Házasságunk kezdetétől fogva volt közösségünk. Fiatal házasként Gyökössy Bandi bácsi (református lelkész, író és pszichológus) előadásait hallgattuk barátainkkal önismeretről, kapcsolatainkról, - ezek rólunk szóltak, nekünk szóltak. Utána "nem szabályosan" kiscsoportoztunk: a beszélgetős estékbe a "jó-így-együtt-lenni"-ség is bőven belefért. Fiaink iskolakezdésekor az addigi nomád misehallgatás helyett kikötöttünk az Egyetemi templomban, ahol a hittan és elsőáldozás mellett mi szülők is közösségre leltünk. A kórus, a szülők, az atyák és a szeminárium kispapjai között alakuló barátság volt az összetartozásunk, a plébániai közösség alapja, amelyhez évekig tartoztunk, amíg lehetett.

Kamaszodó fiainknak később a Tömő utcai garázsból lett templom vált közösségi otthona Futó Károly atyával az élén, ahol mi is újra közösségre leltünk. Mai, hűvösvölgyi Waigand közösségünk sokgyerekes és sokgenerációs családi közösség, működő kiscsoportokkal. Bár nincs saját papunk, és valakit mindig hívni kell misézni, mégis három évtizede élő és másokat is idevonzó, nyitott közösség vagyunk. A Háló Közösségi Műhelyéhez a megalakulásakor csatlakoztunk. A KM nem csak a közös munka, de a tanulás és az őszinte, elfogadó közösség helye is.