Egy átlagtól eltérő hétvége és annak minden leírható és leírhatatlan kegyelme költözött mindannyiunk szívébe abban a felemelő pillanatban, mikor megérkeztünk. A regisztrációt követte a nyitó szentmise, melyet a találkozások öröme folytatott, mely sokkal jobban megtöltött bennünket, mint az aznapi vacsora. Töltekezéseinket követte egy kis „Háló bemutató”, mely során énekeltünk egy népdalt, mellyel Szeibert András „ajándékozott meg” bennünket. Miután énekeltünk rövid időre összerázódtunk kiscsoportokba, hogy megismerjük egymást valamelyest. Ezzel a hivatalos része le is zajlott a pénteki, nyitó napnak.
Másnap, szombaton következett a találkozó tartalmasabbik része. A délelőtt folyamán Mészáros András (a Pozsonyi Comenius Egyetem professzora) tartotta meg előadását A szerelem az irodalom tükrében címmel, majd ebédet követően Orosz István és Rita beszélt A szerelem és a párkapcsolatok keresztény köntösben című témáról. Az előadásokat kiscsoportos beszélgetések követték, melynek során megoszthattuk egymással gondolatainkat. Az eszmecserék, és nagy beszélgetéseket követte a vacsora, melyet viccmondó verseny követett. Ez abból állt, hogy mindegyik kiscsoport „delegált” egy embert, aki majd képviseli „színeiket”. Nagyon jó hangulatban zajlott az egész, bár hozzáteszem nem csak a viccek csaltak mosolyt orcáinkra. Viccelődés után köszöntöttük a napokban születésnapjukat ünneplő Testvéreinket. Miután ez megtörtént visszasétáltunk az iskolába, ahol már készülődött valami a közös szórakozás jegyében. Egy fiatalember adta a talpalávalót szintetizátorral. A buli egészen jól sikerült, kitűnően érezte magát az, aki részt vett benne. Aki még nem volt teljesen fáradt az beszélgetett, aki nem az elment aludni.
Vasárnap Sebestyén Ottó atya elmélkedéseit hallgathattuk meg, illetve írhattunk fel táblára olyan szavakat, melyeket fontosnak tartottunk a párkapcsolatban. Ez a kisebb „mozgás” és odafigyelés jót tett mindnyájunknak, hogy méltán részt vehessünk a találkozót lezáró szentmisén. Szentáldozatot követően záró ebéd, és záró beszélgetések sokasága következett. Egymásnak való földöntúli örüléstől és elköszönések fájó pillanataitól hagytuk el Szencet.
Ez a hétvége a párkapcsolatokról szólt elsősorban, de véleményem szerint arról is, hogyan tudunk mi fiatalok keresztényekként majdan családot alapítani.
Végére egy kis személyeset szántam. Tavaly ősszel mikor résztvettem a szentjobbi partiumi régiós találkozón, utána úgy nyilatkoztam, hogy életem legszebb hétvégéje volt. Azt a boldogságot ez a hétvége nemhogy megduplázta, de földi mértékkel nem mérhetően felülmúlta. Hálás vagyok ezért Istennek, és annak, akik megszervezték ezt a találkozót. Áldjon meg Benneteket Isten, és vigyázzon Rátok!
Somodi Nándor
Hát... hun is kezdjem... talán a legelején ?
Emlékszem, amikor UP (gy. k. Urbán Péter) megemlítette, hogy mit szólnék hozzá, ha rendeznénk egy ifi Háló találkozót, mire én: nekem 8, segíthetek majd esetleg. Aztán semmi, nem is beszélt erről, mint később kiderült, csak velem nem. Mert a háttérben folyt a dumaparti és egyéb meggyőző hadműveletek. UP mindent megtett, hogy elmondhassa nekem, úgy néz ki, minden oké... lesz ifi találkozó... Majd mikor kérdeztem, hány emberke fog eljönni, UP elkezdett gondolkodni, max. 50-60, mondta akkor, majd a díszítés és plakátkészítés délutánján bevágta, hogy eddig olyan 90 jelentkezett be... majd 120-an lettek hirtelen... Te jó ég! – gondoltam. De hát, ha megígértem eljövök és segítek valamit, elvégre mi palóCZok tartsunk össze! 
Április 25-én bőrig ázva begurultam a bőröndömmel kicsit megkésve, de töretlen lelkesedéssel a szenci magyar tannyelvű alapiskola területére és az első emberke, akit megpillantottam egy félig felvidéki régi ismerős volt... akivel azonnal el is küldtek padokat cipelni és wc-papírt szétrakni.
De hála ennek a hétvégének megtaláltam életem küldetését... kitűző készítés… olyan 50 után már nem is számoltam, vagyis az erdélyiek megérkezte után.
Mikor mindenki betoppant, a délvidékiek kicsit el is tévedtek, de ők is megtalálták a tett színhelyét, megkezdődött az, minek meg kellett kezdődnie egy görög katolikus liturgiával, melyet Orosz Pista celebrált, felesége Rita közreműködésével. Majd a kezdés következett, amikor is Szeibert András bemutatta a Hálót... és még a szerelemről is tartott nyelvészeti szempontból előadást... élelmiszer és szerelem... egy tőről fakadó szó, ennyi tömören és nyugisan, a többit gondoljátok tovább. Majd Horváth Péter, kedves barátom és én, Csépe KatiCZa bemutattuk a szenci Antióchiát, ahol már megmutatkozott a nem létező szónoki képességem, majd mutogatós énekek következtek... mert ha csak egy mustármagnyi hitetek is volna... Ugye emlékeztek?
Majd szombat reggel, a túl korai ébresztő és kávé után megint megcsillogtattam a nem létező szónoki leleményemet, hogy legyen min kacagni is, amikor is az első előadónkat bemutattam, aki történetesen az egyetemi tanárom, Mészáros András professzor volt. Ő a szerelemről beszélt az irodalom és filozófia tükrében, számomra már nem volt oly ismeretlen az előadása, de ugyanolyan hatással volt rám, mint előtte is, csak hiányoltam Stendhal teóriáját a szerelemről. 
Aztán szombat délután következtek Oroszék, akik a Biblia és a keresztény értékek köntösébe csavarták a szerelmet, és persze volt Republic is, milyen meglepő. Szeretni valakit valamiért, azt hiszem most először gondolkodtam el ezen az ezeréves dalon komolyabban, és külön köszönöm Orosz Pistának, hogy egy ideig nem fogok tudni almába harapni, olyan élethűen nyalta körbe azt az egyet, hogy mai napig magam előtt látom. :-) És természetesen tényleg tudják, hogy miről és hogyan is kell beszélni, mint ahogy ezt UP a bemutatójukban meg is említette, 5 gyermek mellé kell is szerelem és jó párkapcsolat. És ha esetleg valaki nem lett volna ott, figyelmébe ajánlom, hogy fiuk, Matyi szingli, ezt az apukája volt olyan kedves, hogy mindenki orrára kötötte Matyi nagy örömére. Élvezetes előadás volt, értékekről és szerelemről olyan Orosz Pistásan és Ritásan.
Szombat este rendeztük még meg a viccmondó versenyt is, ahol a kiscsoportok egy-egy tagja versenyzett az ő kiscsoportja nevében, többek között én is részt vettem, mint zsűri tag és mint versenyző is, és nem estem ki a nem vicces vicceimmel, csak a 2. körben, erre nagyon büccke vagyok. Azt hittem, hogy elsőként repülök majd. A végén a nyertes az F kiscsoport volt, nyertek egy tortát. Ezt követően buli volt... Mondanám szívesen, hogy hajnalig, de nem, fergeteges 1 óra és 37 percig tartott, de tényleg jó volt, majd a +7 percért Maca néni (az iskolában lakó pedellus felesége) jött behajtani a nyugalmat és jussot, azt hiszem, ha mást nem is de az ő nevét sokan megjegyezték!
Sajnos a következő napon, azaz a hét hetedik napján, vasárnap búcsúzni kellett, de előtte még Ottó tartott egy kis előadást Deák Kati pszichomókus, ill. pszichológus segédletével, és 1-2 népdallal. Majd szentmisével zártuk a Háló első, történelmi Kárpát-medencei ifi találkozóját. Vagyis a felvidéki Antióchiásokon és egyes jó lelken kívül, akik maradtak nekünk segíteni a takarításban, ami meglepetésünkre már 16.00-kor be is fejeződött.
Majd még egy jó kis szlovák fácánnal a kezünkben mérlegeltünk és pihentünk a lócákon, egy fa árnyékában.
És persze nem lennék CéZé,ha nem így zárnám: Juuuuppppcccssi!! Szupcsi az Ifi Talcsi és alig várcsizzuk a folytatást! Kukkantás nektek!
Csépe Katicza
