2013. január 31.
"Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson. Semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy kitudódjék!" Mk 4,22-23
Az érett személyiséghez hozzátartozik élete történetének a teljes mértékben való elfogadása. Aki élete történetéből lehasít vagy elrejt valamit, az a lélek mélyén megfossza Isten fényétől a lelkileg megterhelő tapasztalatait. Ezeket a titkosan becsomagolt és önmagamtól is elrejtett megéléseket ellenségeimmé teszem. Az emberi élet egyik legszebb és leghitelesebb magatartása az Isten előtti átjárhatóság. Ahová az Isten behatol fényével, ott minden történésem, még a legfájdalmasabb is, életem és a megváltás aktív részévé válik. Az Isten előtti transzparencia a jól működő életemnek egyik alapfeltétele. Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a transzparencia csak akkor működhet, ha segítséget kérek olyan emberektől, akik a biztonságos belső fórumot meg tudják teremteni számomra. Az ilyen találkozások életem szakrális dimenziójának útját nyitják meg.
2013. január 30.
A termőföld a mi lelkünk. Úgy kellene befogadnunk a kinyilatkoztatás szavát, hogy általa kapcsolatba kerüljünk mélyebb erőforrásainkkal. Akinek a lelkében kisarjad az Isten igéje, az érzékenyebb lesz a világ csodájára. A hiteles tapasztalatok világa nyílik meg előtte. Az erőlködést átveszi a könnyedség. A kétkedés helyét lassan feltölti a bizalom. Amikor ez az áramlás átjárja a lelket, a világ kitágul, s a lélek földjében a termés el kezd lassan beérni.
2013. január 29.
"Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám." Mk3,35
Jézusnak a fenti kijelentése arra enged következtetnünk, hogy a Mennyei Atya akaratának a teljesítése, különleges közelségi kapcsolatot hoz létre köztem és Jézus között. Mindannyian vágyakozunk erre a kapcsolatra. De honnan tudom, hogy mi az Isten akarata az én életemben? Ha túl sokszor teszem fel ezt a kérdést, ez lehet annak is a jele, hogy nem találom a helyemet az életben. Isten akaratának a kényszeres keresése helyett talán célszerűbb lenne önmagam fele fordulni és önmagamtól megkérdezni, hogy milyen döntések tennének igazán boldoggá? Ha valamilyen döntés felszabadít, kiteljesíti az életemet és boldoggá tesz, abban minden bizonnyal benne van az Isten akarata. De minden bizonnyal benne van azokban az életállapotokban is, amelyek lehet, hogy rendkívül nehezek, de megtalálom bennük a mélyebb értéket és értelmet.
2013. január 28.
"Amikor övéi ezt meghallották, elindultak, hogy erőszakkal magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy elvesztette az eszét." Mk 3,21
Időnként előfordul minden jószándékú emberrel, hogy félre ismerik, esetleg a becsületébe beletaposnak. Rendkívül nehezen viseljük az ilyen kereszteket, hiszen nemes indítékaink rosszra való átfordítása nagyon fáj. Ezt a keresztet azonban nem tudjuk kivédeni, mert időközönként az érdekek kereszttüzébe kerülök, máskor pedig az egyszerű létem vagy betöltött tisztségem elég ahhoz, hogy rengeteg mindent kivetítsenek rám az emberek.
Úgy néz ki, hogy lassan hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy az igazságtalan vádakat és rossz szándékú félreértéseket békével és méltósággal viseljük. Az Isten előtti tisztán állás az önbecsülésünk legmélyebb forrása. Jézus tevékenysége az eszeveszett durva váddal kezdődött, és földi tevékenységének vége az istenkáromlás vádjával fejeződött be. Ő az igazságtalan vádakat is előbb-útobb a győzelem forrásává tette.
"Azután így szólt hozzájuk: menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot, minden teremtménynek." Mk 16,15
Jézus missziós parancsa meglep bennünket. Voltak és vannak akik szó szerint veszik ezt a jézusi felszólítást. Ők a klasszikus értelemben vett misszionáriusok, akik ott hagyták hazájukat és idegen népek között hirdették, hirdetik az evangéliumot.
Az evangélium örömhírt jelent, és az örömhír hirdetése mindenkinek a feladata. Az örömhír továbbadásában csupán két nehézséget szeretnék kiemelni. Az egyik nehézség, az örömhír megtapasztalásának a hiánya. Aki Jézusnak az életet felszabadító valóságát nem tapasztalta meg, az nehezen érzi hivatásának az evangélium továbbadását. Ebben az esetben az Isten utáni őszinte vágyódást kell bensőnkben keresni és megtalálni. A másik nehézség a túlbuzgóság, amely többnyire személyi éretlenséggel párosul. Ebben a stádiumban a piaci árusokhoz hasonlítunk, akik mindenáron el akarják adni portékájukat. Az evangélium hiteles hirdetése, sok empátiát, tiszteletet, és önzetlen személyközpontú figyelmet igényel.
2012. január 24.
"Sok embert meggyógyított ugyanis, úgyhogy akinek valami baja volt, odatolakodott hozzá, hogy legalább érinthesse" Mk 3,10
Minden Isten fele nyitott embernek az egyik legmélyebb vágya, az istenközelségnek a megtapasztalása. Az istenközelség gyógyít. Az Isten fele megnyíló és Isten előtt időzni tudó ember, Isten csöndes sugárzásában él. Azok az emberek, akik megtanulják az istenközelség útját járni, a lelkük fokozatos gyógyulását és általa testük gyógyulását is tapasztalják. A lélek gyógyulása hatással van az egész személyiség gyógyulására. Ha tiszta tekintettel és csöndesen figyelem önmagamat, megtalálom benne az Isten közelség vágyát és hívását.
2012. január 23.
"Jézus megszólította a béna kezű embert. Állj ide középre. Aztán megkérdezte tőlük: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni." Mk 3,2
A teológiának az alapvető küldetése, Istennek a megváltói szeretetét tolmácsolni az emberek fele. Ezért a hiteles teológia mindig szem előtt tartja Isten végtelen szeretetét és az ember üdvösségre való vágyódását. Hamis az a teológia, mely eltávolodott a redemptív, az embert felszabadító üzenetnek a képviselésétől. A teológia feladata a falak lebontása és a távolságok feloldása Isten és ember, ember és ember között. Ezért az a fajta teológia, mely inkább szögesdrótokat húz, kétes értékű. Szerintem mindenkinek, aki a teológiát műveli és a vallásos életet segíti, elsőrendű feladata Isten egyetemes megváltói üzenetét és szándékát szem előtt tartani és azt képviselni.
"A szombat van az emberért, nem pedig az ember a szombatért. Az ember fia Ura a szombatnak is." Mk 2,27
Rendkívül fontosak a hagyományaink és törvényeink. Hagyományaink kultúrát teremtenek, törvényeink az emberi együttélés és civilizáció alapjait rakják le. Ellenben néha vannak olyan hagyományok és törvények is, amelyek megkövesednek és elveszítik funkcionalitásukat. Ebben az esetben nevetségessé és emberellenessé válhatnak, ha továbbra is erőltetjük őket. Ennek egyik legtöbbet mondó példája Saint-Exupery lámpaoltógatója a Kis Herceg regényében.
A vallás keretein belül létrejött hagyományok és törvények azért születtek, hogy segítsék az embert az Istenközelség kialakításában. Ha ez a rendeltetésük megszűnt és tovább erőltetjük létjogosultságukat, többé nem segítséget, hanem akadályt jelentenek istenkeresésünk útján.
A megkülönböztetés adománya rendkívül fontos: milyen törvények, hagyományok, szokások segítik vallásos életem elmélyülését, és vannak-e olyanok, amelyek akadályozzák?