Jó ideje érezzük már, hogy szükség van a bogozó társainkkal való személyes kapcsolat felelevenítésére. Több hónapja terveztük a nagyváradi hálósokkal, hogy autóba ülünk, elindulunk szerte Partiumban és felkeressük a többieket. Az ok, hogy miért nem lett mégsem belőle semmi, az ismert akadály: nem volt rá idő, mindig közbejött valami.
Az utolsó lökés, ami átbillentett minket a tervezgetésből a tettek mezejére, az volt, amikor meg szerettük volna osztani bogozó barátainkkal is az adventi hangulatban átélt élményeinket, szerettük volna, ha a többiek is eljönnének Nagyváradra és velünk töltekezhetnének azokból a gondolatokból, amikből mi is, de sajnos nem sikerült találkoznunk. Ennek a szándékunknak a meghiúsulása végül is elhatározásra késztetett bennünket. Eldöntöttük, hogy nem másoktól várjuk el, hogy győzzék le az adódó akadályokat, hanem mi tesszük meg ezt.
Pár nap múlva, január 15-én már az autóban ültünk útban Nagykároly felé. Kedves és lelkes csapat fogadott bennünket. Jól esett újra találkozni személyesen és beszélgetni. Úgy tűnt, mintha tegnap láttuk volna egymást utoljára. Majd Kornád Kati vezetett le Kett-módszerrel egy foglalkozást, melynek témája a példabeszéd volt a magvetőről. Mély és szép gondolatok születtek. Mindenki pozitívan és építően állt hozzá a beszélgetéshez. A találkozásunk kerek volt, a lelkesedés egyre fokozódott. Abban maradtunk, hogy ennek még folytatása kell legyen.
Január 21-én a kitűzött célunk Szatmárnémeti volt. Szeretettel fogadott minket a rég nem látott baráti kör. A találkozás öröme végig kísérte azt a pár órát, amit ott töltöttünk. A Kett-foglalkozás témája a talentumok voltak. Mindenki saját talentumait vette számba: szimbolikusan a kezében tartotta, valójában pedig a fejében forgatta. Nagyon gyorsan telt el az idő. Pár gondolatot megosztottunk egymással, sajnáltuk, hogy eltelt az idő, amikor eljöttünk, de a találkozás során megmutatkozott sok értékes ötlet, amire építeni lehet a jövőben.
Február 2-án a nagyszalontai portyánk alkalmával kellemes meglepetésben volt részünk. A hálós csapathoz csatlakoztak nevelők, akiknek bár új volt ez a Hálós-baráti találkozás, mégis aktívan vettek részt. A egymás és Isten megismerése köré épült ez az együttlét. Azzal a gondolattal jöttünk el, hogy sikerült egy pozitív benyomást tenni, lendületet adni és egy olyan utat mutatni, ami Jézus felé vezet és amit szeretnénk együtt járni.
Az eddigi három portyánkkal, egy impulzust szerettünk volna adni és ezt elindítani a hálósok, a bogozók körében. Felelevenedett az az érzés, hogy milyen jó is találkoznunk egymással, hogy összetartozunk, hiszen több hónap, talán év után is úgy tudtunk beszélgetni egymással, mintha egy pár perce abbahagyott párbeszédet folytatnánk. Nagyon kevésnek éreztük azt a pár órát, amit látogatóban töltöttünk, de úgy érzem, hogy ismét megéreztük a Hálós találkozások hangulatát, örömét, békéjét, jókedvét, stb.
Nagyon fontosnak tartjuk az egymás közti személyes kapcsolatok ápolását, hiszen erről szól a Háló: minden város, kerület, régió kedves arcokat és szép emlékeket juttatnak eszünkbe.
Baumann Anikó
;
