Amikor Tünde, a zentai bogozó felajánlotta nekem ezt a lehetőséget, egyáltalán nem éreztem magam illetékesnek erre a találkozóra mivel úgy éreztem, hogy én egy haszontalan fogaskerék vagyok a rendszerben aki képtelen a fejlődésre. De mivel a bogozó szavára adni kell, ezért igent mondtam. Legalább lesz egy újabb elvesztegetett hétvégém – gondoltam (pedig milyen remek dolog végiglustálkodni a szombat-vasárnapot!).
Munkahelyünkből adódóan késve érkeztünk, már javában tartott a mise. Azonban nagyon jól esett és fantasztikus indítópoén volt az, hogy félretették számunkra és melegen tartották a vacsorát, amit a mise után elfogyaszthattunk. A barátainkat is melegen üdvözöltük, végre ismét találkozhattunk a hosszú szünet után.
Másnap azután üdén és kíváncsian (na ugyan, mit tudtok velem kezdeni) kezdhettük a tréninget.
És indult is a támadás: Mint egy katyusa, úgy bombázott bennünket a két Gyuri(bácsi) na meg persze Tibi(bácsi) a rengeteg információval és tudnivalóval. Érdekes: Nekem nagyon gyorsan el szoktak kalandozni a gondolataim, de ezúttal ez nem történt meg, pedig ez a két előadóművész (mert amit és ahogyan ők produkálni tudnak az már művészet) egész nap kíméletlenül gyömöszölt bennünket. Megtudhattuk miben kell még fejlődnünk, komoly technikai dolgokat ismerhettünk meg (pályázatok, pénzügyek, szervezés) valamint a csoportmunkával és a nagycsoportos felszólalásokkal állandó gondolkodásra és aktív részvételre serkentettek bennünket. A nap végén nagyon jólesett a pohár bor és dallikázás.
Vasárnap délelőtt folytattuk, de akkorra már úgy megizmosodtunk, hogy meg sem kottyant az egész. De valóban: könnyű és testhezálló volt a téma, egyebek mellett saját erényeinkről és hibáinkról beszélhettünk és ebben ugyebár a legtöbb ember Cicero.
Gyorsan elröppent a délelőtt és el kellett búcsúzni egymástól.
Nagyon jó érzés, hogy a Délvidéken is van egy erős és lelkes csapat amely szívügyének tekinti a Hálót, és hogy ennek a csapatnak én is tagja lehetek. Végső megállapítás: Egy hibátlanul megszervezett tréning volt minden szempontból. Egyáltalán nem volt egy elvesztegetett hétvége a számomra, és úgy érzem sokkal több lettem én is ez a néhány óra alatt. Köszönöm mindenkinek aki mindehhez hozzásegített.
Zentáról négyen utaztunk Muzslyára és hazafelé menet az autóban már bele is csaptunk a lecsóba, és igen keményen szervezgettük a májusi találkozót. Tehát folyt. köv.
Jablonszki Sándor
