2008. május 10-én került megrendezésre Nagykikindán az ifjúsági Háló találkozó.
Korán kezdődött a nap, de örömmel ébredt minden lelkes szervező, köztük Tápai Róbert is, aki mozgatórugója volt a buzgó kis szervező csapatnak. Az előkészületek lebonyolítását és a nap irányítását is legfőképp neki köszönhetjük, mint ahogy azt is, hogy ügyes szervezésével a környező falvakból, városokból, de még határon túlról is érkeztek ismerkedni vágyó fiatalok. Hiszen mi másról is szólhatna egy ifjúsági találkozó, ha nem az ismerkedésről.

A következő helyekről érkeztek a találkozóra: Kisorosz, Tóba, Szabadka, Gunaras, Csóka, Törökbecse, Szanád, Óbecse, Ada. A határon túlról: Magyarországról (Jánoshalma, Budapest, Taksony) és a Partiumból négyen, négy helységből (Nagyvárad, Arad, Pankota, Szatmárnémeti).
A bejelentkezés és kávé, tea és sütik kóstolása után következett a délelőtti köszöntés, majd a Háló bemutatása. Ezután az előadónak Magyarországról meghívott Latinovics Zoltán előadását hallgatta meg a nagyérdemű közönség. Nagyon szépen rávilágított a lényegre: Nem csak a másik embert kell megismernünk, hanem önmagunkat is. Az előadás után kis szünet következett majd kiscsoportos beszélgetés, amelyen mindenkinek sikerült némi fényt vetnie életére ? egy papírra rajzolt fa segítségével.
Közben lassan készült az ebéd is, amit Kurucz Veronkának köszönhetünk.
Teli gyomorral nem jó szaladgálni, ezért gyalogos városnézőbe indult az ifjúság. Túl sok mindent nem nézhettünk meg, de a most újjáépülő városi múzeumban sikerült megszemlélnünk egy igazi mamut csontvázat teljes terjedelmében. A városnézés után elértük délutáni úticélunkat, a ?Jezero? parkot. Előadónk segítségével a játszani vágyók megtanultak métázni, a többiek meg kedvükre sétálgattak a parkban vagy a kézhez kapott kis térkép segítségével tovább fürkészték Nagykikinda szépségeit. Az idő kedvezett a játéknak és minden résztvevő nagy erőkkel küzdött, hogy a jobbik nyerjen. Természetesen vesztes nem volt.
A játék után rövid látogatást tettünk a katolikus templomban és a plébánián, ahol Botka József plébános úr nemcsak süteménnyel és üdítővel kínált bennünket, hanem minden résztvevőnek egy kis könyvet ajándékozott, amit ő írt. Késő délutánra visszasétáltunk a Szent József házba, ahol szentmisét tartott a nemrég felszentelt Csipak Csaba atya Csókáról (aki egész nap velünk volt), és a Muzslyáról érkezett Kalapis Sztoján szalézi atya.
A mise után a szervezők megköszönték azon személyek és szervezetek támogatását, melyek segítettek lebonyolítani a találkozót. A záró gondolatok után még sokan ott maradtak, beszélgetni, zenélni, táncolni. Így fejeződött be ez a gyönyörű nap.
Szerény véleményem a találkozóról nem más, mint az, hogy jó volt. Egyszerűen csak jó, ami annyit jelent, hogy legközelebb lehet ez jobb is és talán több napos is, hogy több időnk maradjon egymás és saját magunk megismerésére. Külön köszönöm Halmai Tibornak, a délvidéki Háló régióvezetőjének a részvételét, valamint Bajkó Károlynak a KITTI-Háló vezetőjének, hogy anyagilag is hozzájárult a találkozó költségeihez.

Tóth Hunor