P. S. képei >>
S. N. képei >>

Meghallgatható előadások:
Dr. Gruber László: A család a keresztény etika tükrében >>
Biacsi Mária: Merre tart a család - szociológiai látlelet >>

Két írás olvasható a találkozóról:
Somodi Nándor élménybeszámolója és Palkovics Mária összefoglalója

Somodi Nándor élménybeszámolója
Palkovics Mária összefoglalója a találkozóról

Somodi Nándor élménybeszámolója:

A család szeretetközösség ? hangzott a délvidéki Háló találkozó csodálatos jelmondata. November kellemetlen ködös időszakában vágtam neki a hétvégi délvidéki ?családi" összejövetelnek többedmagammal Budapestről. Mire eljutottunk a fizikailag vett határig, már a nap is kikukucskált a felhők közül, mintegy jelezvén, Isten mosolya most is velünk van.

Nyitó szentmise legjobb pillanatára, az evangéliumi szakaszra meg is érkeztünk a találkozó a helyszínére Muzslyára, az Emmausz szalézi kollégiumba. A szentmisét a törökbecsei plébános mutatta be a kollégium kápolnájában. Ezt követte a vacsora és a megérkezettek további szívélyes fogadása. Nagyon kedves és aranyos fogadtatásban volt részünk, ténylegesen családtagként köszöntöttek mindenkit a kedves szervezők, házigazdák. A vacsorát követte a regionális találkozók szerves részét képező péntek esti bűnbánati liturgia. Ezt már a helyi plébánia papja vezette, és némely zsoltárnak felolvasásával hangolódtunk rá a holnapi napra. Aki nem érezte magát nagyon fáradtnak az beszélgetett, szőtte a hálóját, aki nem az eltette magát a másnapra.

Szombaton reggelivel és imádkozással kezdtük el a napunkat. Miután mindenki végzett a testi táplálék bevitelével elkezdődött a találkozó a szokásos felvezetésekkel. Halmai Tibor testvérünk fogadta a kedves egybegyűlteket, hogy aztán felkonferálja Schön Gyuri barátunkat, hogy beszéljen kicsit a Hálóról, a családunkról, melyben élünk. Gyuri néhány mondata után következett a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskola tanárának, Dr. Gruber László atyának előadása, A család a keresztény etika tükrében címmel. Kicsit ijesztő volt, mikor tudományos kifejezéseket vett elő, aztán szerencsére a mi nyelvünkön folytatta színvonalas előadását. Ezen az előadáson tényleg nem lehetett elaludni, még annak sem, aki esetleg fáradt volt. Sok szép mondatot mondott az atya. Meg is lepődtem én magam is némely dolgokon, amit felhozott, lényeg, hogy nagyon tetszett. Előadás után szusszantunk egyet, ki-ki kávé vagy tea segítéségével készült a kiscsoportos beszélgetésekre. ?Nővérem", Palkovics Marika által elmondott csoportok szétoszlottak, hogy megbeszéljék a gondolataikat egy kötetlen beszélgetés formájában. Szokás szerint villámgyorsan eltelt az idő, és már megint nem jutott elég idő a téma teljes kivesézéshez. Legalábbis a mi csoportunkban így volt.

Megebédeltünk, levegőztünk, beszélgettünk, majd következett a délután első előadása. Dr. Glemba Klára szociológus beszélt a muzslyai hagyományokról, népszokásokról ? ez különösen tetszett, jó volt megismerni az itteni (egykori) kultúrát. Pici szünetet követte egy szintén szociológus Biacsi Mária nagyon érdekes gondolatmenete, a ?család-szociológiai látlelettel". Ezt nehéz lenne leírni nekem fiatalnak, de biztos lesz olyan, aki jól megtudja majd fogalmazni miről is beszélt Mária valójában. Agytornáztatás után jött egy kis kikapcsolódás. Játékos vetélkedő az ifjúságnak, valamint ezzel egy időben keresztény pedagógusok eszmecseréje. Nyilván én a korom miatt az előbbiekkel tartottam, az utóbbi csoportban nem tudom miről folyt a beszélgetés. Aztán folyt tovább a találkozó, egy kis múltidézéssel. Palkovics Sándor testvérünk, barátunk képeit mutatta a be a nagyérdeműnek, mintegy visszaemlékezvén a 2011-es délvidéki hálós eseményekre (és a táborra vajdasági szemmel).

Sándor csodálatos felvételei után megvacsoráztunk, majd jött az úgy nevezett: ?Délvidéki gyöngyfüzér", kicsit mai szóval élve: Délvidéki H-faktor. Itt megmutathatta, aki szerette volna, hogy mihez ért, táncoláshoz, énekléshez, színdarab eljátszásához, és mivel én sem szerettem volna kimaradni ? versírással, szavalással tettem le védjegyemet a Vajdaságban. (Megjegyezném, hogy a ?Nővéremnek" Marikának elküldöm ezt a verset, a többit majd ő tudja.) Nagy nevetések és komoly pillanatok után a sokak által nagyon várt táncház következett. Isten bocsássa, nem ment nekem a legjobban, de majd idővel beletanulok a ritmusokba. Fülbemászó népzenék hangzottak el a ?Torontál" együttestől (ez a régi nevük volt, az újat nem tudtam kideríteni, amiért elnézésetek kérem). Miután kellően folyt már mindenkiről a víz a zenészek, táncosok mellett a táncparketten lévőkig, szép lassan leálltak és beszélgetések sora következett, újra a bogozásé volt a főszerep, amíg bírtuk. Mivel össze-vissza volt az ifjúság nem tudtam sok embert összeszedni, de éppen eleget, hogy éjfélkor bemenjünk a kápolnába imádkozni egy jót.

Vasárnapra kicsit fáradtan, de sikeresen fordultunk. Reggelizést követően a már előre megrendelt autóbusszal átutaztunk Nagybecskerek belvárosába, ahol rövid városnézés után részt vettünk a püspöki szentmisén. Ezúttal a Szentleckét olvastam el (Szatmárban ugye az Egyetemes könyörgéseket), ami azért is jelent nekem sokat, mert ezzel is hozzá tudok járulni a találkozó zökkenő mentesebb lebonyolításához. A végén megoszthattuk azt, hogy mit viszünk haza, jómagam inkább a hálám kimondását tartottam fontosnak. Mivel Tibor testvérünknek mondtam, hogy a beszámolóban leírom mit hoztam haza, így megfogalmazom. Hazahoztam egy kis vírust, ami kevésbé jó dolog, de remélhetőleg gyorsan túl leszek rajta. Magammal hoztam a családunk szeretetét, és minden pozitív kisugárzását. Jó volt újra együtt lenni Veletek, és ahogy mondtam is vasárnap: ?Nem jó kifejezés, hogy a találkozót követően hazamegyek, mert most is itthon érzem magam." Isten fizesse vissza mindazt a jóságot és szeretetet mindenkinek, akitől kaptam a hétvége folyamán.

Sokan írtátok nekem a facebookon hogy miért nem vagyok a Háló hivatalos fotósa. Először is ezt nem én döntöm el, és másfelől egyébként is minden régióban vannak nálam profibbak, valamint nem is tudok mindenhova eljutni, bármennyire is szeretnék.
A végére egy keresztény dal részletét írnám: ?...Áldalak Jó Uram, teljes szívemből, boldoggá tesz, hogy Hozzád tartozom, alleluja!"

Palkovics Mária állított össze egy összefoglalót a délvidéki Háló találkozóról.

2011. november 18-20 ig Háló találkozó volt a muzslyai Emmausz fiúkollégiumban. A Délvidéki Háló találkozóra immár tizedik alkalommal került sor, ezúttal ?A család szeretetközösség" címmel. Az előadás mottója XVI. Benedek pápa mondata volt: ?Imádkozzunk és kérjük az Urat, hogy a családok mindinkább kis egyházzá váljanak, az egyházi közösségek pedig mindjobban családdá legyenek!"

A program péntek este kezdődött, először a vendégek fogadásával majd a házigazda Halmai Tibor köszöntésével folytatódott. Ezt követte a szentmise, amit Mellár József általános helynök, törökbecsei plébános celebrált. A szokásos bűnbánati liturgiára is sor került, ahol elmélkedés, zenei áhítat és szentgyónási lehetőség volt. A lelki ráhangolódást Gyuris László atya, nagybecskereki plébános vezette. A szombati napon, Schön György a Háló vezetőségének tagja, bemutatta a Hálót, majd Dr. Gruber László a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskola tanárának előadása következett A család a keresztény etika fényében címmel. A nap folyamán még két színvonalas előadás várt az egybegyűltekre. Az egyiket Tóthné Dr. Glemba Klára Hagyományaink és népszokásaink címmel tartotta, ahol a hálósoknak alkalmuk volt megismerkedni a hajdani muzslyai népszokásokkal. Merre tart a család ? szociológiai látlelettel várta az érdeklődőket Biacsi Mária, szabadkai szociológus, aki a délután második felében egy különleges interaktív előadással kötötte le a résztvevők figyelmét.
Az est folytatásában, Pakovics Sándor fényképész bemutatta a délvidéki Háló 2011-es eseményeit, majd a délvidéki gyöngyfüzérre illetve a Táncházra került sor.

Vasárnap délelőtt püspöki szentmisével zárult a találkozó, amelyet Német László SVD püspök atya koncelebrált Vreckó Ferenc és Suhajda Lajos SVD atyák közreműködésével.
Ki hogyan érezte magát e találkozón, erre a kérdésre válaszoltak a résztvevők:

Harmat Katalin Ágnes: Budapestről jöttem, augusztus óta a nagybecskereki leánykollégiumban dolgozom mint önkéntes nevelő. Nemrégiben a kollégiumban járt Halmai Tibor a délvidéki Háló egyik meghatározó alakja, aki bemutatta a Hálót, mesélt a tevékenységekről és meghívott bennünket erre a találkozóra. Így jöttünk most heten. Nagyon jól érezzük magunkat. Látszik, hogy összetartanak ezek az emberek, és egy élő közösséget alkotnak. Szép látni, hogy a régebbi hálósok mennyire örülnek egymásnak, és minket, újakat is milyen nagy szeretettel fogadtak. Ez nagyon jól esik, ezért máskor is nagyon szívesen fogok jönni és szeretnék csatlakozni ehhez a közösséghez, mert itt tényleg Krisztus van jelen, és szeretetben vannak egymással az emberek.

Basa Gergely Sándoregyházáról jött, 2001-től hálózik, immár tíz éve: Szeretek jönni a Hálóba, itt feltöltődöm, és új erővel indulok a mindennapokba. Nagyon sok barátom van, akivel rendszeresen tartjuk a kapcsolatot és ez nagyon fontos nekem.

Visnyei Emőke szociális munkás, hajléktalanokkal dolgozik és a balatonboglári Evangélikus gyülekezet tagja, most volt először Háló találkozón. Élményeit így ecseteli: Schön György hívott a találkozóra, rendszeresen követem a Háló honlapján a híreket, és a budapesti Háló központban részt szoktam venni a zenei koncerteken, egyéb eseményeken. Az eddigi tapasztalataim nagyon pozitívak, hiszen kedves, barátságos nyugodt lelkületű emberek vesznek körül.

Szanyi Miklós a Református gyülekezet tagja, Budapestről jött: Schön Gyurka egy nap felkereste a gyülekezetünket, hogy lesz egy hálós portya délvidéken és szeretnének református gyülekezetbe is eljutni, ezért mégis jó volna, ha közöttük lenne egy hittársuk. Ez a portya hat évvel ezelőtt volt és én akkor jártam először Délvidéken. Nagyon megtetszett az ötlet, a Háló tevékenysége, és az ahogyan Thuróczy György és Schön György dolgoztak ebben a munkában. Én nem vagyok hálós, de évente egy-két hálós eseményre elmegyek, és azóta a mi gyülekezetünk a torontálvásárhelyi református gyülekezettel testvérgyülekezeti kapcsolatot alakított ki, tehát van továbblépés. Régóta szerettem volna a határon túliakkal valamilyen közösséget kiépíteni, csak nem voltam elég bátor, hogy keressem, kezdeményezzem, és amikor megkaptam arra a portyára a meghívást úgy éreztem, hogy ez az Úr szava, itt a lehetőség. Nem akarok hűtlen lenni ehhez a küldetéshez, ezért ezt a küzdelmet ami itt folyik a megmaradásért, olyan internetes oldalakon teszem közkinccsé, ami a délvidéki magyarokkal foglalkozik. Arra mindig érkeznek válaszok, hozzászólások és néha még ennél is többet sikerül elérni. Nemrégiben egy amerikai odaszakadt magyar, a Hertelendyfalván épülő óvodának adományozott egy összeget, amivel segíteni kívánja őket, és ő is kifejezetten egy ilyen internetes oldalon értesült és megismerte az ottani közösséget.

Tápai Róbert Nagykikindáról érkezett, kémia tanár és hitoktató, 2007-ben tanulmányai befejezése után jött haza Magyarországról, de előtte egy évet európai önkéntes szolgálatot teljesített Budapesten a Háló központban: Különböző módon foglalkozom az ifjúsággal, táborokat szervezek, nekik, velük. 1999-ben Homóródfürdőn voltam az első Háló rendezvényen, ami egy nyári tábor volt Erdélyben. Ott megfogott, de miután Budapestre kerültem tanulmányaim céljából, ismét hálózni kezdtem és azóta gyakorlatilag töretlenül, folyamatosan hálózok. 2011 áprilisában Kikindán szerveztünk ifi Háló találkozót, immár ötödik alkalommal és a városmissziónak is köszönhetően az ifik kezdeményezésére létrejött egy imacsoport, aminek nagyon örülök.
Puchard Zoltán a Háló egyik alapítója is jelen volt a találkozón. A kezdetekről ő így vall: A délvidéki Háló a Pax Romana segítségével alakult, még 1996-ban, Nagy József főesperes, Csúzdi István, Szauer Miklós atya és Szabó Judit voltak azok, akik könnyítették a munkánkat. Még emlékszem, hogy a nyitó rendezvény Zentán volt a színházteremben és azóta is éli a délvidéki Háló a maga egyre bővülő életét. 1998-ban különleges esemény volt Horgoson amikor, a Kárpát-medencei nagy találkozó lett megszervezve, ahhoz tudni kell, hogy évente egyszer szerveznek ilyet és ez akkor itt történt. Azt is fontos megemlíteni, hogy ez a tizedik muzslyán rendezett Háló találkozó. Az, hogy ez tíz éve töretlen lendülettel van, már ez egy óriási dolog, hiszen a világgazdasági válság és az itt élő emberek életében a különböző nehézségek ellenére csodálatos dolog, hogy továbbra is él a katolikus egyház felé a hűség a kereszténységhez, hűség a magyar nyelvhez. Mindez a Szentlélek segítsége nélkül nem jött volna létre, és nem is maradhatott volna meg.
A következő tíz évre pedig azt gondolom, hogy ezen az úton kell tovább haladnunk, a kipróbált szeretett útján. Ami a Hálóban érték és amiért én is a párommal újra és újra jövünk, a három legfontosabb pillér egyike az a személyes kapcsolat, a barátság a másik mellett állás a nehéz pillanatokban. A második fontos dolog, hogy hűségesen kitartsunk keresztény hitünkben, egymást segítve a történelmi egyházak híveivel. Fontos, hogy mindenki megmaradjon vallásánál, de segítenünk kell egymást ezen az úton. És a harmadik a magyarságunk. A Hálónak magyar az anyanyelve, bátran beszélünk magyarul, megéljük magyarságunkat de nem úgy, hogy nem tiszteljük a Kárpát-medencében élő más nemzetek identitását, értékeit.

Somodi Nándor is Budapestről érkezett: A Hálóval 2006 őszén kerültem kapcsolatba, azóta több találkozón vettem részt, Délvidéken most vagyok harmadszor. A Hálót mindenkinek tudom ajánlani, aki még nem találta meg a helyét a világban. Egy célja van, hogy keresztény katolikus magyarként éljünk a világban. Úgy érzem, hogy most már Délvidékre is azt tudom mondani, hogy hazajövök hozzátok nemzettestvéreimhez, mert nekem a Háló Trianon pozitív szellemi öröksége. Sok barátra, testvérre tettem szert, nagyon szeretek találkozókra járni, hogy ne csak interneten tartsuk a kapcsolatot egymással, hanem személyesen is, és egymásnak átadjunk szeretetet, boldogságot, nyugalmat és hogy érezzük azt, hogy egy nemzet vagyunk.