Több alkalommal is találkozhattunk erdélyi hálósokként az elmúlt hónap folyamán, ugyanis rendezvényből, találkozóból nem volt hiány hála Istennek és hála a férfiaknak is, hiszen március 6-án este annak örülhettünk, hogy nők vagyunk és, hogy ilyen fantasztikus férfiak vesznek körül minket a Hálóban.

Képek a nőnapi ünnepségről >>

Valóban arra kellett rájönnöm, hogy nagyon jó helyen vagyok a Hálóban. A férfiak egy szép kis műsorral készültek a nők napjára, volt benne humor, kultúra, vers, zene, képmeditáció, táncmeditáció és minden elképzelhető jó. Ennél szebb ajándékot, megemlékezést úgy gondolom, hogy kívánni sem lehetne. Mi voltunk a középpontban és érdekes volt végighallgatni az előadást, valamint néhányan kis szimbólummal is készültek, amit megmagyaráztak, elmeséltek, hogy számukra mit jelent az a szimbólum és összekapcsolták, hogy mit is jelent számukra a mellettük lévő hölgy. Gyönyörű estét töltöttünk együtt és jó volt érezni, hogy ennyi ügyes ?ember" vesz minket ?asszonyokat" körül.

Egy másik felemelő rendezvény az ifi lelkigyakorlat volt, amely Székelyudvarhelyen, a Pió atya lelkigyakorlatos házban került megszervezésre. A hétvégét Kádár Enikő pszichológus vezette, de úgy érzem, hogy nem hagyhatom ki Szabit sem, mert egy-két mozzanatát a hétvégének ő bonyolította le. Különleges volt a hétvége, ugyanis több korosztály is képviseltette magát, így a legifjabb résztvevőnk 31 éves volt, míg a legkorosabb 12. (Ezt a mondatot a szerkesztő tudatosan így hagyta... ) Annak ellenére, hogy mennyire tág volt a korcsoport, nagyon összhangban voltunk egész hétvége alatt. Természetesen nagyon jó feladatokat is kaptunk, hogy összekovácsolódjunk egy csapattá. Nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy ?felnőttként" sem felejtettünk el még játszani, szerepeket vállalni, gyereknek lenni. Számomra fontos tanulság volt, hogy függetlenül a koromtól, engednem kell, hogy mindig bennem legyen valamilyen szinten a gyerek és soha ne engedjem magamtól teljesen el, mert abban a pillanatban, amikor már nem tudok gyerek lenni, kevesebbnek fogom érezni magam. Nem csak azért volt fontos a lelkigyakorlatos hétvége, hogy összekovácsolódhattunk, hanem azért is, mert így nagyböjt idején még inkább szükség van a bűnbánatra, a lelkiismeret-vizsgálatra. És a hétvége erre is adott lehetőséget az én számomra és ezáltal újult erővel tudtam neki vágni a szürke hétköznapoknak. Összegezve a hétvégét csak azt tudom elmondani, hogy jó érzés volt együtt az ifikkel eltölteni egy ilyen szép hétvégét, ahol szerepet kapott a játék, a személyes beszélgetés, a bizalom, önmagunk megismerése, kívülről látása, a bűnbánat. A bűnbánat betetézése pedig egy csodálatos szentmise volt, ahol teljesen másképp éltem át a szentmise áldozatot. Jó feltöltődve végezni a munkát!

Rédai Teréz