2011. március 19-én találkoztunk újra a januári bábkészítő hétvége után. Ismét Nagyszőlősön, de ezúttal a Perényi Középiskolában, amelyet Homoki Gabriella igazgatónő bocsátott a rendelkezésünkre.
Be kell valljam, hogy a találkozó kissé szűkkörűre sikerült, de lelkesedésben a megjelent pedagógusok és az előadók részéről sem volt hiány. Többféle bábot készíthettünk, Dávidot és Góliátot, nyuszit, sündisznót, rókát, vagy éppen varjút. A bábok készítése közben alkalmunk nyílt egymással beszélgetni és ezáltal egymást egy kicsit jobban megismerni. Lili néni és Márta néni, csakúgy mint januárban, sok ötlettel és tanáccsal láttak el minket. Úgy gondolom, hogy jóságos és segítőkész hozzáállásukkal a bábkészítés és a tanítás iránt minden résztvevőben ?elültettek egy kis mustármagot". Koryürek Vera, a Budapesti Bábszínház Műhelyének igazgatónője, egy mesterien kivitelezett Rákóczi óriásbáb elkészítésének folyamatába engedte, hogy bepillantást nyerjünk. Miközben Vera a részleteket magyarázta, képzeltem el, milyen lehet a bábozás mesterfokon. Köszönet érte!
Délután a Cók-mók bábtársulat látogatott el hozzánk. Két mesét adtak elő, a Vitéz Lá(j)szlót és a Kincs, ami nincs című darabot. Sok gyerek ellátogatott az iskola nagytermébe, és rendkívül rajongtak a bábtársulatért. A sok-sok interaktív résszel és humorral megtűzdelt két mesejátékban a gyerekek partnerek voltak. Együtt nevettek, együtt sírtak a szereplőkkel. Ezen kívül segítették és bújtatták, félrevezették és kicselezték őket. Jó volt látni, ahogy együtt éltek a történésekkel. A Cók-móknak köszönhetően megláthattuk, hogyan lehet a gyakorlatban szórakoztatva bábozni és a bábozással tanulni együtt a gyerekekkel, a tiszta szívűséget, a segítőkészséget, az őszinteséget....
A találkozó a Szülőföld Alap támogatásának köszönhetően valósult meg.
Henkel Betti