Ti vagytok a föld sója...! Ti vagytok a világ világossága...!
Október 22-24-ig Csíksomlyón, a magyarok ismert zarándokhelyén, a Kárpát-medencei Háló bogozóinak találkozóján vettünk részt, mintegy százötvenen, a Felvidékről, Kárpátaljáról, Magyarországról, Erdélyből, a Partiumból és a Délvidékről.
Képek a csíksomlyói találkozóról (P.S.) >>
Képek a csíksomlyói találkozóról (H.T.) >>
Jiteanu Liviu előadása az Egyház társadalmi szolgálatáról >>
Írás a Székelyhon.ro oldalon >>
A találkozó mottója ?Szolgálatunk a társadalomban" volt és ugyanezt a címet viselte a bevezető előadás is, amelyet a nagy tudású és merész gondolatokat fejtegető, válogatott magyarsággal beszélő Jiteanu Liviu, román teológiai tanár tartott. A kiscsoportos beszélgetéseinkben mi is igyekeztünk átgondolni és megosztani elképzeléseinket a mai egyház küldetéséről, az úgynevezett posztmodern felfogású korban. Válaszokat kerestünk arra a kérdésekre, hogy hogyan éljük meg közösségtudatunkat, hogyan veszünk részt a társadalom építésében és a gazdaság formálásában. Előadásában Liviu professzor bátorított bennünket, hangsúlyozván, hogy meg kell változzon a mai keresztény emberkép, és be kell emelni a keresztény értékrendet valló embereket a társadalom minden szférájába, még a politikába is. A mai keresztény ember tevékenyen kell élje az életét, és fel kell vállalja identitását a templom falain kívül is. Mindannyiunkban új elhatározások születtek a már annyiszor hallott, de most nagyon aktuálisnak tűnő evangéliumi idézet hatására: Ti vagytok a föld sója... és Ti vagytok a világ világossága...!
A Mária kegytemplomban a szombat esti szentmisét msgr. Tamás József csíkszeredai püspök atya koncelebrálta a jelenlévő paptestvéreivel együtt, megemlékezvén Kapisztrán Szent Jánosról, az 1956-os áldozatokról és az összes vértanúkról, akik életüket áldozták hitükért.
Közös imáink alatt megéltük a Kárpát-medencében szétszóródott, de lélekben egységes magyarság összetartozását. Az együtt átélt örömteli hálós percekért, az őszinte megosztásokért és együttgondolkodásért, a közös műhelymunkákért és kultúrműsorokért, a szombat esti hangulatos szórakozásért, a sok-sok baráti kézfogásért és ölelésért, hálás szívvel borultunk le Mennyei Édesanyánk, a Magyarok Nagyasszonya lábai elé.
A vasárnapi búcsúebéd után azzal a tudattal indultunk haza, hogy vállalnunk kell a globalizációs környezetben is missziós küldetésünket, azzal az elhatározással, hogy vállalni fogjuk ki-ki a saját egyházközösségében és a társadalomban egyaránt feladatainkat, és keresztény identitásunkat megőrizve tesszük a dolgunkat. Mindez csak akkor sikerülhet, ha szeretettel vagyunk egymás és Isten iránt.