Itt Nagybányán az idén mi is szerettünk volna hálós farsangi mulatságot rendezni. Mind hívogattuk egymást, végül sikerült összeülnünk egy kis beszélgetésre január 30-án.
Úgy terveztük hogy együtt leszünk a Szt. József plébánián, a kedves ottani hívekkel, akik egy páran már részt vettek a novemberi Háló találkozónkon. A plébános úr is, Magasz Jenő atya, szívesen fogadott minket. Így történt aztán, hogy február 21-én, szombaton az esti szentmise után gyülekeztünk a hittanteremben farsangi mulatságra, mi is a hálósok 11-tagú csoportja.

A szentmisén a prédikációban Jenő atya, szépen ecsetelte a régi farsangokat, a faluban régen sokszor rendeztek az emberek hét végén mulatságokat és talán ettől is jobb kedvvel kezdték a következő hetet. Minket is nagyon biztatott hogy vegyük ki a részünket a mulatságból, érezzük jól magunkat, és aztán a nagyböjtben lesz időnk elcsendesedni, elmélkedni és a lelkünkkel foglalkozni. Sajnálatát fejezte ki hogy a szülők nem figyelnek eléggé oda a hagyományokra, mert bár megígértek, kevés hittanos gyermek vett részt a gyermekek farsangi mulatságán. De azok akik ott voltak nagyon jól ereztek magukat.
A házigazdák nagy szeretettel és örömmel fogadtak bennünket. Szép kis szórakoztató vicc-parádéval és egy kis humoros jelenettel kezdődött a mulatság, aztán svédasztal, koccintgatás, ismerkedés, beszélgetés, aztán tánc, tombola nyeremények kiosztása és közös énekles. Talán a jelmezek után a legnagyobb siker a közös énekles volt. Szép népdalainkat tiszta szívből, együtt énekeltük. Jó volt nagyon együtt lenni.
Ja, majdnem elfelejtem megírni hogy: egyik hálós társunk nyerte meg a tombola főnyereményt - a dobos tortát -, amit ott helyben a jelenlévőkkel megosztott.

Fenyák Ágota