A Bihar megyei Nagykágya adott otthont a 31. hálós Szentjánosbogár tábornak július 11. és 15. között. A rendezvény mottója a ,,Nagyon jó mindaz, amit alkotott” volt.
A rendezvény szentmisével kezdődött, melyet Bakos Gábor mutatott be, majd csoportokat alakítottak ki, és rajtolt az énekes, táncos, játékos ismerkedés. A csapatnevek kiötlése után elkészültek az indulók és a zászlók. Első nap az ebédet csapatok közötti sportvetélkedőn lehetett lemozogni. Ezt a napot a szervezők szerint sok nevetés, még több mozgás, meleg és locsolkodás jellemezte.
A tábor második napját, szerdát reggeli tornával kezdték, aztán újabb játékokat játszottak az előző nap kialakított csoportokban. Ezen a napon Blaga Antooniu mutatott be szentmisét, majd ebéd után különböző kézműves foglalkozásokon vettek részt a gyerekek. Volt batikolás (ruhafestés), gyertyaöntés, képeslap készítés, gyöngyfűzés, gipszformát lehetett önteni, majd kifesteni, de kavicsra is festhettek, akiknek nem volt kedvük formát önteni. Készültek még színesebbnél színesebb hajfonatok, arc- és testfestés is volt, igazán színes délutánban volt részük a táborozóknak!
A harmadik nap a kirándulásé és a strandolásé volt. A délelőtti kiscsoportos foglalkozások után szabadtéri szentmise következett, melyet Pék Sándor mutatott be. Ebéd után indultak a hegyközszentmiklósi strandra, ahol nagy pancsolás vette kezdetét, de még itt sem fáradtak ki a gyerekek, hisz este még a legtöbben részt vettek a fociban, métában.
A negyedik napon volt reggeli csendesség, vihar, újabb napsütés, akadálypálya, méta, és még tábortűz is. Az időjárás viszontagságai nem borították fel a programot, és minden terv megvalósult, így ezen a napon is délelőtt voltak a csoportos játékok, beszélgetések. Délben Blaga Antoniu celebrált szentmisét. Ebéd után pedig indult az akadálypálya, ahol a csoportvezetők alkotta állomásokon kellett kiállni a próbákat: volt, ahol történetet kellett kitalálni, máshol az elrejtett kincseket megkeresni, bekötött szemmel egymást etetni, ,,mocsáron” átjutni egymást némán segítve, és még sok egyéb. Homokvárépítésre és énektanulásra és a vacsora utáni sportra is maradt még idő és energia. A nap fénypontja mégis az esti tábortűz volt, ahol bár eleredt az eső, a szobák erkélyeiről kényelmesen nézhettük, énekelhettünk, táncolhattunk az utolsó tábori estén. A tábori hagyományokhoz híven lámpaoltás után, a csoportvezetői megbeszélés végeztével köszöntöttük már csoportvezetői körünkben azt a néhány bátor önkéntest, akik a hét folyamán a csoportvezetés fortélyaival ismerkedtek és készültek, hogy a következő táborokban már ők is szeretettel vigyázzák és terelgessék a kisebb gyerkőcöket.
A táborzárás napján először a csoportjaikban búcsúztak a gyerekek, majd együtt vonultunk a sportterembe, ahol sor került a táboros pólók átadására. Legkisebbtől legnagyobbig, legújabb kisbogártól a legrégebbi bogarakig – egymást ajándékozták meg. A záró szentmise után következett a vetélkedők kiértékelése, a díjkiosztó, ahol minden csapat jutalomban., Különleges szépséget kölcsönzött a zárásnak, hogy Tóth Attila, Csucsi, régi bogártáboros családtag plébános látogatta meg a közösséget.