Szeretteinkkel találkozni jó, de még jobb, ha gondolatainkat a Háló szálain bogozgatva tervezgetjük. Ilyen találkozót szervezett a szovátai Háló Barát közösség 2009. május 16-án. A napot XXIII. János pápa reggeli imájával kezdtük Isten segítségét és a Szentlélek erejét kérve, majd egy pár udvarhelyi bogozó beszélt arról, hogy hogyan élik meg a közösség feladatát.
Utána türelmetlenül vártuk Szecsete Zoltán sepsiszentgyörgyi segédlelkész elmélkedését, hiszen tanulságos prédikációit már a nagyböjti misszión hallhattuk.
Az elmélkedés témája: Egymás terhét hordozzátok. Az élet gyakorlati oldalán, bemutatva a megjelenő problémákat, meg kellett értenünk, hogy az emberek szenvednek és ami fáj egyiknek, kell fájjon a másiknak is. A krisztusi törvény szerint önzetlenül segítek a szenvedésben. Az emberi méltóságunk abban áll, hogy tudunk segíteni a másikon. Ha két ember felezi nehézségeit, akkor könnyebb a családban is és a közösségekben is. Ne keressünk okokat, kivételeket, Jézus hálója is mindenfajta halat befogott, a segítség adás legyen feltétel nélküli, önkéntes, tettekben megbizonyuló (mint a színész és a hajléktalan kapcsolata, aki hetente elviszi magához a hajléktalant, megfüröszti, megeteti). Hogy milyen kell legyen az az ember, akinek segítségére rászorulnak, választ kapunk Jézustól: „Mert bizony mondom nektek: ha csak akkora hitetek lesz is mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, menj innen oda, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek.” Mt 17, 14-20. Tehát élő hitünk kell legyen. Krisztust a világnak bemutatni a MI feladatunk. A keresztény legyen példamutató, mert ezt éhezi a világ. Legyen híd abban a szeretet átadásban, amit érdemtelenül Istentől kaptunk Jézus által. Nagyon sok példával szépítve az előadás olyan volt, mint egy csokor jó tanács ( pl. Te is felmelegedsz, ha a fagyos embert felmelegíted). Segítsen a Szent Lélek közelgő ünneplő ereje ezen tanácsokat megélni.
A szünet hagyományos volt: tea, kávé, foszlós kalács.
A kiscsoportos beszélgetésen mindenki mesélhetett addigi felebaráti szeretetéről, esetleg szégyenkezhetett azért, amit elszalasztott. Igazi személyes önvizsgálat volt. A kiscsoportos beszélgetés alatt készíthettük el a terhekkel megrakott batyuinkat.
A szentmise lehetőséget adott eddigi hibáink megbánására és arra, hogy erőt kérjünk a felebaráti teherhordozásra. A teherbatyuk is felajánlást nyertek, majd a szentmise után mindenki elvett az oltárról egy batyut (természetesen a másét). Feladatunk, hogy egymásért imádkozzunk, remélve, hogy jövőre jóval kisebb, könnyebb batyuink lesznek.
Nagy Klára
