?A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.? (Goethe)
"Az én misszióm" címmel, nagy buzgalommal rendezték meg a IV. Kárpát-medencei Háló Ifjúsági Találkozót és a Debreceni Ifjúsági Találkozót egyben, a Szent József Gimnáziumban. Az időpont 2011. április 8-10. A találkozón magyarországi, felvidéki, erdélyi, kárpátaljai, partiumi és utoljára, de nem utolsó sorban délvidéki fiatalok vettek részt.
Megpróbálom pár sorban megírni e három nap élményeit mindannyiunk nevében.
Képek a találkozóról (S. N.) >>
Képek a találkozóról >>
Video >>
A délvidékiek nagy lelkesedéssel készültek a találkozóra. Reggel 7-kor várt ránk a minibusz Muzslyán. Románián keresztül utaztunk. Két városban meg is álltunk nézelődni: Temesváron és Aradon. Az út kb. 11 órát tartott Debrecenig, de megérte. 18 órakor, vacsorára érkeztünk. A vacsora elfogyasztása után, görög katolikus liturgia, ismerkedős játékok és szabad program következett.
A másnapi ébresztés nagyon szépen meg lett oldva, mivel gitárszóra és énekre keltünk. Az aznapi program tényleg sűrű volt. Előadást tartott Bakos Vince, biomérnök. Az előadás természetesen a misszióról szólt, a találkozó témájához híven. Az előadó felhívta figyelmünket arra, hogy felkiáltójelként éljünk a világban. Ez után a nyitottságra helyezte a hangsúlyt. Fel kell tegyük magunknak a kérdést kire és mire vagyunk nyitottak és azokra miért. Az előadás végén úgynevezett kiscsoportokba rendeződtünk, ahol a csoportvezetők közrejátszásával megvitattuk kinek mit is jelent a misszió. Ekkor következett a kerekasztal beszélgetés, amelyen Láng Edit, az Afrikáért Alapítvány önkéntese, László Zoltán a Pannonhalmi Bencés Gimnázium nevelőtanára és Raja De Rossi Indiából származó, hazánkban misszionáló kispap osztotta meg velünk a misszióval kapcsolatos tapasztalatait.
Ebéd után ismét kiscsoport beszélgetések következtek. Minden csoportnak megvolt a saját missziós helye. Így a fiatalok személyesen is megtapasztalhatták, a misszió fogalmát. Különböző helyeken jártak és különböző tevékenységeket végeztek. Egyesek a fiatalkorúak börtönében, a református szeretetotthonban, kórházban, hajléktalan szállón jártak, de a környezet szebbé tételében is segítettek óvodában, plébánián. Csoportommal például a hajléktalan szállón segítkeztünk. Sokak előítéletekkel rendelkeznek az ilyen emberekről. Az igazat megvallva mi is egy kicsit izgultunk. Kiderült hogy semmi oka nem volt aggodalmunknak, mivel ezek az emberek nagyon kedvesen fogadtak minket. Ételt, italt osztottunk nekik és közben egy kis figyelmet fordítottunk rájuk. A visszajelzés az volt, hogy mehetnénk minden nap velük foglalkozni. A missziós szolgálatokat egy pantomim előadás követte a Fórum bevásárlóközpont előtti téren. Ezzel szerettük volna felhívni a Debreceni lakosok figyelmét a misszióra.
Vacsora után a Szegedi Színtársulat egy vígjátékot mutatott be. Nagyon jól esett egy kis kikapcsolódás a hosszú nap után. Ismét szabad találkozások, játékok, következtek. Másnap reggeli után kerekasztal beszélgetés folyt, a missziós programok kiértékeléséről. Záró Szentmisén vettünk részt. Sajnos az ebéd volt az utolsó program amin közösen vettünk részt.
Közülünk sokuknak ez volt az első találkozásuk a Hálóval (Katolikus Kisközösségek Hálózata), és nem igazán tudták, hogy miről is van szó. De mondhatom, hogy sokukat megmozgatott és pozitív véleményt nyilvánítottak. Többségük ígérte, hogy a nyári táborra is elmegy. Mindannyiunk nevében egyben szeretnék köszönetet mondani e csodálatos találkozó szervezőinek, akik lehetővé tették nekünk mindezt. És szurkolok nekik, hogy ezentúl is ilyen sikeres találkozókat szervezzenek.
Szabó Erika