2015. október 30.
"Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?" Lk 14,3
Ezt a kérdést intézi Jézus a farizeusokhoz, akik törvényszegővé akarták kikiáltani Őt, a szombati gyógyításai miatt. Jézus azonban felülemelkedik kicsinyes, vallásos törvényekkel játszadozó infantilizmusukon, és egyértelműen az Isten törvényére hallgat, szemben az emberi, életellenes törvénnyel. Vajon ma, hogy állunk egyes vallásos törvények létjogosultságával? Nem ismétli-e a történelem drámai módon önmagát?
2015. október 29.
"Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van." Róm 6,38-39
Pál apostolnak rendkívül fontos kijelentése és tapasztalata. Fenti szavai, a nagy mélységeket megjáró és nehézségeken átmenő lelkeknek a Credo-ja. Ady Endre meggyőzően fejezi ki ugyanezt az igazságot: "Amikor mindenki elhagyott, amikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten." A lélek legnagyobb szenvedése akkor következik be, ha leáll az iránytűje a nagy vesztességek következtében, és nem tudja merre az irány. Ilyenkor külső segítségen kívül csak egy dolog lehetséges: belekapaszkodni a hűséges Istenbe, akinek szeretete és hatalma áthordoz bennünket minden sötétségeinken és hitetlenségünkön, és Aki erősebb a mi összeomlott érzéseinknél is.
2015. október 28.
"Ezekben a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte." Lk 6,12
Jézus valószínű, hogy nem tudott volna egy teljes éjszakát átimádkozni, ha számára az ima nem jelentett volna egy nagyon mély tapasztalatot. Ebben a tapasztalatban biztosan egyre inkább megismerte az Atya szeretetét, és egyre inkább felismerte saját küldetését ebben a világban. Amikor az imádság számunkra önkínzássá válik, az biztosan, hogy már régen nem az imáról szól, hanem valami egészen másról. Az ima nem önmagam sanyargatása, hanem valami nagyon mély, de ugyanakkor rendkívül egyszerű kommunikáció Istennel. Aki erre Isten kegyelméből ráérez, annak erősödik én-szerkezete, fejlődik a lelki élete, személyisége, és egyre letisztultabb és békésebb a világról alkotott képe.
2015. október 27.
"Majd folytatta: Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle." Lk 13,20-21
Az Isten országának bibliai fogalmát elég sok homály fedi. A teológusok próbálják megfejteni, hogy vajon mire gondolt Jézus, amikor ezt a fogalmat olyan szívesen és gyakran használta. Úgy gondolom, hogy a fenti hasonlat szerint meg kell keresnünk és ki kell alakítanunk bensőnkben azt az erőforrást, amely beindít bennünk egy olyan áramlást, mely lelki folyamatainkat és szemléletünket a legfontosabb és leglényegesebb dolgok fele irányítja. Minden élethelyzetben vannak lényeges dolgok, melyek nélkül sokkal szegényebb az ember élete. A tapasztalat szerint az igazán lényeges dolgok mindig rácsengenek az örökkévalóságra.
2015. október 26.
"Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha Lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok." Róm 8,13
Pál apostol fenti kijelentése dualista világképre utal: mintha a test és a lélek szembe állna egymással. Korának kultúrájában benne van ez a gondolkodásmód, hiszen Platón, a görög filozófus élesen szembe állította a testet a lélekkel. Számára a test a lélek börtöne. Elképzelhető, hogy Pál ismerte ezt a filozófiai áramlatot és hatással volt rá. A testiség fogalma megterhelődött Pálnál azért is, mert a görög-római vallásos kultúrában, az ő korában is még létezett a rituális prostitúció. Ez Pálnál nemcsak a testiség bűnét, hanem bálványimádást is jelentett. Hála Istennek, hogy a kereszténység emberképe lassan kitört az évszázados béklyóiból és a lélek kultúrájához hozzá tartozik a test kultúrája is. Mára a szexuális kapcsolat tisztaságának is az egyik kritériuma az "áttestesült lélek és átlelkesült test" fogalmának harmonikus összekapcsolása.
2015. október 16.
"Ha ugyanis Ábrahám tettei révén igazult meg, akkor volna dicsekednivalója, csak nem Isten előtt." Róm 4,2
A megigazulás témája a katolikus és protestáns teológia klasszikus témája, mely rengeteg polemizálást váltott ki a történelem folyamán. Az elfogult és sérüléseket okozó értelmetlen teológiai viták időszaka lassan lejár. Azok a keresztény vezetők, akik még ilyeneket fenntartanak, semmiképpen sem szolgálják a kereszténység ügyét. A történelmi felekezeteknek őszinte kiengesztelődéssel kell el fogadniuk, őseink bűneiből és gyengeségeiből fakadó kölcsönös atrocitásokat. A büszke és arrogáns egyházakat, az idő vasfoga keményen megrostálja és letöri hatalmi gőgjüket. A krisztusi egyház összeegyezhetetlen a felsőbbrendűségi érzéssel. Csak a krisztusi alázatból és önzetlen szeretetből fakadó szolgálat tudja hitelessé tenni azokat, akik Krisztus nevében és megbízatásából gyakorolják küldetésüket.
2015. október 15.
"A mélységből kiáltok, Uram, hozzád." Zsolt 130,1
Asagioli olasz terapeuta, Dante Isteni színjátékának emberképét vallja magáénak, és ezzel dolgozik terápiás munkájában. Klienseit leviszi saját tisztítótüzükbe és poklaikba, és onnan fölemelkednek a paradicsomba. Könnyen előfordulhat, hogy saját tehetetlenségünket és nyomorúságunkat a pokol mélységének éljük meg. Lehet, annyira mélyre sodródunk, hogy eltűnnek szemünk elől a fogódzóink és megoldási lehetőségeink. Ilyenkor rá kell hagyatkoznunk a mélységre, amelyet Jézus bejárt és ismer, és innen kell a zsoltárossal együtt a bizalom hangján Istenhez kiáltanunk. Saját mélységünkben találhatók legkegyetlenebb poklaink és legcsodálatosabb kegyelmeink egyaránt. Bízzunk benne, hogy "poklaink" után a mennyország felé vezető útnak a feltárulkozása következik.
2015. október 14.
"Nincs hát számodra mentség, bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor mást elítélsz, magadat marasztalod el, hiszen ugyanazt műveled te is, ítélkező." Róm 2,1
Az ilyen és ehhez hasonló bibliai kijelentéseknél, az ítélkező egyház, úgy gondolom, kellemetlenül érzi magát. Kellemetlenségének az oka nem az, hogy síkra kell szállnia a társadalmi igazságtalanságok ellen, hogy el kell ítélnie nyilvánvalóan az evangéliummal ellentétes megnyilvánulásokat és magatartási mintákat. A feszültség az ítélkező és az irgalmas egyház között akkor kezdődik, amikor intézményi hagyományokra hivatkozva, ítélkezésében és döntéseiben az intézmény működésének a kényelme és érdekei miatt (ebbe természetesen benne vannak az egyéni érdekek is), az irgalmas Krisztussal ellentétben, hatalmi és egyház-politikai döntéseket hoz. Ennek következtében sok jó szándékú és igazán hívő ember, kirekesztve érzi magát az egyházból. Az ilyen típusú egyház, saját magát emészti föl.
2015. október 13.
"Az igaz a hitből él." Róm 1,17b
2015. október 9.
"Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet." Zsolt 9,2
A Biblia világa tele van csodákkal. Írásos emlékei arról szólnak, hogy Isten hogyan működik az ember életében. Megcsodáljuk a nagy tetteket, amelyeket Isten végbevitt a bibliai személyek közreműködésével. Közben elfelejtjük, hogy mi is üdvösségünk történetének az idejében élünk, és Isten nagy tetteinek az ideje nem fejeződött be, hanem tovább folytatódik bennünk, általunk. Ha mi is papírra jegyeznénk az Istennel való személyes történéseinket, számtalan élő "Biblia" születne meg, melynek lapjai bátran hirdetnék a köztünk és Isten között történő csodákat. Ez akkor válna lehetségessé, ha figyelmes lélekkel átimádkoznánk az életünket, Isten szemszögéből is megnézve annak történéseit.
2015. október 8.
"Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek." Sir 24,24
Az anyai szeretetet magasztalja az irodalom, a művészet és vallás egyaránt. Nem véletlenül. Vannak anyák, akik évekig nem tudnak rendesen aludni, mert kisgyermekük rajtuk csüng. A szülés utáni időben pedig heroikus módon éjjel-nappal gondozzák csecsemőjüket. Sok olyan anya van, aki szépen megtalálja a háttérbe vonulásnak az érzékeny határát, hogy gyermeke az egyéni fejlődés útján elindulhasson. A háttérből gyermekéért imádkozó és őt kísérő anya rendkívül magasztos képe a tiszta szeretnek, mely életet ad és életet táplál. Azok a legboldogabb emberek, akik az élethez való viszonyulásukban megtalálják az anyákhoz hasonlóan a szép tiszta szeretet forrásait.
2015. október 7.
"Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait." Lk 11,1b
Időnként nagyon torz elképzeléseink vannak az imáról. Azok a formák és keretek, amelyekbe belekényszerítettük az imát, sokszor nagyon fárasztóak és unalmasak. A szépen és tudatosan megélt élet is nagyon mélyen kapcsolódik az imához, de erre ritkán gondolunk. Szent Benedek és Szent Ignác nem győzik eleget hangsúlyozni, hogy minden, amit teszünk, az imádsággá válhat. Az imának az ízét leginkább akkor tudjuk "megkóstolni", amikor tiszteletet adunk a Létnek és mindennek, ami hozzá tartozik. A tiszteletteljes élet megtanít bennünket arra, hogy meghitt kapcsolatba legyünk a világgal és annak Alkotójával.
2015. október 6.
"Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha." Lk 10,42b
Arról a Máriáról van szó, aki húgával Mártával ellentétben, nem tevékenykedik a vendégek kiszolgálásában, hanem leül Jézus lábai elé és figyeli, hallgatja Őt. Mindenkiben benne van a szemlélődésre való készség. A szemlélődést úgy is lehetne megfogalmazni, hogy az egyszeri és megismételhetetlen pillanatok észrevétele és beengedése a lelkünkbe. Ebben nemcsak a kifejezett Istenre való irányultságunk van benne, hanem minden olyan valóság, amelyben felfedezzük az egyediséget, a szépséget, és ami mély csodálkozást vált ki belőlünk. A pillanataink meghitt megélése, összefüggésben van az örök életünk arculatával.
2015. október 2.
"Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött." Lk 10,16
Érdekes joghatósági kérdés. Bár Jézus nem használt egyházjogi kifejezéseket, ezzel a fenti kijelentésével nehéz leckét adott fel az Őt követőknek. Ki az, akit Jézus küld tanításának hirdetésére? Erre a kérdésre legkézenfekvőbb válaszunk az, hogy az általa alapított intézményes egyházak képviselik legteljesebb módon az Ő tanítását. Nagyon sok vallásos ember megelégszik ezzel a válasszal. Ezzel ellentétben azonban vannak olyan hívő emberek is, akik számára nem elég a küldöttek egyházi legitimizációja, hanem hitelességet, vagyis emberséget, spirituális mélységet is várnak tőlük. Az egyházi joghatóság letisztázása fontos kérdés. Ha azonban a joghatósági kérdés, a lelkekkel való foglalkozás legfontosabb kérdésévé válik, és megfeledkezünk az evangéliumi Krisztus tolmácsolásáról, a mélységre vágyó emberek nem fognak többé hallgatni bennünket.
2015. október 1.
"Így szólt hozzájuk: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés." Lk 10,2a
2000 év távlatából ugyanezt mondhatnánk mi is, mint Jézus. Kevesen vannak olyanok, akik lelkesen, kellő felkészültséggel és érdekek nélkül dolgoznak Isten országának az építésén. Vajon milyen okai lehetnek ennek a jelenségnek? A kultúra, amelyet fölépítettünk nem alkalmas spirituális értékek befogadására. A formák, amelybe a kereszténységet kifejezzük sokat veszítettek tartalmukból. A nyelv, amelyet az egyházak használnak, tele van közhelyekkel és elvont szaknyelvvel. A kereszténység nem tudott eléggé hatékonyan az életnek a vallása lenni. Ehhez hasonló okok miatt, sok ember elveszítette bizalmát az elerőtlenedett és kiüresedett vallásos formákban. Vajon látunk-e legalább tizenkét igaz tanítványt világunk horizontján?!
2015. szeptemberi morzsák