A Hálóban sokszor leírtuk és sokszor elmondtuk, hogy a nyelve magyar, működési területe pedig a Kárpát-medence. Ez kezdettől fogva alapelv, de nem dogma. Az utóbbi időkben kialakultak lengyel kapcsolataink is, ezért elérkezett az idő, hogy hálós baráti látogatást tegyünk Lengyelországban. A Háló Kárpát-medencei közössége Szent István országának a képviselője, így lengyelországi utazásunk célja Szent István király tiszteletének megismerése és a magunk módján a tisztelet megerősítésének segítése volt.
A lengyel nyelvben az István névnek két megfelelője van. Ha a szülők azt akarják, hogy a fiúgyermekük a keresztségben a vértanú Szent István nevét kapja, akkor a fiúcskát Szczepan-nak, ha Szent István király nevét, akkor Stefan-nak keresztelik. Stefan Wyszyńskinek, Lengyelország 1948 és 1981 közötti prímásának törekvése volt, hogy hazájában egy új modern templomnak Szent István király legyen a patrónusa. Ezt a kommunista hatalom nem engedte meg, azt viszont igen, hogy Varsóban a Názáreti Szent Család nővérek Szent József templomához tartozó plébánia 1973-ban a Szent István király plébánia nevet vehesse fel. A templomnak 2007 óta plébánosa Mirosław Jaworski atya, nemzeti ünnepeinken rendszeresen celebrál lengyel-magyar szentmisét. Erdő Péter bíboros 2009-ben Simon M. Veronika festőművész Szent István királyt ábrázoló képét, 2010-ben pedig ereklyét ajándékozott a templomnak.
A Háló Kolta Galériája számára készítette el Szelényi Károly fotóművész a 32 képből álló Szent Korona fotósorozatot. Ez a sorozat a Kolta Galérián kívül Szencen, a 2016.évi sátoraljaújhelyi Háló-táborban, Bugacon, Aradon, Sepsiszentgyörgyön és Kökösön volt kiállítva, ezt a képanyagot Szeibert Andrással ketten vittük Varsóba.
Azt beszéltük meg, hogy a hosszú úton odafelé Kisárván (Orawka), a fatemplomnál megállunk. A Keresztelő Szent Jánosról elnevezett fatemplomnak nevezetessége, hogy ebben a templomban van a világon legtöbb magyar vagy Magyarországon működött szent ábrázolása, szám szerint 52. A templom honlapja bő képanyaggal magyarul is tájékoztat annak történelméről és a nevezetességeiről. A napközben zárva tartó templom szerencsénkre éppen nyitva volt, egy előre bejelentkezett magyarországi turistacsoport látogatta. A csoport vezetője egy lengyelül kiválóan tudó pannonhalmi bencés szerzetes volt, András nagy meglepetéssel fedezett fel a csoportban több a Hálón keresztül megismert ismerőst.
Másnap, szombaton délelőtt a varsói templomban a kiállításon dolgoztunk. A plébánia honlapja, hírlevele ill. facebookja már két hete hirdette a találkozónkat, a kiállítás megnyitót, a Szent Koronáról szóló előadást és a lengyel-magyar szentmisét. Délután 2-kor a plébánián lehetőségünk volt az érdeklődök számára bemutatni a Hálót és beszélgetni a nyári táborról. Délutánra az oltár szélére nemzeti színű szalagot tettek, és máskor a templomhajó elején, jobb oldalon a falon levő Szent István kép az oltár elé került. 4 órakor volt a kiállítás megnyitója és András előadása a Szent Koronáról, 6 órakor lengyel-magyar szentmise. A hívek könyörgéseit két kislány olvasta, mind a 6 elhangzott könyörgés első királyunkkal volt kapcsolatos. Volt olyan hívő, aki egy „István, a király” hanglemezzel jött a misére. A kiállítás megnyitóra és a szentmisére eljött dr. Illés Pál, Magyarország Varsói Nagykövetségének tanácsosa és felesége. A mise után az általuk hozott pannonhalmi és egri bor mellett egy kis fogadás és kötetlen beszélgetés volt a plébánián. Az egyik idős úr elmondta, hogy 1950 tavaszán elsőáldozásának alkalmából ajándékként édesapja elvitte a lengyel-magyar focimeccsre, amin Puskásék 5:2-re nyertek. A kiállítás 3 hétig tart, utána nagykövetségünk hazajuttatja az anyagot.
Este Mirosław atya autóval városnézésre vitt minket. Úton az Óváros felé hazavittük Ewa nővért az Orsolya-rendi nővérek un. Szürke Házába. Ewa nővér megmutatta nekünk a Szürke Házban azt a pici szobát, ahol 1955 és 1978 között varsói tartózkodásai alatt lakott Karol Wojtyła, és itt töltötte az őt pápává választó Római Konklávéra utazása előtti éjszakát.
Vasárnap korán reggel indultunk haza, most is csak egy nagyobb pihenőt tartottunk, ez alkalommal a híres Boszorkány-hegy (Babia Góra) lábánál fekvő Lipnica Mała-ban (magyar neve Felsőlipnica), a Szent István király-templomnál. Lehetőségünk volt itt is beszélgetni az atyákkal és a plébániai közösségek képviselőivel. Jövőre lesz 100 éve, hogy az akkori szepességi püspök felszentelte a plébániát. Azóta templomot építettek, folyamatosan fejlesztették, szépítették. 2005-ben kaptak Szent István ereklyét, 2008-ben felújították a szentélyt, az egyik helyi kézműves mester, Marian Smreczak készítette az oltár fafaragását, ami azt ábrázolja, ahogy Szent István felajánlja koronáját és országunkat Szűz Máriának. A mestert és feleségét, Magdalena asszonyt volt szerencsénk személyesen is megismerni. A közösségük számára fontos a néptánc és a népzene, felnőtt és ifjúsági csoportjuk rendszeresen fellép fesztiválokon. Jövő májusban a plébánia centenáriuma alkalmából Budapestre zarándokolnak a Szent Koronához. Szívesen fellépnének az S4-ben. Két DVD-t is kaptunk tőlük ajándékba.
Az élményekkel és a megható pillanatokkal teli három napért sok-sok embernek tartozunk köszönettel, mindenek előtt Mirosław atyának.
Margitfalvy György
Kisárvai (orawkai) fatemplom - András háta mögött az oltártól balra a padok felett sorban egymás után Szent István, Szent Imre és Szent László képe látható
Varsó - az Orsolya-rendi nővérek un. Szürke Háza
A kép bal szélén Marian Smreczak, a Lipnica Mała-i oltár fafaragását készítő mester