Udvarszálláson tartották a sorrendben hetedik dél-bánáti Háló találkozót április 18-án, melynek előadója és egyben díszvendége msgr. Huzsvár László nyugalmazott püspök volt.

Kovács Szöszill beszámolója:

Udvarszálláson tartották a sorrendben hetedik dél-bánáti Háló találkozót április 18-án, melynek előadója és egyben díszvendége msgr. Huzsvár László nyugalmazott püspök volt. A déli esperesi kerület 270 lelket számláló közössége a Versec ? Fehértemplom útvonalon található, néprajzosok számára igazi kincsesbánya. Szigetmagyarok lakják ? mintegy 200 katolikus, javarészt magyarok ?, akik a környező szláv települések tengerében megőrizték nemzeti identitásukat, továbbörökítik hagyományaikat, ragaszkodnak őseik hitéhez. És nagyon szeretik nyugalmazott főpásztorukat, akinek hathatós segítségével a kicsiny közösség nagy álma vált valóra, 2004. szeptember 5-én ő avatta fel az új templomot. A régi, 1861-ben gróf Nippenburgi Bissingen Ernő kegyúr építtette templom azóta ravatalozó kápolnaként szolgál, innét kísérik utolsó útjára az elhunytakat.
Az új templom, a helybeli iskola és a kultúrház adott otthont a találkozónak, melyre mintegy 130 résztvevő érkezett összesen 25 helységből, a déli kerület szinte valamennyi településéről, de jöttek vendégek a szomszédos Szabadkai és a Diakóvári-Szerémségi Egyházmegyékből, valamint Magyarországról is. Az istenkereső ember és az embert kereső Isten címmel tartotta meg elmélkedését Huzsvár püspök úr, s ezt a témát a találkozó folytatásában kiscsoportos beszélgetésekben dolgozták fel a résztvevők.
- Fejértelep, Székelykeve, Sándoregyháza, Versec, Pancsova és Ürményháza után nagy örömömre szolgál, hogy Udvarszállás is ?behálózódott? ? mondta Halmai Tibor, a délvidéki Háló vezetője. ? Boldog vagyok, hogy itt lehettem, régi és új ismerősökkel, s hogy a találkozó megszervezését felvállalta ez a kicsi, de lelkes közösség Király Tibor fehértemplomi plébános, valamint Basa Gergely a dél-bánáti kerület bogozója. Tehették ezt nagy lelkesedéssel, mert szorgalmas és odaadó egyháztanács tagok segítették munkájukat, élükön Horváth Istvánnal, az udvarszállási egyháztanács elnökével és kedves családjával. Szívet melengető és reményt keltő műsorral kedveskedtek az udvarszállási gyerekek Virág Gizella tanítónő irányításával. A találkozót megtisztelte jelenlétével msgr. Gyuris László verseci plébános és Pápai Márta attasé, Magyarország Belgrádi Nagykövetségének képviseletében.
Háló találkozó a jövő évben is lesz Dél-Bánátban, terveink szerint Torontálvásárhely ad majd otthont a nyolcadik dél-bánáti Háló találkozónak. Addig is, szeretettel hívok minden érdeklődőt a sorrendben második törökbecsei Háló találkozóra május 9-én, melynek előadója P. Szabó Ferenc jezsuita lesz!

Zemlényi Lívia írása:

Zemlényi Lívia vagyok, 25 éve házasságban élek 5 gyermekünk van. Budapesten élünk, jelenleg a 2 éves gyermekünkkel otthon vagyok, háziasszony vagyok. Eredetileg mozgássérült gyermekeknél voltam pedagógus. Legnagyobb fiúnk már 20 éves. Schön Gyuri hívott bennünket, egy osztályba járnak a gyerekeink iskolába. A férjem már járt Délvidéken, én először jöttem ide. A kicsi gyermekünk miatt nehezebb volt minden programon részt venni, de mély benyomásokat szereztem. Öröm volt látni, ahogy sűrűn ülve alig találtunk helyet a püspök atya előadására. Sokan jöttünk össze, sok helyről. Gondolom új kapcsolatok is alakultak itt, amire nagy szükség van itt a távolságok miatt. Az udvarszállásiak nagy bátorságról, szeretettről, hitről tettek bizonyságot, ahogy befogadták e rendezvényt előzetes élmények nélkül. Beeveztek a bizalom vizére, a mélybe és befogadtak minket. Hálás köszönetem Horváth Istvánnak és Rozinak, akik ismeretlenül szállást adtak, vendégül láttak minket. Ráadásul a háló rendezvényének is a házigazdái voltak. Hála és öröm van a szívemben, hogy megismerhettem őket családjukkal együtt. Sosem jártam még itt. Nagy öröm, hogy a térkép egészen élővé vált, a különböző helységekből érkezett arcok megismerésével. Kicsit megérezhettük a hétköznapok gondjait, örömeit, a körülményeket. Élővé vált a térkép, emberi sorosok, vidámság, történetek maradnak meg a szívemben. Nő a remény, hogyha minél többen nyitunk egymás felé, akkor egymásba kapaszkodhatva magyarságunkat, hitünket, összetartozásunkat is mind mélyebben megélhetjük. Segíthetünk egymásnak. Ehhez mindenkitől bátorságra, bizalomra van szükség, hogy innen-onnan megismert új kapcsolatainkat ne feledjük, ápoljuk és lehetőleg imában is hordozzuk egymást. Leleményes szeretettel találjuk meg a következő lépést, amit Jézus tőlünk vár magyar közösségünk erősödése érdekében. Boldogan hoztam haza az élményeimet és igyekszem mást is meghívni, küldeni Hozzátok, hogy érezzétek fontosak vagytok nekünk.

Palkovics Mária beszámolója:

A találkozó témája Az Istent kereső ember, és az embert kereső Isten volt. Erről tartott előadást, msgr. Huzsvár László nyugalmazott püspök atya, akit nagy figyelemmel hallgatott a szép számban összegyűlt érdeklődő.
Azonban, nektek én nem akarok egy száraz újságírói tudósítást átadni..Szóval, szombat reggel, Micsik Bélus, meg a többiek, berobogtak Becskerekre s máris kezdetét vette a nagy kaland. Elindultunk, útközben, jó Hálósokhoz híven mindent élénken megvitattunk, mármint hogy mi is történt azóta, amióta nem találkoztunk. Vidám, és nyitott szívvel közelítettünk Udvarszállás felé. Útközben, egy birkanyáj kellős közepébe csöppentünk, akiket egyáltalán nem zavart jelenlétünk, csak akkor lepődtek meg igazán,amikor meghallották, hogy az autóban levők is ismerik a nyelvüket. :-) Több órás zötykölődés után végre, berobogtunk. Király Tibor atya, no meg kedves barátunk Schön Gyurka már várt bennünket.
Az üdvözölés után, recepció,barátkozás. A püspök atya szavait lelkünk úgy itta be, mint szomjas föld az esőt. A kiscsoportomban, őszinte tanúvallomások hangzottak el, úgy éreztük, hogy a pár óra alatt, eggyé kovácsolódtunk. Később amikor a zsúfolt terembe mentem ebédelni, olyan jó érzés volt, hogy a csoportom továbbra is együtt ül, és vidáman integetve, egyúttal hellyel is kínálnak. Majd az ebéd következett, ami után fantasztikus házi süteményeket, tortákat kaptunk. Hát, ilyen sem volt még, hogy dobos tortát kaptam egy találkozón...
De azt amit itt én átéltem, az egy olyan dolog amit valóban csak a barátaival oszt meg az ember. S ti azok vagytok. Az ember gondolná, hogy egy Isten háta mögötti falucskában, nem is történhetnek nagy dolgok.
Már voltam egy-két találkozón, de itt valami egészen más volt, valami egészen új. Itt a nap is másként süt, valahogy egészen mélyrehatóan. Itt, egyszerűen a lelkeket beragyogja a fény, és megfoghatod Isten kezét.
S ezt túlzás nélkül mondhatom... Úgy éreztem magam, mintha rég nem látott rokonokat látogattam volna meg, egy falusi búcsú alkalmából, csak, hogy most itt mindenki rokon lélek volt, zsúfolva velük a kicsi templom. Itt jelen volt,van az embert kereső Isten aki csak arra vár, hogy szívünket kitárva befogadjuk őt.