Április 17-19. között csodaszép erdélyi környezetben, a Csíksomlyói Szűzanya lábánál került megrendezésre a II. Kárpát-medencei ifjúsági Háló találkozó. A rendezvényen 17-30 év közötti fiatalok vettek részt az egész Kárpát-medencéből, hogy együtt válaszolják meg azt a kérdést, mi a hivatásuk, hol a helyük a világban, van-e szerepük fiatalként az egyházban.
Erdélyi barátaink Márton Áron püspök szavait választották a találkozó mottójául: „Erőnk a lelkesedés. És ez mindenható.” Bizony, fontos, hogy mi, fiatalok lelkesek legyünk, hogy feladatainkat, hivatásunkat teljes odaadással, pozitív hozzáállással és Istenbe vetett hittel végezzük.
Mikor a hosszú és fárasztó út után végre megérkeztünk Székely-ország szívébe, nem sok kedvünk volt hivatásról, munkáról, feladatokról beszélni. Szerencsére a házigazdák számítottak ezzel, így a meleg vacsora és a közös nyitószentmise után már csak kulturális programmal kedveskedtek nekünk. Az Osonó Színházműhely mutatta be Részletek a bolyongás meséiből című nem mindennapi előadását korunk elvárásairól és sztereotípiáiról, a mai ember megfelelni-akarásáról, kudarcairól, félelmeiről.
Másnap frissen ébredtünk. A találkozó témájának megközelítésében segítségünkre volt Orosz István, a Háló ifjúsági lelkésze és Sajgó Balázs atya, aki előadásában arra hívta fel a figyelmünket, milyen fontos, hogy az ember feladatai teljesítésében, emberi kapcsolataiban nagyvonalú legyen: „A nagyvonalú ember megsejtet valamit Isten életéből, üthetne, de nem üt, megalázhatna, de nem aláz meg. Ez egyben a szelíd ember képe is…” Az előadásban hallottakat 8-10 fős csoportokban boncolgattuk tovább, miközben megtudtuk, ki mit tart hivatásának, hol tart éppen a hivatása felé vezető úton, és melyek azok az akadályok, amik gátolják a továbbhaladásban vagy a jó döntés meghozásában.
A délután a műhelyfoglalkozások jegyében telt, ki-ki a neki megfelelő témájú interaktív foglalkozáson vett részt. Választani lehetett az Anyaság, Életművészet, Hivatás, Gyógyítás és egyéb foglalkozások között, én végül az Anyaság című előadás mellett döntöttem, bár szívesen meghallgattam volna a többit is. Milyen a mai nő-modell? Összeegyeztethető a karrier a családdal egy nő életében? Lehet- és kell-e készülni az anya-szerepre már tizenévesen? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket fogalmaztunk meg és egymás véleményét meghallgatva próbáltuk megválaszolni, miért fontos, hogy egy keresztény nő az anya-szerepet is magától értetődő, minden áldozatvállalást megérő, örömet és kiteljesedést nyújtó hivatásának tekintse. A műhelymunkákról szóló rövid beszámoló után kicsit szétnéztünk a környéken. A szervezők által papírra vetett kérdések alapján igyekeztünk új ismereteket szerezni a Csíksomlyói Kegytemplomról, a könnyező Mária-szoborról és a Barátok feredőjének (=fürdőjének) nevezett Zarándokkertről, melyet nemrég önkéntesek összefogásával újítottak fel a néhai borvízforrás területén.
Este a Köpice Néptánccsoport és Tófalvi Misi ízes székely akcentusú mesemondó szórakoztatott bennünket, majd „fiatalos lendülettel és lelkesedéssel” vetettük bele magunkat az éjjelig tartó szórakozásba.
Vasárnap a hosszúra nyúlt éjszaka után nehezen ébredtünk, de a testi (=reggeli) és lelki táplálék (közös reggeli ima) hamar lelket rázott belénk. Sebestyén Ottó, jezsuita lelkész hozzáértő útmutatásai segítségével visszatekintettünk az elmúlt hétvégére és morzsaként szedegetve raktuk össze azokat az élményeket és emlékeket, melyek a legmélyebb benyomást tették ránk a 3 nap alatt. A találkozó méltó lezárása a közös szentmise volt, melyet Ft. Tamás József püspök atya szolgáltatott ki számunkra. A misét az Árvácska együttes tette szebbé dalaival és azok sokatmondó szövegével.
Jövőre ismét találkozunk, valahol, a Kárpát-medence egy másik szegletében. Addig is helyt kell állnunk keresztényként, magyarként, fiatalként azon a helyen, abban a környezetben és hivatásban, amit az Atya ránk bízott.
Klenovics Kriszti