt tavasszal, de már egy 10 000 forintos adomány is közelebb visz bennünket a célhoz.
Kárpátaljai barátaink nehéz helyzete közös felelősségünkre emlékeztet bennünket. Gyere és ma csatlakozz Te is, és légy részese ennek az összefogásnak! Minden felajánlás számít, segíts abban, hogy ismét meleget és fényt vihessük Kárpátaljai otthonokba! Ezen kampányunk első fordulójának védnökségét Székely János és Szocska Ábel püspök atyák is elvállalták, és azóta is támogatásukról biztosítják kezdeményezésünket.
Kérjük, oszd meg levelünket ismerőseiddel és családtagjaiddal, hívd fel figyelmüket projektünkre, és szólítsd meg az adományozni szándékozókat, ezzel is hozzájárulva kampányunk sikeréhez!
A legegyszerűbb módja a támogatásnak a bankkártyás fizetés, ezt az alábbi linket teheted meg:
https://donate.stripe.com/7sYaEXabNfBt6Gf3o66wE02
Természetesen utalásra is van lehetőség régiók szerint az alábbi számlaszámokra:
Románia, Erdély: RO81 BTRL RON CRT 0DB 2495201 (Swift: BTRLRO22)
Románia, Partium: RO27 BTRL RONCRT00 77080803 (Swift: BTRLRO22)
Magyarország: HU25 10700206-44515407-51200002 (Swift: CIBHHUHB) Halad Egyesület
Szerbia, Délvidék: 160-6000001883515-45
Délvidéki utalás esetén az alábbi adatokat kell kitölteni: MREŽA - HRIŠĆANSKA ORGANIZACIJA ZA UNAPREĐENJE ZAJEDNICA 160-6000001883515-45 MAĐARSKE KOMUNE 12, 23206, Zrenjanin
Amelyik régióban még nem tudunk bankszámlaszámot megadni, ott használhatod a linken található online fizetési lehetőséget.
A Háló Mozgalom Operatív Vezetőségének nevében:
Evelyn, Zsuzsa, Teca, Szabi és András
A szervezők és a résztvevők nevében köszönetet szeretnénk mondani főtámogatóinknak: S.C. Electro Sistem S.R.L. (Electro Sistem cégcsoport) - Blaskó István igazgató úrnak és a Szatmári Római-Katolikus Püspökségnek a Világiak irodája által.
További támogatóinknak: Iris-Cris Virágüzlet-, a nagybányai I.számú és felsőbányai plébániáknak, a felsőbányai RMDSZ-, Partiumi Háló Egyesület- és a magánszemélyeknek.
Köszönjük továbbá Ft. Barta Barnabás aknasugatagi plébánosnak, a Felsőbányai Bányász Egyesületnek, Micaci Szofia Krisztiná-nak, Konrád Katalin partiumi háló régióvezetõnek, Konrád Csongor partiumi háló irodavezetőnek és nem utolsó sorban Ft.Veress Attila plébánosnak (házigazdának).
Köszönetet mondunk minden résztvevőnek, akik Nagyvárad-, Nagykároly-, Szatmárnémeti-, Csenger-, Akansugatag-, Nagybánya-, s valamint Felsőbányáról érkeztek.
Médiapartnereinknek: Bányavidéki Új Szó, TV Sighet, Tele Plus, Sofia Media, http://www.nagybanya.ro , https://www.halo.hu és a facebook különböző oldalain.
Köszönettel tartozunk Fodor Márk, Maksai Dóra, Micaci Krisztián és Pongrácz Panni médiareferenseknek - akik segítettek a találkozó meghirdetésében és megörökítésében, és mindazoknak, akik bármilyen formában támogattak, részt vettek és hozzájárultak a I. Felsőbányai HÁLÓ Találkozó sikeres megvalósításához.
Isten áldása legyen mindnyájunkkal!
A szervezők nevében, tisztelettel:
Laurán Angéla és Uglár Sándor föszervezők
Nagyszőlősön, a Kapisztrán Szent János Lelkigyakorlatos Házban került megrendezésre a Kárpátaljai Háló-találkozó, amelynek mottója: „A víz szalad, a kő marad.”
A találkozó a közös imádság, a lelki feltöltődés és a közösségi együttlét jegyében telt. Orosz István atya előadásán keresztül a résztvevők lelki útravalót kaptak, majd kiscsoportos beszélgetésekben oszthatták meg gondolataikat és tapasztalataikat.
A program része volt Bíró Benjámin és Alexandra tanúságtétele, valamint a közös énekléssel, kvízjátékkal és nótaesttel gazdagított közösségi idő. A kárpátaljai gasztro est során a résztvevők saját finomságaikkal is hozzájárultak az együttlét öröméhez.
Vasárnap közös szentmisével folytatódott a találkozó, majd visszatekintettünk a Kárpátaljai Háló elmúlt öt évére, és betekintést nyertünk a jövőbeli tervekbe.
Hálás szívvel köszönjük mindenkinek a részvételt, a szolgálatot és a közös élményeket! A találkozó megerősített bennünket abban, hogy közösségünk ereje az összetartozásban, a hitben és egymás támogatásában rejlik.
Molnár Melinda
Szeptember első szombatján az ősz első hónapját meghazudtoló nyárias napsütésben került sor a Bánságban, Torontáltordán meghirdetett Háló-találkozóra. Egy páran (közöttük mi is), akik utoljára tavasszal láttuk egymást, már nagyon vártuk ezt a szép és tartalmasnak ígérkező találkozót.
A kultúrotthonban a szívélyes vendégfogadás és regisztráció után a tordai asszonykórus fellépése köszöntötte az egybegyűlteket.
Ezt követte Masa Tamás esperes-plébános előadása, melynek címe Assisi Szent Ferenc buzdító gondolata: ,,Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik.” A téma évszázadok múltán is aktuális. Mai világunkban is égető szükség van Krisztus és az evangélium fényére, hogy szétoszlassa azt a sötétséget, ami a fejekben, de főként a szívekben eluralkodott. Nem lehetetlen küldetés az evangélium szerint élni. A szentek közöttünk is vannak, mindannyian törekedhetünk az életszentségre. Nem a tökéleteseket és az alkalmasakat hívja meg Jézus, hanem a meghívottakat teszi alkalmassá- mondta Tamás atya, majd tovább buzdított minket. Járjunk az Úr világosságában! Krisztus megmutatta nekünk azt az utat, amelyen ha járunk, legyőzhetjük a sötétséget. Az imádságot és a szentírásolvasást nem lehet túladagolni, vagy túlzásba vinni! A tízparancsolatot fogjuk fel úgy, mint lehetőséget a tiszta életre. Rászorulunk Isten irgalmára, ha kell, nap mint nap meg kell térnünk. Vigyünk világosságot oda, ahol sötétség van, vagyis az evangélium örömhírét mindenkihez és mindenfelé.
Hogy a kiscsoportos beszélgetés gördülékenyebben menjen, Masa plébános atya kérdéseket is készített a számunkra: Hol és hogyan tapasztaltam meg azt, hogy Isten világosságot vitt az életembe? Megtapasztaltam-e már azt, hogy sikerült valaki életébe fényt vinnem?
A lezajlott csoportmunka és a közös ebéd elfogyasztása után a zentai Kéz a kézben Alapítvány tagjai Grimm A Békakirályfi c. meséjének dramatizált változatát adták elő lelkesedéssel és nagyon ügyesen. A színdarab mindannyiunk számára megszívlelendő tanulsága: Ne a külső alapján ítélj!
A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tánccsoportjai zárták a műsort, bemutatkozva a legkisebb korosztálytól a fiatal felnőttek csoportjáig.
16 órától közös szentmisén vehettünk részt a tordai Nepomuki Szent János Vértanú plébániatemplomban, amelyet Ft. Vreckó Ferenc, zentai esperes-plébános és Ft. Masa Tamás házigazda esperes-plébános mutattak be. A szentmise zenei szolgálatát Kószó Apollónia és Csíkos Alexander szolgáltatta. A mise után Halmai Tibor, a délvidéki Háló vezetőjének záró gondolataival és a Háló himnuszának közös éneklésével ért véget ez a szép és tartalmas találkozó, amelynek mintegy 75 résztvevője volt a Délvidék különböző helységeiből. A tordai szervező csapat Korom Zsuzsanna és Barna Irén vezetésével kitűnő házigazdája volt a 6. Torontáltordai Háló-találkozónak. A rendezvény megvalósítását a Bethlen Gábor Zrt. támogatta.
Bálint Tünde, Zenta
Katkó Tamással, a Kolta Galéria művészeti vezetőjével az általa rendezett 150. kiállítás megnyitóján Bán András műkritikus beszélgetett. A fenti videón Tamás beszél a pályájáról, tanító mestereiről, a galéria létrejöttéről és működéséről, működtetéséről. A jeles alkalomból a fotóművész a Magyar Katolikus Rádiónak is nyilatkozott.
A galéria művészeti értékeinek az elemzésére és méltatására nem tartom magam alkalmasnak, én csupán mint a kiállításoknak otthon adó klub programjainak közel két évtizede látogatója a számítógépemen talált fotóimmal emlékezem. Annak idején ezek fotók nem azzal a céllal készültek, hogy a kiállításokat dokumentálják, viszont bizonyítják, hogy a galéria mennyi művészi pluszt adott hozzá a rendezvényekhez.
Az első sorban az egykor a Ferenciek terén működő, a második sorban a Semmelweis utcai klubban exponált fotóimat rendeztem időrendi sorrendbe.
Megjegyzés: A videóban többször elhangzik Koncz Zsuzsa neve. Ő nem az ismert énekesnő, hanem egy azonos nevű fotóriporter. Mivel a megnyitón többnyire szakmabeliek voltak jelen, ott ez nem szorult magyarázatra.
Margitfalvy György
A Kolta Galéria eddigi kiállításai >>
Schön György két fotója a Százötvenedik című kiállítás megnyitójáról
A délvidékiek beszámolói
Az idei Háló-tábornak mintegy 200 résztvevője volt, amelyen a Háló-mozgalom mind a hat régiója képviseltette magát. Mi a Délvidékről 34-en érkeztünk meg úticélunkhoz, majdnem 12 órás közös buszozás után. Az utazási költséget a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
A partiumi szervezők nagy szeretettel fogadtak bennünket. Vasárnap lévén közös szentmisén vettünk részt, amelyet a Délvidékről érkező paptestvéreink celebráltak. Az út fáradalmai után pihentető alvást nyújtott számunkra a kellemes szállás és az otthonihoz képest hűvös éjszaka.
Első tábori nap. 2026. aug. 3. hétfő
A XXV. Kárpát-medencei Háló-tábor témája az Assisi Szent Ferenc jubileumhoz kapcsolódott, mottója pedig: „Uram, tégy engem a te békéd eszközévé” volt.
A hét napjainak vezérgondolatát Assisi Szent Ferenc imájának egy-egy sora adta, amely ezen a napon így szólt: „...hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,” . A partiumi hálós barátaink voltak a nap házigazdái. A tábornyitás után a nyitó szentmisét exc. Böcskei László, nagyváradi megyéspüspök celebrálta a jelenlévő atyákkal együtt. A szentbeszédében felvázolta Szent Ferenc életének fontosabb mozzanatait, útkeresését és küldetésének felismerését. Rámutatott arra, mi is életszentségre vagyunk hivatva, ki-ki a saját helyén és élethelyzetében. A mi feladatunk az, hogy szeretetet vigyünk családjainkba, közösségeinkbe és környezetünkbe, mindenhová ahol gyűlölet lakozik. Ezután megalakultak a kiscsoportok, amelyekben mély megosztásokkal ajándékoztuk meg egymást a hét folyamán.
Délután a Kolozsvárról érkező Szabolcs ferences testvér előadását hallhattuk a ferences szerzetesi élet örömeiről és nehézségeiről.
Ezt követően minden régió a 7 órakor kezdődő gasztroestre készült, amelyre különböző tálak elkészítését kaptuk feladatul. Mi délvidékiek Halász-tállal rukkoltunk elő és finom helyben főtt halászlével örvendeztettük meg a táborlakókat. A többi régió is változatos tálakkal járult hozzá a közös vacsorához, majd a Csillagocska néptánc együttes közreműködésével rophattuk a táncot.
Halmai Ágnes, Muzslya
Második tábori nap, 2026. aug. 4. kedd
Az itthoni hőség után nagyon jól esett az éjszakai friss levegő. A pihentető alvás után már vártam a reggeli tornát, mely a táborban minden reggel 6.30 kor kezdődött a medencében Dóra ügyes vezetésével. Annyira élveztük, hogy a hét végére összeszokott kis csapatként dolgoztunk. A keddi nap házigazdája - Kárpátalja volt.A bemutatkozás alkalmával elmondták, hogy az ima, amely a háború alatt sem hallgatott el, jelen van és kapaszkodót nyújt a családoknak. A tiszta romlatlan hit segít a mindennapokban , ott is ahol a helytállás örökségének vára áll - Munkácson. Ahol az emberek egymás felé fordulnak ott megszületik a remény. Ezt követte Serfőző Levente nagyváradi születésű atya előadása: “Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak” címmel. Sokféleképpen reagálunk amikor valaki beszól, vagy mások megbántanak. Próbálunk kiengesztelődni és ezekben a helyzetekben kiutat keresni és a megbántás zsákutcájából. Valaki mondja meg hogyan kell élni? - tette fel a kérdést az előadó, majd Szent Ferenc imájára világított rá - Életem során legyek a béke eszköze, én legyek az, aki gyógyítja a sebeket.
Jézus a jó pásztor vállán viszi az elveszett bárányt miután megtalálta. Nem csak az a lényeg, hogy megtaláljon, hanem, hogy hazavigyen, mondta Levente atya. Feladatunk, hogy mi is vállunkra vegyük a másik ember terhét és vele együtt vigyük az Úr elé. Az előadásban hallottakat a kiscsoportban tovább lehetett taglalni, személyes élményekkel gazdagítani. A délután folyamán a sportkedvelők parasztolimpián vehettek részt.
A nap élményszerű irodalmi esttel végződött.
Palkovics Mária, Nagybecskerek
Harmadik tábori nap, 2026. aug. 5. szerda
Hegyek. Erdők. Patak. Hűvös éjszakák, szikrázó napsütés délben. Mamutfenyő. Székelyjó. A tábor harmadik napján, hűs reggelen, vízi tornára vártunk. A kellemes mozgást, felfrissülést imaóra követte. A bőséges reggeli után anyaországi testvéreink bemutatkozó dalaival kezdődött a délelőtti program.
A nap témája Assisi Szent Ferenc imájából egy sor: “…hogy összekössek ott, ahol széthúzás van”. Ezt a témát dolgozta fel Oros Roland atya előadásában, amely a közösségépítésről és kiengesztelődésről szólt. A közösségben együtt kell húzni az igát. Különbözőségeink ellenére egységre kell törekednünk. Jézus kívánsága az volt: Legyenek mindnyájan egy. Békére és egyetértésre kell törekednünk. Azt kell keresni egymásban, ami összeköt. És ami összeköt, legyen jó. Uram, tégy engem a Te békéd eszközévé, ez volt táborunk jelmondata. Keressük a megértést. Gyakoroljuk az alázatot, szeressünk elsőként. Ne várjunk a másikra és imádkozzunk egy szívvel-lélekkel közösségeinkért. Roland atya tartalmas előadását kiscsoportos foglalkozás követte. Csoportvezetőként megkértem a csoportom tagjait, hogy párosával üljenek le beszélgetni és keressenek három dolgot, ami közös bennük. Miután ezt megbeszéltük fogtunk egy gombolyag fonalat. Akinél a fonal volt, mondott egy értéket, ami fontos számára, a fonal végét megfogta és továbbdobta a gombolyagot annak a személynek, akinek számára ez az érték szintén sokat jelent. Majd ő is elmondta, mit tart értéknek, megfogta a fonalat, továbbította a gombolyagot és így szép lassan kialakult közös értékeink hálója. Bevallom én csak egy egyszerű játéknak gondoltam, de miután a fonal végére értünk és láttam az örömteli arcokat, mély hálát éreztem. Meghatározó pillanat volt ez számomra a táborban. Küszködések árán ugyan, de sikerült lefotózni művünket, és szorgosan visszagombolyítottuk a fonalat.
Délután Sebes várát vettük be, rövid, de nagyon meredek út vezetett odáig, amelyet gyalog tettünk meg. Odaérve még fellépcsőztünk a vár tetejére egy nagyon szűk folyosón. Megcsodáltuk a kilátást, majd a várudvarban szentmisét mutattunk be ft. Tóth Attila atya vezetésével. Visszatérve a táborba szentségimádással és gyónással zártuk a napot.
A hegyekben a gondolatok átrendeződnek. Velünk is ez történt. Aznap megláttuk az egység lehetőségét, hogy arra a jóra koncentráljunk, ami összeköt bennünket és így legyünk mindnyájan egyek.
Bollók Eperjesi Éva, Zenta
Negyedik tábori nap, 2026. aug. 6. csütörtök
„… hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz” - ez volt a csütörtöki nap mottója, ami vissza-vissza köszönt az előadásban, a prédikációban, a szentmise könyörgéseiben, de még az esti kvíz játékban is.
Az íjászok már reggel hat órakor megkezdték a nyilazást. Majd fél héttől „vízi torna” várta a korán kelőket. A többieket hét órakor énekkel ébresztették a nap felelősei, vagyis közösen az erdélyiek és a felvidékiek. A reggeli torna után fél nyolckor ismét meghallgattuk a „Biblia egy év alatt” soron következő részét, illetve ezzel egyidőben a nagy sátornál gitáros dicsőítésre is volt lehetőség. A reggelit követően az erdélyi és felvidéki régió mutatkozott be népdalokat énekelve.
Ezután Pék Sándor atya előadását hallgattuk meg Márton Áronról, a példaértékű, egyenes gerincű, tiszta tekintetű, megalkuvást nem ismerő, és Jézusért hosszú időre szobafogságra ítélt püspökről, aki sosem veszítette el a reményt. Minden megállapítást egy – egy szemelvény követett, Skolasztika Szociális Testvér által lejegyzett személyes hangvételű megemlékezéseiből, melyeket Zalder Éva Mária nyugalmazott magyartanárnő olvasott fel. A kiscsoportok azt kapták feladatul, hogy beszéljék meg, milyen kihívásokkal kell szembe néznünk napjainkban, és hol kell Márton Áron módjára megalkuvást nem tűrve „kihúznunk a gerincünket”.
A szentmisében ismét megéltük az egymással, az egyházzal és a Krisztussal való közösséget. Délután több alternatív program várta a táborlakókat: népmese elemzés Szeibert Andrással, filmvetítés Assisi Szent Ferenc életéről, illetve a bevállalósak csatlakoztak a fiatalokhoz, és elzarándokoltak (sétáltak) az 500 évesre becsült mamutfenyőhöz. Vacsora után háromfordulós Kvíz játék volt tizenkét, hatfős csapat részvételével. Természetesen a szurkoló tábor sem maradt el, de nekik tilos volt a részvétel (a súgás nem volt engedélyezve). A nyertes csapat tagjai a finom bor, és Hálós golyóstollak mellett, nyertek egy hosszú hétvégét is Székelyhídon.
Ismét sok szép és jó élménnyel lettünk gazdagabbak, vagyis ajándékoztuk meg egymást, így szaporodtak a köteleink végén a bogok (minden jó tettemért köthettem magamnak egy csomót) és a színes pántlikák (azok kötötték fel nekem, akik észrevették, hogy jót tettem velük).
Szabó Andrea, Mohol
Ötödik tábori nap, 2026. aug. 7. péntek
Szeretettel osztom meg veletek a székelyjói Háló-tábor zárónapjának beszámolóját, amelynek mottója: „...hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik”
Mi délvidékiek voltunk a pénteki nap házigazdái. Hangos ébresztő énekünkkel kezdtük a napot. Ezt követte egy friss reggeli torna Jablonszki Sándor barátunk vezetésével. Az elmélkedő reggeli ima meghallgatása után a délvidéki régió bemutatkozása következett. Két népdalcsokorral mutatkoztunk be, egy bánságival, a magyarcsernyei társaink jóvoltából és egy bácskaival, amelyet moholi hálós társunk vezetett.
A délelőtt folyamán egy tanulságos előadásban volt részünk, amelyet Szentesi Csaba görögkatolikus tábori lelkész tartott. Személyes élményeivel és szemléltető példáival rámutatott arra, hogy az a feladatunk, hogy fény legyünk a környezetünk részére. Délután táborzáró szentmisére került sor, amelyet Blaga Tóni atya mutatott be, a jelenlévő atyák részvételével. Ezután következett a táborzárás, megjelenítve Assisi Szent Ferenc életútját.
A napot fergeteges táncház zárta.
Hogy miért is jöttünk a táborba? Hogy találkozzunk, feltöltődjünk, imádkozzunk, Istent jobban megismerjük, kiscsoportos beszélgetések alatt új tapasztalatokat szerezzünk, örömeinket és fájdalmainkat megosszuk, új barátokat szerezzünk és hogy a régi barátságok is tovább mélyüljenek.
Juhász Jolán, Muzslya
Székelyjói Háló-tábor gyermeki szemmel
A 2026-os Kárpát-medencei Háló – tábor, Erdélyben, Székelyjón volt. Én a gyerek altáborba kerültem idén is. A 6-12 éves korosztály jöhet ide. Mivel 11 éves vagyok, én is ebbe a csoportba mentem.
Míg a szüleink előadáson és kiscsoportos beszélgetésen vettek részt, mi sokat játszottunk. Hétfőn bemutatkozós játékkal kezdtünk. Játszottunk még lecsapósat, intelligens bummot, japán focit, forró szél fúj és te vagy Guffy? nevű játékokat is. Nekem a lecsapós és a forró szél fúj tetszett legjobban. Volt gasztroest is, amire minden régió sok finomsággal készült és azután táncházban vettünk részt. Amikor nem volt csoport, a barátnőimmel voltam. Sokat beszélgettünk, játszottunk, medencéztünk, fagyiztunk, szóval egész nap nem láttak bennünket a szülők. Délutánonként színeztünk, vágtunk, ragasztottunk. Assisi Szent Ferenc volt a tábor témája. Gyurmáztunk és karkötőt is fontunk. Szerdán délután Sebes várát néztük meg. Nagyon szép és magasan helyezkedik el. Felmentünk a vár tetejére. Aznap ott tartottuk a szentmisét is, nekem nagyon tetszett. Pénteken este, a záróbulin sokáig táncoltunk a lányokkal.
Ez volt a 11. Háló-táborom és nagyon tetszett. Jó volt, de rövid volt. Én szeretném, ha húsz napos lenne, vagy bár legalább tíz.
Bollók Kinga, Zenta
Hazautazás, 2026. aug. 8. szombat
Hajnali csomagolás a buszba, csendes hálaadó szentmise, amelyet a táborban résztvevő két délvidéki atyánk, Ft. Vreckó Ferenc zentai esperes-plébános és Ft. Halmai János nagybecskereki káplán mutattak be. Reggeli, búcsúzkodás és fotózás, majd hazaindulás kissé szomorkás hangulatban, mert elröppent ez a hét is, amely megtöltötte szeretettarsolyunkat sok felejthetetlen élménnyel. Hazaérkezvén rendszerezzük őket és ezekből meríthetünk az elkövetkező hétköznapjainkban.
A Délvidéki Háló beszámolója és fotói >>
2026. július 18-án a törökbecsei bogozók, élükön Micsik Bélával sikeresen megszervezték a már évek óta hagyományossá vált zarándoklatot az aracsi pusztatemplomhoz. A kánikulára való tekintettel traktoros pórkocsival tettük meg a zarándokutunkat. A 31 résztvevő, akik a Délvidék 10 helységéből érkezett mély élményekkel és lelkileg feltöltődve élte meg ezt a napot. A találkozó megvalósulását a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
A reggeli ima elmondása után is, lelki levertséget éreztem. Igen keveset reggeliztem. Az időjárás előrejelzése miatt még erősebb kételyeim támadtak, majd sarjadozni kezdek bennem a kérdések; ilyen melegben ki jön el gyalogolni? Meglesz-e egyáltalán tartva, jól öltöztem e? 76 évesen igent mondtál erre a meghívóra – egyáltalán eszednél voltál-e?
Ekkor egy szelíd halk hangot hallottam. Néz le. Lenéztem. A gyalogló tornacipőm, a gyalogló zoknim, a gyalogló szoknyám (2011-en vásároltam őket speciel erre az alkalomra, és ötösben Istennel már 6 alkalommal átgyalogoltuk a Moholy – Doroszló útvonalat). Zarándok botom, széles karimájú fehér kalapom, vizes flakonok friss ártézi vízzel megtöltve, a Jablonszki Sanyi hálós barátunk által készített kávé a szeretet tarisznyámban feszít. Hát akkor mit is nyavalyogsz? Te a te 1% tedd meg…és én (az Úr) majd az én 99%... majd meglátod…megtapasztalod. A hang lezárult, míg Gábor, oromi barátunk személyautójának ajtaja kitárult és én, Lajoska, valamint Ft. Vreckó Ferenc atya útitársa lettem. Az újra találkozás örömében, még a letérő utat sem vettem észre, hogy szóljak Gábornak, hogy jobbra kanyar. „Megszaladtunk”, de hála Úti Boldogasszony anyánknak és Szent Kristóf oltalmának, időben érkeztünk a regisztrálásra a törökbecsei Szent Klára plébánia hittantermébe. Micsik Béla zarándok társunk tanácsára, a nagy hőség és erős napfény sugárzása miatt ma orvosi tanácsra nem gyalogolunk (hű, de örvendett a lelkünk). A zarándokok úti áldását Ft. Vreckó Ferenc atyától kaptuk. Mint minden évben az idén is megbeszéltük, hogy zarándoklatunk alatt milyen kegyes szándék vezéreljen, felajánlva ezt az Úr Jézus Krisztusnak. Az idén minden elhunyt „hálós“ lelki üdvéért, önmagunkért, mostani és minden jövőbeli „hálós“ barátunkért.
Istenem, de jó érzés, hogy két traktoros pótkocsi zarándok érkezett a Bánsági Szent Helyre, ahol a padjaink már oltár előtt ülő alkalmatossággá váltak. Mi pedig hívő zarándokokként hallgattuk Dr. Sc. Horvát László bácsföldvári plébános által bemutatott szentmisét, amelyen Ft. Vreckó Ferenc, zentai plébános és Halmai János, nagybecskereki káplán koncelebráltak. László atya prédikációjában rámutatott arra, hogy a bencés szellemiség jegyében nekünk az a feladatunk, hogy imádkozzunk és dolgozzunk. Szavaival és személyes életpéldáival a zarándok tarsolyunkat megtöltötte melegséggel.
A természetben elfogyasztott finom ebéd, amellyel jó étvággyal fogyasztottunk, mindenkinek elnyerte tetszését.
Következett a történelem óra Korenchy László nyugalmazott tanár úrral, amelynek a következő címet adta: Aracs-regék, titkok és a valóság
Számomra az óra elejétől a végéig újabb megerősítést kaptam, hogy itt e Bánsági Szent helyen, itt a Bánság „hűségfája” (ahogyan Ft Bogdán József egyik költeményében nevezte az akácfát, amely a szikes földjébe hűségesen mindig gyökeret ereszt), oltalmat, hűvöst adó koronája alatt, átleng, átölel, bennünket e hely, az elődeink, az őseink, az értünk imádkozó csodás Nagyjaink buzdítása, hogy mi is ezt tegyük e Szent helyen. Igy a mi gyermekeink, unokáink is érezik majd, hogy vagyunk, hogy összetartozunk, egymás kezét fogva, hogy Istent szüntelenül dicsőítve szaporodunk és MEGMARADUNK.
Szüntelenül imádkozzunk, kérjük az Urat, hogy kegyelméből Isten mondja rá: IGEN, ÚGY LESZ! ÁMEN.
Bollók Eperjesi Éva, Zenta
Június 28-án ismét együtt tölthettünk egy szép vasárnapot a gelencei hálós pikniken. A napot közös szentmisével kezdtük, amelyet Ft. Szecsete Zoltán gelencei plébános mutatott be. Köszönjük lelki útravalóját és szolgálatát!
A találkozón elsősorban a háromszéki hálósok voltak jelen, de örömünkre Csík és Gyergyó vidéke is képviseltette magát. Külön szeretettel köszöntöttük Bodnár-Fogas Violát, aki jelenlétével Kárpátalját és Magyarországot is képviselte. Jó volt ismét megtapasztalni, hogy a Háló valóban összeköti a Kárpát-medence különböző közösségeit.
A nap során minden korosztály talált kedvére való elfoglaltságot: izgalmas gombfoci-mérkőzések, focizás, patakászás, sok nevetés és jó beszélgetések tették emlékezetessé az együttlétet. A közös sütögetés és ebéd pedig ismét megmutatta, milyen jó együtt lenni, időt ajándékozni egymásnak és újra meg újra megélni a találkozás örömét.
Hálás szívvel köszönjük mindenkinek, aki jelenlétével, munkájával, finom falatokkal vagy éppen jókedvével hozzájárult ehhez a szép naphoz. Külön köszönjük a gelencei közösség vendégszeretetét!
Reméljük, hogy jövőre ismét ugyanilyen örömmel találkozhatunk!
