A találkozó november 3.-5. között valósult meg, a Zöldfás lelkigyakorlatos házban Domaszéken. 50-en vettünk részt. Bár ebből voltak páran, akik különféle okok miatt nem tudtak a találkozó teljes idején velünk lenni: később érkeztek, vagy éppen korábban hazamentek.
A fő előadást Dr. Thorday Attila atya tartotta, a műhelymunkákat: a Szabó házaspár (Gyergyó) – csendbontás témában; a Kovács házaspár (Nagyvárad) – Családi életre való nevelés témában; Ilyés Erika nővér (Budapest) – Ima, hit témában; Bagyinka Blanka (Szeged) – önismeret, önfejlesztés témában tartották. A kerekasztal beszélgetésen részt vettek: Szabó házaspár, ifj. Schön házaspár, Köllő Sándor atya és Ilyés Erika nővér. A moderátor szerepet pedig Kopacz Bíborka vállalta.
A vezetőségből Thuróczy Gyurit kértük fel megnyitni a találkozót és velünk is maradt szombat reggelig. A találkozón Szabó Lóri és Enikő több program levezetésében is segítettek, így ők velünk töltötték az egész hétvégét.
A Háló Ifi történelmében először valósítottunk meg egy olyan találkozót, ahol nem volt késés, nem kellett rendet tenni hangoskodás vagy más rendbontás miatt. A résztvevők jó hangulatban töltötték az idejüket, mint a programokon, mint szünetekben és a fakultatív foglalkozáson. Külön örömteli élmény, hogy voltak olyanok, akik sok mindenben segítettek. Külön dicséret a délvidéki csapatnak, ugyanis már péntek reggel megérkezett egy részük, hogy segítsék az előkészületeket.
A találkozó lelki feltöltődést nyújtott nem csak a résztvevők, de nekünk szervezők számára is. A szervezési munkák ellenére is részt tudtunk venni a programokon és átadni magunkat az eseménynek, külön kiemelve a dicsőítést, amit a Nagyváradról érkező ifi zenész banda tett felejthetetlenné. (Agnus zenekar)
A találkozó folyamán lehetőséget biztosítottunk fakultatív programokra, amiket jól ki is használtak a résztvevők, és mindenki megtalálta az érdeklődéséhez igazodó tevékenységet a sportfoglalkozások vagy a társasjátékozás keretein belül.
Vasárnap teljes létszámmal és a Nagyváradról érkező zenész csapattal csatlakoztunk a 11 órakor megrendezésre kerülő szentmiséhez, amelyet a helyiek nagy ámulattal és jókedvvel fogadtak. Bennünket is jó érzéssel töltött el, a Hálót képviselni, egy domaszéki nyilvános mise keretén belül. Alázatosan és nagy összetartásban volt jelen a közösség, ami pozitív képet alkotott a helyiek szemében ezekről a mai fiatalokról…

Szakács Emese szervező, Csonoplya

Életem egyik legjobb kiscsoportos beszélgetése

Ismét megszervezésre került egy hálós találkozó Domaszéken november 3-tól egészen 5-éig, aminek híre rögtön felkeltette a figyelmem. Nagyon rég voltam 3 napos találkozón, és rég láttam már hálós barátaim, így szinte rögtön jelentkeztem is az eseményre.
Hihetetlenül jó érzés volt ismét látni és megölelni a társaimat pénteken, már nagyon hiányoztak. Ami még nagyobb örömmel töltött el az az, hogy rengeteg új személy jött el a találkozóra, így az első közös programunk az egy ismerkedős játék volt. Rengeteget nevettünk, és egy csomó dolgot megtudhattunk a másikról. A napot egy gasztroesttel zártuk, ami nekem az egyik kedvenc programom a Hálón belül. Minden régió bemutathatta a saját környezetének jellegzetes ételeit és italait. Szombat reggel a reggeli ima és étkezés után Thorday Attila előadását hallgathattuk meg az „Ezek a mai fiatalok” címmel. Igen meglepő és tanulságos előadást tartott, amit egybekötött páros munkával is, így egymás gondolatait is megtudhattuk, ami nekem különösen tetszett. Ezután kiscsoportokba rendeződtünk, és körbejártunk minket foglalkoztató témákat. Szerintem ez volt életem egyik, ha nem a legjobb kiscsoportos beszélgetése. Nagyon befogadó és megértő volt mindenki, így nyugodt szívvel meg tudtam osztani a szívemet nyomó fájdalmaimat vagy épp az örömeimet.
Az ebéd után egy kerekasztal beszélgetés következett, amiben részt vett egy apáca, egy pap, egy fiatal és egy idős házaspár. A férfi és női szerepekről tanakodtak, és hihetetlen milyen izgalmas diskurzus alakult ki a teremben a vendégek és a hallgatóság között. Rengeteget nevethettünk, és tanulhattunk is egymástól. A délután másik lényeges programja a műhelymunka volt. Én az önismereti csoportba vettem részt, ahol rávilágítottunk arra, mik is a valódi céljaink az életben, hogyan látjuk a mi világunkat, és hogyan kezeljük a minket érő nehézségeket. Késő délután következett a vacsora, majd dicsőítő énekeket hallgathattunk együtt a templomban. Szebbnél szebb dalokat énekeltünk el együtt, ami olyan melegséggel öntötte el a szívem, hogy pár nap után is nehéz megfogalmaznom, pontosan mit is érezhettem. Az estét társasjátékozással és beszélgetésekkel zártuk, amiken azt hiszem, elmondhatom, hogy mindenki csodásan érezte magát. Sikerült ismét jókat nevetni, illetve jobban megismerni a másikunkat. Vasárnap reggeli után következett a szentmise. Az atya szívhez szóló prédikációt tartott, és ismét csodás dalokat énekelhettünk el közösen. Ezek után nem maradt más, csak a búcsúzás, és a hazautazás.
Ez a három nap hihetetlen, hogy milyen varázslatos hangulatba hozta a fiatal közösséget. Mindenkinek van nehézség az életében, folyton pörögnek a hétköznapok, és ez a csodás esemény tökéletes lehetőség volt arra, hogy letehessük a terheinket, amik napok óta nyomnak bennünket, és feltöltődhessünk egymás és Isten szeretetével. Ezért is szeretem a Hálót. Itt a barátságok kialakulnak, vagy épp még szorosabbá válnak, Istenhez közelebb kerülünk, a problémáink megoldásához megerősödünk, és sokat tanulhatunk egymásról és saját magunkról.

Terhes Virág, Zenta

Beszámolók és fotók a Nagybecskereki Egyházmegye honlapján >>