Kedves Enikő!
Már az este akartam megköszönni a csodálatos élményt amiben részesültem a találkozó alkalmával. Amint említettem fenntartásaim voltak, mert valahogy nem tisztult még le az egyház és a hit fogalma az én lelkemben.
Képek a gyergyói találkozóról >>
Ott ahol olyan sok pap és imádkozó asszony van, én mint Jutka nem találtam a helyemet. A hitem megvan, s elég erősnek is éreztem, de gondolom nem elég érett, vagy akármi, hogy e kettő (egyház és hit) elválaszthatatlan legyen, habár vallásos nevelésben részesültem. Édesanyám apáca lett volna, ha nem jön a háború, s mivel sokat betegeskedett, én az apácáknál nyaraltam sokszor. Az anyukám zárdai osztályfőnöknőjének testvére pap volt Nyárádremetén, ahol a két testvér nekem sokat nyújtott, az első könyvemet is pap bácsitól kaptam. Most a túl sokat imádkozó asszonyoktól még mindig menekülök, ösztönösen gondolom. Hát ez volt a fenntartásom oka.
Ilyen beállítottsággal mentem a találkozóra, felkészülve, hogy sokszor fogok elkalandozni a hosszú imák alatt, de csoda történt, mert pontosan azt kaptam, amire egyáltalán nem vártam. Az énemmel kellett foglalkoznom, amitől kissé el is bizonytalanodtam. Amikor a tükörben, amit elém nyújtott a közösség, megláttam saját magamat,választ kapva sok olyan dologra, ami mostanig foglalkoztatott, de nem tudtam megfogalmazni, letisztult a káosz, betájoltam magamat, megláttam hol is vagyok a világomban elszigetelve.
Most egyelőre ennyi,a többiről majd szóban fogok beszámolni.
Még egyszer köszönöm, hogy meghívtál közösségedbe, ahol magamra találtam!
Szeretettel:
Jutka