„Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre”  (Jn 11, 1-45)

Azt hiszem; nem járok távol az igazságtól, amikor azt gondolom, hogy napjainkban félelem uralkodik rajtunk. Ez a hosszantartó állapot modern szóhasználattal állandósuló szorongást okoz. Természetesen megvannak erre a divatos, sokszor hatékony pszichológiai kezelések, de mi hívő emberek számtalanszor hallottuk az üzenetet: Ne féljetek! II. Szent János Pál 1978. október 22-én ezzel a felejthetetlen buzdítással kezdte meg szolgálatát, a hit és a bátorság jegyében. De a félelem bennünk van, mert barátaink kerülnek kórházba, akár súlyos állapotba is jutnak, naponta halljuk a halálesetek számait. Pedig milyen sokszor megvallottuk már hitünket, azt gondoltuk, hogy ezzel már rendben is vagyunk. De ez egy pillanat alatt el tud illanni. Mint Lázár halálakor, Márta Jézusnak tett hitvallását követő percekben már ismét a „földön jár”. „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!”  Hiszen Uram ő miért lett Covidbeteg, ő miért került súlyos állapotba, amaz miért halt meg? Próbáljuk megérteni, elemezni, magyarázni, értelmezni Isten akaratát, pedig ilyenkor nem tehetünk mást, mint a hit ösvényére lépünk. Elhisszük-e, hogy Ő a világ ura és teremtője és minden, ami a Világban történik Isten akarata szerint való? Bár próbálhatjuk megérteni mi, miért történik, de csak hittel lehet elfogadni azt, ami körülöttünk éppen zajlik, azt hogy ez is „az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.” Radikálisan hangzik, mint amilyen radikálisak a történések is körülöttünk. Nem tudjuk a választ, csak a hitnek van válasza. Körülöttünk is történnek csodák, sokan imádkoznak sokakért, betegekért, és nap, mint nap tapasztaljuk, hogy az imának van hatása, ismerőseink, barátaink jönnek vissza súlyos állapotból.

És Lázárt feltámasztja..” Ekkor sokan hittek benne…”.

Van persze min gondolkoznunk. Mit akar ez a járványhelyzet üzenni számunkra? Az egyház, a közösségeink, a személyes istenkapcsolatunk számára? Természetesen hiányoznak a megszokott vallásgyakorlataink, a nyitott templomok, liturgiák, szentmisék, istentiszteletek, közösségi alkalmak. De szembesülnünk kell a felülről jövő kérdéssel: ezek fontosak számodra, vagy a Velem való kapcsolatod? A negyednapos szagtól márelillan a hitünk? Lehet, hogy új utakat kell keresnünk, ahogyan keresünk is. Hogy otthon is lehet a családban Isten üzenetét hallgatni, liturgikusan együttünnepelni, imádkozni. Felsejlik az is, hogy a zárt templomok ideje alatt a közösségeink milyen fontosak lettek. A virtuális találkozóink, a családban történő imádságos együttlétek, az egymásért történő imák, a zárt templomok ellenére az egyház vérkeringését tartják fent ebben a nehéz időszakban. És új felismerések is születnek, és talán megértjük az idők jeleit, amelyek nekünk szólnak.Felismerjük, hogy a személyes találkozás, amit a Hálóban olyan fontosnak tartunk, mennyire húsbavágóan hiányzik. Lehet, ezután sokkal jobban figyelünk majd rá, hiszen cserépedényben őriztük eddig is…..

Áldott, békés, betegségmentes Húsvétot kívánok Mindnyájatoknak!

2021. Nagyhét

(Varga László megyéspüspök és Thoma László református lelkész nagyböjti gondolatait felhasználva) szeretettel:

Thuróczy György