Partiumi lelkigyakorlaton és Háló találkozón voltunk múlt hétvégén Déván, a Téglás Gábor Iskolaközpontban. Úgy 45-en gyűltünk össze, nem csak régebbi bogozók, hanem újak is bekapcsolódtak: Pusztakalánból, de helybeliek is. A lelkigyakorlat mottóját Pajor Andrástól kölcsönözték a szervezők: „Legsúlyosabb keresztem az önmagamról cipelt álmom”.
A lelkigyakorlat kísérője Leó atya, tenkei plébános volt. A péntek esti bűnbánati liturgia megadta az alaphangulatot, majd másnap szentírási részeken alapuló elmélkedések következtek, klasszikus lelkigyakorlatos formában. Leó atya kicsit átfogalmazta a mottót: A meg nem valósított álmok keresztjei – és e köré építette elmélkedéseit. Önmagunk megismeréséből és szeretetéből kiindulva, az istenképen, istenismereten át, a gyermeki lelkületig – akiben nincsenek feltételek, és egyetemes küldetésünkig: megismertetni másokkal a szeretetet, hangzottak el az elmélkedések. Szép és felemelő volt a téma, ugyanakkor éreztük az idő korlátait: csendben lenni, visszavonulni, de örülni egymásnak és beszélgetni – meghúzta a határokat. A szombat este a felszabadult farsangolásé volt: majd mindenki jelmezben jelent meg, hála a szalontaiak előrelátó gondoskodásának (ugyanis több jelmezt is becsomagoltak) és egy-két rögtönzött jelmeznek, melyek az óvónői ötletgazdagságot tanúsították.
A vasárnapi Dévai Háló találkozó az imádság, a Miatyánk köré épült. Szűcs Attila diószegi plébános tartott előadást, majd kiscsoportban osztottuk meg a témához kapcsolódó élményeinket. Rajtunk kívül, úgy 20 helybeli jött el, ennek fele először vett részt Háló találkozón. A délután a közösségek felmérésének témájával és munkacsoportban való beszélgetéssel telt.
Világmegváltó tervek nem születtek, a hétvége legnagyobb hozadéka az együttlét, a megosztás, az egymás erősítése és az együttgondolkodás volt.
Kujbus Márta