Úgy érzem meg kell osztanom Veletek néhány gondolatot. Kár, hogy nem tudom teljességében visszatükrözni azt, ami ott elhangzott, mert élmény volt a konferencia minden pillanata! Egyedül én voltam, akinek úgymond, semmi köze nem volt a HGT-hez. Azért is mentem el, mert zavart, hogy nem tudok róla semmit sem mondani, azoknak ,akiknek ajánlani tudnám. De hamar kiderült számomra, hogy ehhez mindenkinek köze van, tehát nekem is.

Mikor megkaptam a hírlevelet, meglepetten vettem tudomásul, senki nem írt beszámolót a HGT konferenciáról! Ebből nem maradhattok ki! Most már tudom, miért is kellett nekem ott lennem! Úgy érzem meg kell osztanom Veletek néhány gondolatot. Kár, hogy nem tudom teljességében visszatükrözni azt, ami ott elhangzott, mert élmény volt a konferencia minden pillanata! Egyedül én voltam, akinek úgymond, semmi köze nem volt a HGT-hez. Azért is mentem el, mert zavart, hogy nem tudok róla semmit sem mondani, azoknak ,akiknek ajánlani tudnám. De hamar kiderült számomra, hogy ehhez mindenkinek köze van, tehát nekem is.
Péntek este vidám bemutatkozó körrel kezdődött a program. Aztán a Halad Egyesület céljai lettek bemutatva és az Áldos célja, stratégiája és a kapcsolódási lehetőségei. Ami ki lett az egész mögött emelve , az a közösségi lét és az együttműködés. Senkivel nem konkurálni, hanem együttműködni.
Szombat reggel imával kezdtünk, amit nagyon élveztem, mert a vállalkozó férfiak állították össze, nagyon jól.
Reggeli után kezdődött az első előadás: Hogyan és miért vállalkozzunk? Vállalkozói stratégiák a jelenlegi pénzügyi válságban. Dr. Ostorházi László volt az előadója egy páratlan, lenyűgözően érdekes és számomra is jól érthető előadásnak. Mindent nem írhatok ide, túl hosszú lenne, de kiemelek néhány gondolatot, az is sok lesz!:

• Mindenféle vállalkozás mellett, a legnagyobb vállalkozás a gyerek, az anyaság. Láthatjátok, itt már rögtön képben voltam. Kiderült már az elején, én is vállalkozó vagyok!
• A bemutatott adatokból megtudtuk, hogy a munkaképesek 60%-a kis és közép vállalkozásnál dolgozik, a nemzeti összjövedelem 52,6 %-át termelik, a foglalkoztatás 71%-át biztosítják. Tehát a kis és középvállalkozások adják meg a megélhetést a hazának, ellentétbe a hamis képpel, a „mamuttokról”.
• Fontos tudni, mi történik velük napjainkban? Fenntarthatóság... Minden mindennel szoros összefüggésben van.
• A régi magyar rendszerekben ez volt a sorrend: természet – társadalom – gazdaság. Nem voltak fenntartható a mostani helyzet: gazdaság – társadalom – természet. Minden pénzben van kifejezve.
• Ahol ember él, ott civilizáció van, az meg azzal jár, hogy megszüntetjük a zöldövezeteinket, ez így, nem fenntartható! 2013-ra összeomolhat. Túléljük-e? Ha igen,kik lesznek a túlélők?
• „A világ baja nem az, hogy valamit rosszul csinálunk, a baj az, hogy rosszat csinálunk." (Ágócs József).
• Nem a népességrobbanás miatt megy rosszul minden, hanem a túlfogyasztás miatt. Kétszázszorosra nőtt a kereskedelem.
• A Föld forrásai elégséges tartalékkal rendelkeznek a szükségleteinkhez, de nem a mohóságnak!
• Az emberi kapcsolatok az elszemélytelenedés útján vannak. Egyik kapcsolat sem mély, még a házasság sem. Elveszítette jelentőségét. Az ember egyedül marad, önérdek erősödik fel, a közérdek margóra szorul.
• Mindannyian benne vagyunk a rendszerben, működtetjük.
• A fenntarthatóság érdekében fontos a vállalati felelőség, az „alapállás", belülről kell fakadjon, nem függ a vállalat méretétől.
• „Csak ott mennek jól a dolgok, ahol a szabó, a szappanfőző, a cukrász és mindenki más is meg van győződve róla, hogy az ő üzletén, az ő iparán fordul meg a nemzet sorsa." (Széchényi)
• Adjunk értelmet vállalkozásunknak, legyen egy magasabb rendű cél!
• A boldogság indexe az embereknek nem nő az egyre nagyobb vagyonnál.
• „A polgár igényes puritanizmussal a szükségleteit maga határozza meg.", és nem a reklám, Győzike...
• Én döntök így, hogy el fogom használni. legyen meg a képességünk a döntéshez, ez már egy boldogság!
• Mesterséges környezetben szemetet termel és fogyaszt a társadalom. Méregdrága szintetikus vitaminokkal akarják helyrehozni, aztán mozgólépcsőn fitnesz, szobabicikli, ami nem megy sehova sem!
• Nem a pénz, hanem az emberi kapcsolatok minősége teszi boldoggá az embert!
• Tudósok megállapították azt az öt eszközt, ami biztos kiút ebből a válságból:

1. Jövőképalkotás – tudjam azt, hogy itt vagyok és hová akarok eljutni, van egy út.
2. Hálózatépítés – közösséget építeni.
3. Igazmondás – nincs idő arra, hogy hazugságokban keressük az igazságot.
4. Tanulás – tanulnunk kell a történelemből, hogy ne kövessük el azokat a hibákat újra.–Tanulnunk kell úgy élni, hogy ha megfosztanak bennünket a civilizáció vívmányaitól akkor is meg tudjunk élni.
5. Szeretet – csak azt tedd másnak, amit magadnak szeretnél

• És mindez, nem kerül pénzbe! A kifejezéseket helyre kell tenni, hogy mi mit jelent valójában.
• Fontos tudni: ami folyamatosan nő, el fog pusztulni a saját súlyától. Az ember se nő folyamatosan, fejlődik.
• Fel kell vállalni , hogy másképp állunk hozzá, mint a többség. Nekünk a hatásra, a boldogságra kell törekedni. Lehet bátran odaállni, ahol kevesen vannak!
• Csak azt megvenni, amire valóban szükség van.

A következő előadás: Hol szorít a cipő? – az ökológiai lábnyomról. Besenyei Mónika volt az előadó, a Követ Egyesülettől. Pár gondolat, kár, hogy nem lehet mindent ideírni!

• Minden emberi tevékenység hatással van a környezetre!
• Ökológiai lábnyom – mennyi helyet foglalunk, mekkora területet élünk összesen, fogyasztásunkkal. Kitöltöttünk egy tesztet, fogyasztásunk alapján és a legszerényebb fogyasztással is jóval többet fogyasztunk az egy főre eső részből, mint, ami jutna. A Föld már kölcsön ad, hitelben élünk.
• Egy rossz rendszeren ne javítsunk, hanem csináljunk egy jó rendszert. Legyen mindennek a kimenete valaminek a bemenete, körforgás, mint a természetben.
• Tévedés, ha azt hisszük, hogy a Földet tesszük tönkre. A Föld regenerálódik, mindegy neki, hogy velünk, vagy nélkülünk, de fennmarad. Mi fogunk elpusztulni, ha tönkre tesszük az életterünket.

Aztán sor került a pályázatokra. Mivel volt 6 pályázat, 6 részre osztódtunk, és így lehetőségünk nyílt tanulni pályázatot írni, azáltal, hogy mindegyik csapat elbírálhatott egy pályázatot, aztán megtudhattuk a szakvéleményt is ugyanarról a pályázatról. Egy percet sem lehetett unatkozni!

Vasárnap reggel, kint a fák között, (nagyon szép helyen voltunk!), meggyújtottuk az első adventi gyertyát a koszorún, énekelve, szép imagondolatokkal gazdagítva és persze Szeibert Andrást is felköszöntve indultunk neki az utolsó előadásnak.
Tóth Zoltán, a nagycsaládosok országos képviselője osztotta meg velünk, nagyon hangulatosan élete válságos pillanatait, ahol sok mindenben magamra találhattam. A kérdés, amire még mindig keresi a választ így hangzik: hogy kell elviselni férfiembernek, hogy kap valamit?! Aki tudja a válasz, megoszthatja velünk is, mert mi nem találtuk meg!
Most már csak a záró megosztás maradt hátra, közös szentmise, Szücs Attila atyával, aki a Partiumból jött át, hogy misézhessen nekünk, közös ebéd és hazautazás. Azt még meg kell, hogy említsem, a szentmisén Attila atya felkérte Andrást, hogy álljon ki és áldást adjon azoknak, akik nem áldoznak. Ez még meghittebbé és felemelőbbé tette a részvételt.
Úgy jöttem el, hogy én jövőre is ott szeretnék lenni!

Somogyi Marika