A Szent Ignáci lelkigyakorlatot Sebestyén Ottó vezette. Kétféle imatapasztalattal gazdagodhattunk. Szentíráselmélkedést is lehetett választani. Kik emellett döntöttünk, félrevonulhattunk egy általunk választott csendes helyre, ami egyáltalán nem volt nehéz, hisz ott voltunk Mária ölében. A Csíksomlyói nyereg, a hely késztet az elcsendesedésre, imára. Napjában kétszer beszámoltunk az addigi imagyakorlatos tapasztalatainkról. Szerintem a megosztás volt az egyik legmélyebb pillanat a napból, hisz ekkor derült ki, mi minden került felszínre. Valójában: Mennyire értékes az ember, mennyire értékesek vagyunk.
A Jakab Antal Tanulmányi házban a kápolnát kaptuk meg használatra, melybe kétnapra úgymond „beköltöztünk”. Bár inkább azoknak a bogozóknak vált otthonává, kik a kép és gondolat nélküli szemlélődő imamódot választották.
Péntek este 7 órára gyűltünk össze. A ráhangolódás nem volt nehéz. Mindenki megosztotta pillanatnyi lelkiállapotát és pár szóban azt is, honnan, miből csöppent oda. Vasárnap pedig távozás előtt a zárószentmise keretei között, hogy mit visz magával és mennyire sikerült elmélyülni az imában, ill. milyen tapasztalatokkal tér haza.
Végezetül azt mondanám: egy valami biztos a Hálóban ‒ és ezt újra megtapasztalhattuk ‒, hogy sok jó ember egymásra tudott hangolódni, akkor is ha különböző közegből érkezett, és tudtunk együtt egymásért imádkozni. Együtt megtapasztalhattuk Isten szerelmes szeretetét. Köszönöm mindnyájatoknak.
Kellemes ünnepeket kívánok Mindenkinek.
Palkó Anna
