A Hálóval már a kapuban találkoztam. Nemrég kaptam egy meghívást, hogy menjek el egy találkozóra ahol a közösségről lesz szó. Sepsiszentgyörgyön, a Krisztus Király plébánia udvarán rögtön elém sietett egy addig ismeretlen, megkérdezte, hogy hozzájuk jöttem-e és útba igazított.
Bent egy gyors bemutatkozó kör, aztán megérkezett az atya. Ima és már neki is kezdett előadásának a krisztusi közösségekről. Milyennek is kell lennie? Nyitottnak. Kell érdekeljen a másik ember, a benne zajló dolgok. Segítőkésznek. Le kell tudjunk hajolni társunkhoz, hogy felemelhessük. Megosszuk vele tapasztalatainkat. Nincs helye haragnak, kiközösítésnek, nem ítélkezhet egyik a másik fölött. A közösség mellett áll egy felszentelt személy aki a szentségeket kiszolgáltatja. De amit én a legfontosabbnak tartok az az, hogy a középpontban Jézus áll. Mindenki rátekint és azáltal közeledünk egymáshoz, hogy Jézus fele lépünk. A kör, a közöttünk húzódó kötelékek egyre szorosabbak lesznek ezáltal.
Az előadás után kiscsoportokban arról beszélgettünk, hogy hogyan lehetne ilyen közösségekbe más embereket is elhívni. Rávenni őket arra, hogy jöjjenek el, legalább egyszer tapasztalják meg, hogy miről is van szó, milyen itt. A válasz: a kaputól a hittanteremig, a hittanteremtől hazáig és még azon is túl felvállalni a fent említett értékeket. Arra kell törekednünk, hogy az életünkkel mutassuk meg más embereknek, hogy mit is jelent egy krisztusi közösséghez tartozni, mit jelent kereszténynek lenni.
Ez volt az első Háló találkozóm.
Bán József