A Háló találkozón bemutatták a Lélekmozaik - Háló antológia c. kötetet, amelyet a kolozsvári Verbum Keresztény Kulturális Egyesület adott ki.
"A könyv sok éves álom valóra válása. Ugyanakkor abból a rácsodálkozásból született, amely képes meglátni, értékelni és felvillantani a lélek gyöngyszemeit, képes meglátni másokban az apró kis csodákat. Mindegyik szerző megérdemelne saját kötetet is. E kis könyv valahogy tükrözi a Kárpát-medencei nagy Hálót: a legfiatalabb 6, a legidősebb 87 éves - közötte minden korosztály megtalálható és sok irodalmi műfajban írodott. Köszönjük a jó Istennek és személyesen mindenkinek, hogy a Háló csodájának részesei lehetünk..." (Józsa Zsuzsanna, szerkesztő) >>
A könyv megvásárolható az erdélyi és a budapesti Háló Irodában.
A Háló lelkisége alulról induló lelkiség. Találkozóinkon megteremtjük azokat a kereteket, amelyek segítségével a résztvevők őszintén vállalhatják önmagukat, és szembenézhetnek a bennük lévő folyamatokkal, amelyek alkalmassá válnak arra, hogy az Isten bennük működjön. Találkozóinkon, abban segítjük a résztvevőket, hogy ne a törvények és a paragrafusok Istenével, hanem a sebzettségeinkben is működő, életünk minden realitásában jelen levő Isten fele fordíthassák lelküket. A Háló lelkisége mindig konkrét, másokra odafigyelő és másokat felkaroló lelkiség. (Sebestyén Ottó)
Ha a Háló a kisközösségeket, illetve az egyházon belüli közösségeket kívánja támogatni, a lelkiség nem elhanyagolható. Az emberek a közösségekben lelkiséget vagy azt is keresnek: anélkül egy focicsapat vagy egy kártyaklub is megfelelő. Ha rendszert alakítunk ki, az is üres lesz, ha Istent nem engedjük be kimondott és látható módon. A Hálóra jellemző a Kárpát-medence egészében való gondolkodás: ez lelkiségi attitűd, hiszen kiterjedt kapcsolatrendszerekről szól. A közösség a Háló alapgondolatának hordozója. Ezek mellett Háló-jellemző a találkozás, az azt folytató, mélyítő beszélgetés, a katolicitás mint beölelő kifejezés, a kulturális sokszínűség, valamint a szellemi, lelki és emberi igényesség. A Hálóban az a jellemző, hogy érdekel a másik ember, szívesen hallgatjuk, szívesen osztjuk meg vele magunkat. (Bayer Róbert)
A Háló híd, kapocs szeretne lenni az emberek, a lelkiségek között. (Józsa Zsuzsanna, szerkesztő)
Az 1989 utáni erdélyi katolikus egyházi történések közt a Háló itteni megjelenése is számon tartandó esemény. A puszta tényt hitelesíti a sok kis emberi történet, ami a történelmi dátumok, alapítást jelző évszámok rejtenek. És mindezekből: az emberek és közösségek találkozásából, egymásba fonódó történeteiből élet születik! Közösség, együttlét, szeretet, öröm: a hiteles létezés alapértékei. Amikor ennyi jó egyetlen csillagképben együtt van jelen, abból az élhető élet számtalan apró jele is megszületik: a Háló célkitűzései közt szereplő szellemi, lelki és emberi igényesség kézzel fogható jelzésekben válik láthatóvá. E kötet ilyeneket gyűjt egybe és tesz mindenki számára közkinccsé. (Bodó Márta, szerkesztő)
Mivel rég nem találkoztunk hálós barátainkkal, családunk úgy döntött, hogy részt veszünk a találkoztunk hálós barátainkkal, családunk úgy döntött, hogy részt veszünk a sepsiszentgyörgyi Háló találkozón. A helyszínt tudtuk és Jakabos Barnabás neve is ismerősen elyszínt tudtuk és Jakabos Barnabás neve is ismerősen csengett. Öröm volt szívünkben, amikor megérkeztünk és ez végigkísért az egész napon át. Meglepetés volt a találkozás Judittal, Zsuzsával és Andrással. Mivel a plébánia pincetermében nagyon hűvös volt, búcsút mondtunk a "földalatti egyháznak" és székeinket megragadva az udvar csendjében található filagóriában megalapítottuk a "székesegyházat". Loyolai Szent Ignácnak egy víziója után, melyben a Szentháromságot látta. Barnabás atya jezsuita, így előadása a Szentháromságról szólt, de egyébként minden a Szentháromságról szólt ezen a napon. - Ez az! Hajrá! Húzzál bele! Csak így tovább! Meg tudod valósítani! Persze, ügyes vagy! Hogyne, pont te vagy erre a legalkalmasabb! Hát ezért küldtelek téged! - tolmácsolta nekem Barnabás atya Isten üzenetét. No, nem pont ezekkel a szavakkal, de én ezt hallottam. Azóta sűrűn tapasztalom, ahogy az Atya együttérzően tekint rám, ahogy a Fiú lép felém, és ahogy a Szentlélek csak úgy pikk-pakk mindent elrendez körülöttem.