Július 30. és augusztus 1. között ifjúsági lelki napokat tartottunk 20 hálós fiatal részvételével a Nagyvárad-Újvárosi Szent László római katolikus Plébánián. A hosszú hétvége folyamán "lelki sétákon", tanuságtételeken, szentmiséken, előadásokon, közös éneklésen és kiscsoportos beszélgetéseken keresztül a résztvevők lelkiekben feltöltődtek és megújultak. A lelki napoknak fontos része volt az önkénteskedés (temető takarítás), a játéknak, a közös főzéseknek illetve mosogatásoknak és takarításnak így nem csak lelkiekben gazdagodtak hanem csapatként is erősödtek. Ez a pár nap nem csupán arról szólt, hogy a barátokkal legyenek, sokkal inkább arról, hogy együtt, de külön is oda tudjanak figyelni Istenre, és, hogy a szórakozás mellett meghallják és megtartsák egymást hitben.
Aszalós Antónia Piroska
Nyár elején, amikor egy túráról jöttünk haza, kaptunk egy cetlit. A vonaton, azokon az egyenes üléseken ülve kezdtük mind megfogalmazni mik az elvárásaink az idei nyártól. A fehér lap egyre csak telt meg mindenki tolla alatt, de nem írtunk nagy dolgokat. Még több együtt töltött időt kértünk.
A lelki napok július végén zajlottak le, nem is volt kérdés mekkora izgalommal vártuk azt a három napot, amit újra együtt tölthettünk. És nem csak, hogy együtt voltunk, ezen a pár napon, de együtt is építhettük fel. Mindenki részese lehetett a program összeállításának azáltal, hogy elvállalt egy témát és azt bemutatta. Mindegyik nap tartogatott új dolgokat, rengeteg mindent megtudtunk szülővárosunkról. De nem csak Nagyváradot ismertük meg jobban, hanem egymást is. Az egyik kedvenc pillanatom volt, amikor este körbeültünk és végigvettük mit csináltunk aznap. Végre volt időnk elgondolkodni mindazon, amit hallottunk a nap folyamán. Meghallgattuk és figyelünk egymásra, teljes bizalmat mutattunk. A tanúságtételekkor válltak ezek nagyon fontossá, hiszen az őszinteségükkel szemben az odafigyelésünk és tiszteletünk volt a legkevesebb, amit adhattunk.
Persze a programok közötti idő is jól telt. Nagyon könnyű volt egymásra hangolódni terítéskor, az ebéd elkészítésekor és takarításkor is. Mi nem sóztuk el a tésztát, a fiúk pedig nem főzték el a szilvásgombócot. Első este, Zsuzsi tanúságtétele, meg persze a mosogatás után, felmentünk az egyik szobába. Bence hozta a gitárját, a lányok az énekes könyveket, meggyújtottunk egy gyertyát és együtt énekeltünk. Úgy gondolom, hogy ennél szebb lezárást nem is adhattunk volna a napnak.
Ez a pár nap nem csupán arról szólt, hogy a barátainkkal legyünk, sokkal inkább arról, hogy együtt, de külön is oda tudjunk figyelni Istenre, és egy kicsit talán arról is, hogy a szórakozás mellett meghalljuk és megtartsuk egymást hitben.
Taar Alexandra