Lehet ismerős sokunk számára a Házashétvéges szokás, amikor gyöngyfüzér készítés van beütemezve az együttlétek végén.
Ehhez hasonlóan a számomra maradandókat említeném meg:
1. Jakubinyi György érsek atya rövid, átfogó és segédanyag nélkül, hajszál pontosan felvonultatott ezer éves Főegyházmegyei történelem, amely szilárdan álló gyökérként jelentheti a múltnak megtartó erejét számunkra.
2. Jitianu Liviu teológiai tanár a keresztény időtlenséget hozta értelem közelbe, múltat-jelent és jövőt átfogó értekezésével.
3. A kiscsoportos beszélgetések felelősségünkre rávilágító eszmecserét indító kérdése: Milyennek álmodjuk a jövő Egyházat?
Ennek kapcsán tudatosult bennünk a kihívás, hogy életünkön és hozzáállásunkon is áll a jövő Egyház-kép milyensége. Ugyanakkor a hozzáállásunkat fontos arra hangoljuk, hogy szeretnünk kell papjainkat és törekedjünk arra, hogy ne akadjunk fel a külsőségeken, hanem a léleknek szóló üzeneteket próbáljuk előtérben megtartani. A mi szükségleteink is megfogalmazódtak az egyházi vezetőséggel szemben, ahhoz, hogy többen tudjanak a laikusok közül elköteleződni a hitelesen vonzó Egyház-kép kialakítása mellett. Ennek érdekében úgy éreztük, hogy fontos lenne: ha a papok szintjén nőne a nyitottság és az átláthatóság, tudatosulna bennük a családok támogatásának szükségszerűsége és a „hivatali” teendők elvégzése után is a „keresztény” világító fáklya státuszban maradjanak!
Mindent összevetve, ahhoz, hogy „arról ismerjenek fel bennünket, hogy szeretjük egymást”, a mindnyájunk hozzáállása az alapkő, ez szerint kell élnünk!
Komán Attila
