Szatmárnémeti kerületi Háló találkozót tartottunk október 25-én. A résztvevők száma 100 körül mozgott, ebből 70-en voltak kerületiek, köztük legalább 10-en, akik most voltak először Háló találkozón. Mindig nagy öröm és megerősítés, amikor máshonnan is eljönnek a találkozónkra, így körünkben voltak Nagybányáról, Nagykárolyból, Nagyváradról, Kárpátaljáról és Magyarországról.
A névsort nézve a résztvevők 60 százaléka tartozik közösséghez, jobbára lelkiségi mozgalomhoz, de voltak olyanok is, akik már egy ideje foglalkoznak a közösséghez tartozás gondolatával, és természetesen olyanok is, akik egy-két alkalommal voltak már valahol Háló találkozón és az élmény nagyon fontos nekik, amit ilyenkor tapasztalnak. A korosztály is megoszlott, megjelentek a 30-40-esek is, igaz még mindig nem többségben.
Sokat gondolkodtam és gondolkodom, mi a Háló titka, vagy a magja. Puchard Zoli a Háló bemutatásaként mondta, utak-hidak akkor épülnek a Kárpát-medencében, ha név szerint ismerjük egymást. Ezen a személyességen van a hangsúly. Olyan jó lenne ezt nem elfelejteni, akkor sem, amikor mások stratégiákban, magasröptű teológiai eszmefuttatásokban gondolkodnak és éppen abban kísértenek, hogy ezt az emberléptékű személyességet elveszítsük. A világgazdaság már régen kiiktatta a személyt, miért tetéznénk ezt mi is.
Szocska Ábel atya, Máriapócsról, a meglátás rejtelmeibe vezetett be előadásában. Engem legjobban az a gondolat érintett meg, hogy ha a Lélek által nézünk, akkor mindennel együtt és minden mögött meglátjuk az emberek mosolygó énjét is.
Csoma Gergely szobrászművész, csángókutató a moldvai csángókról tartott színes, élményszerű előadást. Gondviselésszerűnek érzem ezt a témát, hogy éppen most, nálunk és Háló találkozó keretében került sor erre az előadásra. A negyedmillió csángó a magyarságot gyarapíthatta volna, de ma mindössze 60-70 ezren beszélnek valamilyen szinten magyarul. Senkinek sem fontos a magyarok összetartása, megmaradása és ha mi nem teszünk ezért, senki nem fogja helyettünk megtenni.
Délután még műhelymunkákra is sor került nevelés, közösségépítés és csángó témákban. Mindez csak csepp lehetett a tengerben, időnk sem volt végére jutni, de elindultunk. Püspök atya tartott szentmisét a találkozó befejezéseként és a napnak még nem volt vége. Együtt vacsoráztunk vagy 25-en és nagyon fontosnak érzem, hogy a püspökünk is elfogadta a vacsorameghívást, időt szánt rá, hogy megossza magát velünk. Vacsora után még boncolgattuk a közösségépítés témáját, majd a csángók helyzetét, 2-3 vendéggel kis körünkben. Gergely megtanított vagy két csángó éneket, aztán már csak az edzettek maradtunk kis nótázással, beszélgetéssel, majd éjszakai városnézéssel befejezve a csodálatos napot. Köszönet mindenkiért!
Kujbus Márti