Az Andi Juli, Dorka, Robi szervezőcsapat a rövid bevezetőben először különböző internetes helyeken talált szabadság fogalmak sokaságából
olvasott fel néhányat. Elmondták, hogy előzetes beszélgetésük során tapasztalatokat és szabadságképet gyűjtöttek, ezekből párat meg is osztottak velünk. A találkozó programjával kapcsolatban elmondták - "elindulunk a saját személyes szabadságunktól, élményeinktől és reményeink szerint eljutunk a krisztusi szabadság fogalomhoz, ha meg tudjuk azt ragadni. Nem konferenciázni szeretnénk, nem tisztázni a közös fogalmakat, hanem találkozni, megismerni egymás szabadságát és szabadon együtt lenni."
Háromszor félórás részletekben került sor beszélgetésekre többnyire egy asztalnyi társaság körében, de voltak olyan rövid alkalmak is, amikor párokban beszélgettünk. Egyik ilyen alkalommal a szervezők kérése az volt, olyan valakit szólítsunk meg beszélgetésre, akihez képest a korkülönbségünk legalább tíz év, így a nyolcvanvalahány éves Arató Laci bácsinak lett korlátlan szabadsága beszélgető partner választásra.
A 3 blokk fő témái és kérdései ezek voltak:
Mi volt legutóbbi szabadságom legmeglepőbb élménye?
Mikor érezted magad a legszabadabbnak?
Megtörtént-e veled, hogy beszorultál a liftbe, vagy ha még nem, akkor mit tennél ekkor?
Milyen a szabadságélményed, ezt mennyire csináltad, mennyire kaptad?
Mi gátolja a szabadságokat?
Szabadság és elkötelezettség.
Mi segíti a szabadságotokat avagy más szóval kinek adnád át a volánt?
A találkozó végén előkerült a gitár, és elénekeltük Sillye Jenő megzenésítésében Weöres Sándor Apokrif imáját. Sokszor halottam már ezt a dalt, de még sose gondoltam az "alkotni, Uram, s alakulni vágyom" sor hallgatása során arra, hogy ez is egy program a szabadságra.
A program ráadása az agapé volt, ebből nálam az erdélyi halkrém volt a csúcs.